Tóth Krisztina: Egyszer már nyertem

[MÚSZÁLGATU] Üdvözlünk podcast halgató, olvasó, utazó, a világot nyított cseggaljáró kalandol. Ez a kortás felbeszélések podcast, irodalom és hangos köny újra több. [MÚSZÁLGATU] Tillat illavadjok ebben a sorozatban 18 magyar író 27 novelláját mutatom bennektek a volvo és a radnotiszénházz jogoltábal együtt működve a magvetők jadóbal. A felbeszélők, a radnotiszénházzinése is vennedig művészely. Azért tindottuk el ezt a műsor, hogy a biztonságos és fen tartató vezetési elményt is pirálo iradalmi elményekkel tegyük teljesé. Hiszünkabbban, hogy a sok színő és magávaragadó kortás magyar novellák, szóra kostatnak, elgondolkottatnak és segítenek jobban megértene a világot. Eben az epizódban, tot Kristina, egyszer már nyertem színű novelláját Rúzták Andrásmondjál. Járik Kristian ajánlóját pedig vakidánjeltől hallatjátok. [MÚSİK] Tot Kristina novelláját van minden bennem, nem van, amit a tankönvégben a baladákról érnek. Tömörittés, elhalgattás, bersőmunolok, baladajhomáj. Ez nem is csoda. Az egyik legnagyobhattásuk kortás költői él prózát, akről könjent aláatunk a szölegben költészetből ismerős megoltásokat. Az elsző pillanatragastó cimű novelláskötete, az ezret fordoló utáni Magyarország Hor Ríastó, hogy szíve markoló minden napéros szól. A úzonat novel a egy töredezet emberi kapcsolat bánketbetekin tést. A szereplők élethezete nagyon eltérőde közösbennyük, hogy sors forditó pillanatok elöttánek. Az egyszer már nyertem cimű elveszélés és baladaj előjű monolók. Egy születésmampiát ünneplő, gyermekot homba nevelődött fíú, barát nőévere felő a külvárosi vilamostra, de enkényelem elfeszre a tágoslagásukba, ahol valaki mással is oztozni ő kell a napvalín, sőt a hálog szobánis. Ellik szokat van törtönet. Mert ő nék az ovasó számára mégis ön ismerősnek a hesszín. A remint lenniomor vagy a pillanatni bodokság története. Talán mit kettői. Tót Kristina. Egy szermar nyertem. Nem akartam rögtön elővenne az üvegeket. Gondoltam megvárom, hogy legyen egy kis nyugémer túl nagy volt a mhozgás. Alik, hogy megérkeztünk, bennyomult a nappaliba egy kéna így csalát. Minden tőszsefokdostak tapisták a sötétítő főgőnt eztán le telepettek a kanapéra bessarok. Probálgatták mind a hárman, hogy milyen ürésesik rajta csak a kis tökös nem az lecöveket az ajtóbácsum ésüvegével. Így egyszerűen nem lehet kocsintani, mondtam a verának. Idéncsenben eint timitás. Vártuk, hogy azok kíjúldogéjék magukat, de beletelt, hogy ötperzben mire nagy karatjolása jelhúztak. Közben nézete verholyd na, mi legyen, de intettem neki, hogy nem. Adig ít nem lesz kocsintás, amik el nem húznak a kínajak. Amikor végre kimentek elkezdet okoskodni, hogy honnan tudom, mennyáltalán a kínajak. Melyik lehetnek korjaajök is, hogy vietnámják, meg hogy ne szívja már minden emfél magam, elvégre ünnepelni jöttünk. Nem szívtam fel magam, csak, navakartam, hogy a születés napamon, odakkolja egy rakást kínaja nappaliban. Sen intem az normalis, nem. Nem hiszed el, Alig mentek ki rögtön utánok baiöttet, sajal csávójával. Azok is a kanapítkeztek nézzeketni. Hát, én, nincs, baszod. Oktam az üvegeket és átmentünk a verábal a másik nappaliban, hogy legyen má egy kis nyugi. A seotros, egyébként, a sötét falakkal és a tisztafehérbútorokkal. Nem az én is lésem, hogy múgyuk, de elmegy. Legyedőltem a bőrkanapéra, bekapcsoltam a távira nyitóval a nagyképernyos elcédétévét, kárhogy nem volt benne adás. A verbevágtamagát a sörgba, hintaszébben felfúzta a térdét és bebúrkolozott egy kékpléitbe. Mondtam neki, hogy nem üvegből is szunkám, mint a prostok, hanem pohárból. És kiszalatam a konyhába, amik közletel a nappaliból nyit, jó kis konyha volt fényes, fejér konyha sekrényel, bevittem két poharat. Leraktam őket a dohányzó azt arra, nem ére letetem volna seggem, ide is bejött egy csávó. Kurvára meg nézzetminket a verával, nem szot sem mit kiment. Jól is tettelébb kénmert, fogyat a türelmöm, töltöttem kocsintottunk. Hepibörzé, vigyargot rámaver a. Válaszoltam. És rígyek ezt emléle az úlni. Kicsit azért, fejbast az agyamezegyővés menés, jobb lett volna valami másik napon önnepelni, de hát az napultam 25, mic csinájak. És pont szombatra és a teszületés napon. Szombatunként kirajzik az összes köszöges nyomják a no a családi piárkampány, tologa tják a kiöltőztete gyerekeiket. Probbáltunk nem foglalkozni a sárgaszatros segfejlekke, odaszoltam a verának, hogy hintásztasak kicsi két még magát adig én léukrom hoddogért. Na, hogy már ne vacsorázunk, pont ma. Hintázá egyet, vigyarokta. Ríngasd elmagad aranyanján. A nyamról nem sokat tudok. Amikor kicsi voltam mindig hosszú hajú szép nőnek képzáltam, és szőkének, mint egy királylányt. Semmélem nékem nincs róla, de nem is lehet, mert 6-7, amikor le lépet, apám marad velem de, ödsen nagyon tud nem felidézni 4-8, amikor megholt. Nagyanyán mesőltem, hogy valaki helyegedultat, emetésen én meg tánzoltam. Mindig elszélyeltem magam, amikor ezt folem legettem, mert hát mégis csak az apámot, jábaj nem emlékszemre, igaz a tánzolásos, és a csalmás érésből tudom azt is. Tovajosztánon, nagyanyá mis megholt nem rököltem tőre semmit, csak a lótta apamat. Ez most csak vítszót. De tényleg nem, tök szerintjen halt meg. Pedig gyerekonom, amikor csiirkét is tartott egy kis superált tv bekeltettel őket, aztán később, mikor meglátogattam már nem voltak sehollazokse, és nem fűjtött. 8-9 beszülettem, testőre a mincs vagy legalábbis nem tudok róla ötéves koronban intézetbaraktak. Van szokmámi, péknek tanultam, csak nem vettek felselva dolgozni. Nagyanyán pedig mindig azt mondta a péknek jó, a pék sosélyéhezik még a háborúban se. Ez nem igazán értettem, de biztos ez is belejázzottam, bahogy jelent kestem. 8-9 különben én csak a mamán állátam kenyere tegészben, mert bendig szeretben kaptuk. Bólban megméjártunk, mirek. A cigölettett mindig hossz tavallaki, és cseréltünk, kajank meg óta még. Venni másos éveszekcigit csak azt ívánom, hogy találok, vagy ami tadnak. Mától meg egyáltalán nem gyültokra, már van a születésnapom. Elmegyek majd amerikába és ott másenk is a dolányzik. A rágyútesz az utcánra, kettőn elvisz a rendőr. Komolyan. Megkem direkt jó lesz, hogy nem kell majd leszokni. Mereleve úgy, majd akoda, hogy már nem cigyzek értett. Megkívtom a veráta születésnapomra. Az össen találkoztunk, és mondtam, hogy gyere meggyüny nepejük, hogy magadja kúszonöt. Az itt, hogy hülyéskedek, de megfuktam a karját és húzstan magam, hogy most felmagyink hozzán vasszizunk valami teszten. Kocsintunk. Veráta vilamosol ismerem. A Hanoveri vilamosokon mindig meleg van. Azon ératomutatot a töv is, amely lős királyutja, óda visszaegéztélen. Jóbalettünk. Egy szermutottam neki a vilamosol egy hátisáku szőken, ez már ott menny az anyám. Bevette. E iszed. Mondt, hogy ki a bályak kinek ide, Hanoveri nem lehúzni az ablakokat, ez volt a szerence. Különben kiszolt vóna a hülyéja, én meg lebuktam volna, hogy nem is oza anyám. Még asszélyutateszébe, hogy az igazi anyámnak már jó íregnek kénelen, néhényen 45 évesnek. Az a nőm megvot, hogy ha arminc. A vera nem egy nagy és tényleg mindent eiz. Utattam nekézt a hátisákat is, hogy valódian állki nem ki nai, azért leheten itt pakolnibből a különme leszakadna. Kajak rájít tesztis. Jön, haver. Csak az orőek mindig, hogy jövőre megyek amerikába, pedig a spondamcom, a tényleg vagyek. Pékott is kell, kenyelett még a négére kisztnak is, vagy nyerek zöldkártját sorsoláson. Van jön, hogy lehet jön. Egy szemem a nyertem kaparósorsélyen, amikor kiszöktünk az intézetből, vettünk sört. Ne velőten ára szítőg loptuk, nem hittel a sorségyet. Sőrkülönben szar volt az útos eszeretem a borjob, még a kannás is. Megvettem a kétkét hoddogot, épent kiöt 400 forinból, sérttem vissza az emrátre, magyam szípp bajtkapton. Milyen verát nem talátam a noppaliba. Vastán láttam, hogy csak átjük közben a konyába. Kipakolt, minden fél a sárpenyőt, az egyik bevelerakt a hoddogokat, hogy na, ez posz sütöttte. Nincs, hogy ne ded hozzom ámer, be vagyunk kamerázva, de lesz tarta. Bastata csak továbba, bastosárpenyőt. Közben ekem leért a pia, érted eligyel is ámosottam és kérdeztem, hogy nem ennyi káltink elba állóba. Le tett a sárpenyőt is, jocsépen velem, kezében még az egyik hoddog. A sárkihállóban ennyitünk be, ott nem nyomultok annyanis, tecset is a mint a sajdnű, évekótona maluttam ágyba. Konkrétsan kítudnam számolni neked mi ota. Ottom a verának, hogy itt még szegszelni is lehetne, de erre megő emlegett, hogy biztos be vagyunk kamerázva. Nem be aifoltam, ha durjjának a biztonságják. Képzélyi kast, hogy penne leszünk a tévében, menném vagyunk a vilalakok. A való világ érted. A veran nem akart vilalakó le, nincs de szívesen bebójt az ére az ágyba, migat szípőet is be húst a appalplonalá. Kulvára néztek rán kintről, de mondtam neki, kicsit kicsit. Lehet haladni továb, ytemesen nem kell ittem be. Bámulni, ünnepelünk. Megettük a takarulat, a maradék hoddogott és néztük a plafont. Nekem dyrekt a pofam a világított egy sportlámpa, mondta a verának, hogy kockcsőjömále, és mikor kinyutatok aró alól, megletó, jálatvólakja az ágy mellett. Kéjé már fel, rázat itt van, a biztonságják. Sívton fel az agyan melezek szerint valamék bámészkodó, geci láda, felanyomod bennünket. Kiszáltunk az ágyból, és bizonygatuk, hogy csak vásárólni akartunk. A pasos rendes volt mondjuk, nem iszmazad csak felszolított, mintket, hogy fáradjunk kifel. Dakom a rendesen felement az adrananenom, hogy nekem itt, ma születésnapom van, úgyhogy nem fáradok, sávva. Erre odajött egy másik is andag már logot az innóra burájába, és ketten közre fogtak, mintket. A forgóaitói gyöttek és intetek, hogy gyermünk, gyermünk, húzás szépen kifele. Mondtam a verának, hogy azért jótű nepeltünk. Elvig rétszer, húzonat az embere. Amerikába lesz saját lakásom, majd küldok neki repülő éget. Te se iszadej mi? Majd néze. Felszátunk a vilamosra, elbaszut kidegletes tőre, megessnő is kezdett. Veranyakik magára, húzta a kékplédet, ami tott faletett a derekán. Szóltam neki, hogy rágy a máleróla azt a buziárt cédulát, mert még azt is szik, hogy lopta valonnan. Pedig ez az én aján dékom, mondtam neki. Hogy a nyugottam, majd eszébe jutok mindig a hannoverin, ha már nem leszek itt. A Műsörrt, a Volvo és a Raddóti Színház hívta életre, együtt működésben a magvető kiyadóval, hogy a pistonságos és fen tartható vezettés élmén, inspirálo, elgondolkottató iradalmélyelmények kell egyemtejés. A Műsör megtalálható a Spotify-on az épül és a Google Podcast-en, és minden félemás lejátszokban is. Ha te ced te ez az épizód, halgazd meg a tejítség, ha szeretnét, hogy mindjelt töben meg ismerdék a Kortás Magyar Novelákat, akkor értékej minket összillaggal, mert így kell lőrébe toplisztákon. Köszönjük. A Műveket a magvető kiyadóbocsátott a rendrekezésünkre, a válogatást Bátoriorszója és Safler-saroltak észitettek. A Novelák Hanfevételét bállató, a Műsörröltőkőt, a Műsörröltőkőt, a Műsörröltőkőt, a Műsörröltőkőt, a Műsörröltőkőt, A kreatív proddúcer romámbalács, a proddúcer pedig hampukriha. Tillatillát és a Körtersfairebeszél is ekkit a podcastet hallott tátok.