Személyiségzavarok, Terápiák, Borderline

Sok szeretettel köszöntünk veleteket, az én nemem bíró Bence Péter, mellettem pedig Luboszki Győgy Zsolt Hűl. Szerusztunk! Aki egy korábbi egyetemi oktató és a tündőhelyen dolgozó klinikai szoxiológus jelölt. És a mai beszélgetésünknek a fő témája az a Borderline. Belszívetve a személyiségzavarokról fogunk párszor beszélni. Köszönöm, hogy elfogadtad a beszélgetést! Nagyon megtisztelem, köszönöm! Kezdésnek, akkor menjünk is bele abban, hogy egyáltalán mit jelent ez, hogy személyiségzavar? Szóval a személyiségzavaroknak a meghatározását két irányból lehet elkezdeni. Ez egyik az úgynevezett tüneti diagnózisoknak az iránya. Alapvetően azt gondolom, hogy a közfelfogásban, a köznyelvben ez az ami sokkal inkább megszokott. Ez azt jelenti, hogy beszélünk Borderline személyiségzavarról, hisztriónikus személyiségzavarról, kényszeres személyiségzavarról, még többet is lehetne említeni. Ez azt jelenti, hogy az az egyén, az a személyi, aki ilyen személyiségzavarral él, annak az élete bizonyos szempontból teljesen átlagos és mindenki által megszokott. Viszont van néhány olyan nagyon specifikus és nagyon meghatározó készsége az életében, amelyben viszont komoly deficittel él, amivel sokkal nehezebb neki alkalmazkodni a környezetéhez. Ilyenek lehetnek mondjuk az indulatoknak a kezelése, az érzelmi labilitásnak való kiszolgáltatottság, a kapcsolatokban való problémák megélése, ez lehet a közelségnek a hárítása, vagy éppen a kapcsolat fölvételnek a problémája. Alapvetően ebből a szempontból, hogyha valaki pszichológikusan jobban érdeklődik, akkor érdemes megemlíteni egy kortás kutatót, akit Kernbergnek neveznek. Nagyon vicces dolog kortás kutatónak nevezni, mert egy meghatározott anumáját 1950-ben publikálta, ami azóta is meghatározza az egész szakirodalmat ebben a témában, de hát mai napig él és kutat és alkot és publikál. Egy új szemléletet tett hozzá, mégpedig a struktúrális diagnózisnak a szemléletét. Vannak a neurotikus működések, vannak a pszichotikus működések, és nyilván a kettő közötti állapot, az, amit egy borderline területnek, egy borderline mezőnek hívunk, amiben egyébként elhelyezkednek a konkrét személyiségszavarok is. A neurotikus működés az, ami sokkal inkább mindenki számára megszokott. Egy paciensok egy neurotikus tünetképződéssel él, az általában eléggé világosan tisztában van a problémájával, van egy rálátása, az a probléma körülhatárolható, ez lehet egy aktuális életvezetési elakadásban való komolyabb megakadás, egy szorongású zavar vagy valami hasonló, de az élete egészét nem hagyja át mindenestül ez a probléma. Tehát mondjuk gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy ha valaki vár, amihez szorongat, az egy neurotikus tünetnek számít. Na, ez elég bonyolult, mert hogy azért ugye létezik az egészséges személyiség, hogy ez most így, ugye van a szakmában az a mondás, hogy az az egészséges személyiség, aki nincs eléggé vizsgálva, mert mindenki küzd valamivel, de mindenképpen feltételezünk el. A Kenberg egyik előadásában például erről elég sokat szokott beszélni, hogy igenis van az egészséges személyiség, és az egészséges személyiség is él meg stresst, tehát hogy ezt szorongást is. Ez szerintem egy nagyon fontos dolog, és ez egy nagy köztévedés, nagyon gyakran klinikára bekörülő paciensek egy nagy részénél ez tetten érhető, hogy azt gondolja, hogy amikor szorongás megyenik az életében, akkor az betegség. Mindenki ezt szorongással. A neurotikus szorongás az azt jelenti, hogy ez valóban tünetté válik, tehát hogy valamilyen hosszabban fennálló, az életet akadályozó jelenség az ő életében, de nem hagyja át az egész életének minden területét, és nem alapvető dologban akadályozza meg. Csak hogy befejezem az eredeti gondotot, ez a neurotikus réteg, ennek a túloldala a pszichotikus működés, ami pedig éppen az ellentettje ennek, ahol így olyan nagy, lehetne így is lefordítani, olyan nagy a stressz szintje, hogy az egyén nem bír megmaradni a realitásban, és ezért úgynevezett pszichotikus tünetek útján szabadul meg a szorongásos állapottal, halucinál, téveszmei vannak. Igen, ezt sokaiban lehetne részletezni, ugye interjúban mindig félő az, hogyha ezt kollégák, szakemberek hallgatják, akkor ezt most nyilván szét lehetne szedni, a pszichotikus állapotoknak is többfajtája van, a pszichotikus betegségeknek is többfajtája van, de mégis alapvetően ez a séma azt gondolom, hogy így elfogadható és érthető. A személyiségzavarok pedig a kettő között találhatóak, tehát egy személyiségzavarral élő személy nagyon gyakran tartja a munkáját, tud dolgozni, mivel ez egy elég nagy sáv, tehát ennek a kétszérső pontján elég különböző módon működik egy személyiség, viszont olyan alacsony a stressztűrő képesség például, hogy a legkisebb megterhelődésben képtelen elmenni dolgozni és képtelen továbbvinni az életét, mert olyan jelentősen kibillenti őt. Ez például az egyik típusa lehet a személyiségzavaros állapotoknak, de ugyanez lehet az impulzusokkal, tehát az indulatokkal, még több területen. Nem tudom, hogy így megválaszoltam az általános kérdésre a személyiségzavarokról. Szerintem igen, és akkor ezen belül a fő fókuszon, hogy a borderline lesz, azt mondtad, hogy erre veszélyebb képtelen, ami dolgozik. Hát, ez egy érdekes dolog, és akkor az előző gondolatból lehet jól érteni, hogy itt van egy fogalmi kettősség, amit így egyébként nagyon nehéz jól érteni, és ezt a pacienseknek is nagyon nehéz elmondani. Mert a borderline személyiség struktúrán és a borderline személyiségzavaron nem teljesen ugyanazt értjük. Ezek nem egymástól független fogalmak, de nem is ugyanaz. Tehát, ahogy elmondtam, ez egy réteg a borderline struktúra, ebbe több személyiségzavar is bele tartozik. Tehát például a narcisztikus problématikáknak a nagy része, histrionikus problématika, és még többiet lehetne mondani. Emiatt könnyen lehet, hogy valaki, aki elmegy pszichoterapiába, és kivizsgálja egy szakember, akkor azt tapasztalja, hogy van egy billegés, hogy borderline személyiségzavar diagnózist kap, vagy narcisztikus személyiségzavar diagnózist. És ez így nagyon elbizonytalanított valakit abban, hogy most mennyire lehet megbízni a kezelőkben. Pedig vannak azok a kórálapotok, ahol ez valóban nehezen megkülönböztethető. Tudnik, a narcisztikus személyiségzavarral élő pacienseknek egy jelentős része borderline struktúrában működik, és emiatt tudnak lenni olyan időszakok az életében, ahol mondjuk a borderline személyiségzavar tüneti képére jellemző tünetek lesznek a jellemzőbbekre, mondjuk az önsértés akár, vagy a nagy szorongást él meg, hogy bántja magát azért, hogy ezt a szorongást olja. Az élet többi részében pedig sokkal inkább a narcisztikus tünet képződés lesz a sokkal inkább jellemző rá, ahol mondjuk egy nagyon leértékelő attitűddel védi magát a szociális helyzetekben. Tehát ezek kettő ilyet éppen nem kizártató. Azért amikor az a kérdés, hogy a borderline-ról beszélgetünk, az nagyon fontos megkülönböztetni, hogy a borderline személyiségszerkezetről, vagy magáról csak specifikusan a borderline személyiségzavarról. Mert hogy ez így talán így lehet érteni, hogy ez nem olyan egyértelmű az elhatállástól. Melyik irányba menjünk el inkább? Most először is visszacsatom még arra, amit elmondtál. Volt egy ilyen kérdés, az egyik ilyen kérdezőnk azt küldte be, hogy ha mondjuk ő magára ismer a borderline-nek a tünetek között, amelyik az interneten fel van, akkor az nem biztos, hogy ez szinte egy borderline személyiségzavar. Sőt, nagyon óvnám, igen. Azt gondolom, hogy aki meghallgatja ezt az interjút, majdnem mindenki magára ismerhet, mert hangulati labilitása mindenkinek van. Tehát mindenki tud rossz ballábbal fölkelni, vagy van egy rossz időszaka, és valamikor egy pillanat alatt, esetleg egy jó barátta való találkozás után, kimondottan felhangoltnak fogja érezni magát. Ettől még senki sem lesz borderline személyiségzavarral élő. Tehát ha ez fölmerül benne, akkor keresem fel egy szakembert, aki tőle ebben segítséget kér. Ez szerintem egyébként a nagyon fontos dolog. Oké, akkor szerintem megyük egy picit abban vele, hogy a mindennapi életben hogyan tud különbséget tenni az ember a között, hogy most egy egészséges személy, akinek van mondjuk egy nagyobb hangulat ingása, vagy mondjuk egy borderline személyiségzavaros személy, vagy ezt mindenképpen egy terepelőt annak kell megállapítani. Esetleg a gyanúghoz felmerülhet egy ilyen, ezeknek az információnak az ismereti felhangítalma lesz. Nehéz ez a kérdés már úgy. Alapvetően, legszívesebben erre azt válaszolom, hogy ha valakiben felmerül a kétel, vagy a hozzátartozókban, akkor nyilván érdemes azt a szemét, aki ezzel a gyanúval él, rávenni arra, hogy igen, menjen el szakelleltásba és kérjen egy szakvéleményt. Ezt azért tartom nagyon fontosnak, mert a szomatikus orvoslás többi területén is Magyarországon elég nehéz az állapot abban a tekintetben, hogy mennyire élünk a preventív lehetőségeke, és mennyire történik az, hogy már csak akkor megy valaki orvoshoz szakelleltásba, amikor tartathatlan tünetei vannak. Tehát alapvetően abba az irányba kellene az egészségügynök nyilván elindulnia, hogy preventív módon megelőzőek lehessenek a problémák kialakulása, a komolyabb korállapotok kialakulása. Tehát emiatt azt gondolom, hogy ha valakiben ez komolyan felmerül, akkor igenis kérjen segítséget. Ebből a szempontból létezik Magyarországon az egész országra kiterjedő szakelleltás, a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban mindenkinek jogos újtsága van segítséget kérni. Országos intézményekben működő pszichoterapiás osztályokon vannak ambulanciák, hova el lehet menni. Most nem magunkat akarom reklámozni, de a tündérhegy osztályon az év bármely szombatján meg lehet jeleníteni. Ha esik, ha fúj, tehát ezt bármelyik szombaton reggel 8-11 között egy egyszerű házi orvosi beutalóval, és meg lehet mondani, hogy milyen problémával él valaki. Tehát, hogy ezt nem kell kifizetnie az embernek, de nem az államoknak kell mondani. Én másként fogalmazok, hogy ezt mindenki kifizette már. Tehát akkor, amikor magyar állampolgárként becsülettel fizeti a társadalombiztosítását, akkor ezt az ellátást kifizette már. Oké, tehát hogyha valakiben femrödjön, akkor menjen el egy ilyen diagnózisra. És most itt jön a következő kérdés, melyik kérdés. Valóban sziátrejű osztályra is bárkiben mehet, mert akkor talán érdemes azt kezdeni, hogygroansz te épen? És vagy valá mert akkor talán érdemes azt megérteni, hogy ennek mi a különbsége. A pszichiátriai szakellátás, tehát az osztályos pszichiátriai ellátás, az elsősorban akut klinikai kórképek esetén segít. Azon gondolkodtam el, hogy érdemes-e ezzel bonyolítani a dolgot, mert valójában ezt egyébként nagyon nehéz elkülöníteni, nem szakemberként, hogy melyik az a kórállapot, ami a rendszerben pszichiátriára, pszichiátriai rehabilitációra, pszichoterapiás ellátásba vagy egy pszichoterapiás osztályra való, vagy hogy oda érdemes küldeni. De mégis ezek valójában a szakmáról belülről néző nagyon éles különbségek. Már a pszichiátria és a pszichiátriai rehabilitáció is, de a pszichiátriai rehabilitáció és a pszichoterapiás rehabilitáció is egészen különböző állapotokban minősül adekváltnak. De valójában a kérdés, tehát a válasz az, hogy bárhova elmegy valaki, egy ambulanciára, egy ilyen helyen, ott a hatályos jogszabályok szerint meg kellőt vizsgálják, és ha nem odailletékes, mert azt fogja látni a szakember, hogy ez nem oda tartozik, akkor el kell irányítsa őt arra a területre, ahol ő fog kapni ellátást. Inkább itt talán az lehet a kérdés, hogy mik azok az állapotok azt gondolom, ahol egy pszichoterapiás osztályra érdemes menni, és mik azok az állapotok, amikor egy pszichiátriára vagy egy ambuláns pszichoterapiába, személyiségzavarok esetében, mert mondjuk egy akut skizofrén, valamely skizofréniform tünetképződése járó diagnózis esetében, ahol valaki halucinál, akkor az egészen egyértelmű, hogy ott sürgősen akut ellátásba kell kerülni, és akut pszichiátriára kell kerülni. Itt ezt is fontos elmondani, mert én pszichoterapiás pályafutásomban is láttam már pszichoterapiás ambulanciára úgy elhozni hozzátartozót, aki kataton állapotban volt. Azt kell tudni, ez egy nagyon ritka és nagyon megrázó állapot, nyilván egy pszichotikus állapot egyébként, amikor valaki aktuálisan a mozgáskészségét is elveszíti, tehát hogy úgy mondjuk, hogy egy ilyen miaszkos működése van, ha arra mozdítják a kezét, akkor az tud megtartja a testet, mert hogy így átmenetileg nem uralja a saját testig. És ezt a pacienshez régóta volt ebben az állapodban, amikor kérdeztük a hozzátartozókat, hogy miért most jönnek, akkor azt mondták, hogy régebb volt, nem egy szószátjár típus, ezt szószerint így idézem, de hogy ők nem gondolták, hogy ellátásba kellene kerüljön. Ez egy nagyon megrázó elmény volt egyébként. Tehát, hogy nyilván egyébként a mi osztályunkról is, akkor ott akutan az Országos Mentőszolgálat segítségével akut osztályra helyeztük, hogy beállítsák a gyógyszerét és tisztetesen kivizsgálják. Jó, tehát hogy ezek a pszichiátriák. Egy személyiségzavarral élő személy az esetek nagyon nagy részében ambuláns-pszichoterapiás ellátásban tud segítséget kapni. Ami nagyon fontos egyébként, hogy ezekben az esetekben is szakpszichoterapiába járjon. Mindjárt elmondom, hogy ez miért olyan fontos. De vannak a személyiségzavaros állapotokban azok az időszakok, amikor gyakran valaki így nem tudja továbbvinni az életét. Már egy ideje nem tud bemagadni egy munkahelyen. Az az élménye, hogy minden munkahelyről kibukik. Nyilvánakkor itt biztos, hogy van egy összeférhetetlenség. Általában egyébként az ilyen diagnózisra lélő paciensek sokkal inkább azt szokták megélni, hogy a környezetük nem tolerálja őket. Vagyja el őket, esetleg kimondottan üldözi őket, vagy így olyan értelemben fenyegető ránéz, vagy nem tud megmaradni egy helyen. Tehát ezek azok az állapotok, amik már egész biztosan nem arra alkalmasak, hogy valaki egy ambuláns terápiában heti két alkalommal kezelésben ezzel tudjon valamit kezdeni. Ilyenkor mindenképpen érdemes osztályos ellátásba kerülni. És egyébként vannak Magyarországon OEP által finanszírozott pszichoterapiás osztályok is. Budapesten több is, de Debrecenben is, tehát több helyen vannak. Érdemes, hogy kérdezzek közben, sokan nem úgyis fogja nézni ezeket, aki esetleg csak így az első-második empszichológiai téma videóját nézi. Én ne hívtam előbbet az a kérdése, hogy mi van azokkal például azok az emberekkel, mondjuk azok a nőknek azt mondják, hogy sehol egy normális pasi, nem tudnak egy normális pasit, és hogy minden alkalommal azt tapasztalják, hogy ő valamiért nem kell annak, aki neki tetszik például. Amit te most elmondtál, az pont egy félreérthető az emberek számára, mert lehet, hogy azt gondolják, hogy meg kell menni egy pszichoterapiás osztályra. Ebből még önmagában nem gondolnám. Megkérdezném, hogy hány éves ez a személy, és mióta él ezzel a szorongással. Mert illen van az az életszakasz, amikor az emberek életében sokkal gyakoribb módon párt keresnek maguknak, ebben az időszakban elkerülhetetlenül élnek. Nyilván vannak szerencsések, de azért általában az emberek szoktak megélni csalódásokat, addig, amíg meg nem találják azt, akivel jól tudnak együtt élni. De hogyha mondjuk ezzel a problémával egy 55 éves ember kopogtat be az ambulánsvizsgálatra, kiemelése szerint 19 éves kora óta él ezzel, és reddíthetetlenül nyitott a párkapcsolatra, és csak heti szinten elutasítást él meg, akkor az viszont már láthatóan valami olyan diszfunkciót jelent, vagy abban, ahogy ő érzékeli a helyzetet, vagy abban, ahogy ő működik, és ahogy őt érzékelik, hogy nyilván valahol sokkal komplexebben rendszer szinten ő körülötte. Ami miatt mindenképpen meg kell vizsgálni, hogy miről van szó. De hogyha 22 évesen érkezik valaki ezzel a problémával, akkor nyilván akkor is meg kell vizsgálni, mert lehet, hogy akkor is látszik, hogy már egy személyiségzauros állapot van, de nagy valószínűséggel az történik, hogy az élet szakaszának megfelelő kihívást éli meg, ami így nagyon nehéz. Ez nem egy könnyű dolog. Mondtad egy nagyon érdekes dolgot, amiről korábban nem is tudnád lehetett hallani, és szerintem, hogy van-e egy prevenció. Tehát erről beszéltél, hogy meg lehet óvni egy komolyabb problémát. Mi van akkor, hogyha mondjuk az ember időben áll meg pszichoterapiára, és mondjuk lehet, hogy egy személyiségzauros, tehát hogy ott van-e, van-e különböző szakaszai, fázisei, Miért mondtad ezt a kifejezést, a prevenciót? Hát mondjuk egy személyiségzauros állapotban, amikor valaki nagyon hosszú éveken, vagy évtizedeken által azt érzi, hogy most idézek egy kifejezést, amit szoktam mondani, hogy vonszolja magát nagyon sok helyzetben, mert hogy így tényleg komoly megterhelődést él meg, de összeszorított foggal csinálja, akkor el lehet jutni egy olyan, mondjuk ennex-hauszti vállalat, egy olyan kimerült állapotig, ahol már így egészen komoly megbülelést fog megélni. Mondjuk egy munkahelyi konfliktus mentén, én ezért gondolom. Azért nagyon veszélyes ilyet mondani egyébként, amit én most mondok, és amikor először kérdezted, úgy gondolkodtam, hogy hogy válaszoljak rá, mert ugyanakkor ennek a fordítottség is be tud következni. Tehát hogyha most mindenki, aki aktuálisan meg van terhelődve, azonnal pszichoterapiás ellátásba fog menni, az részben az ő életében se magák hát, részben messze túl fog terhelődni az ellátórendszer, de hogy mégis fontosabbnak látjuk azokat a helyzeteket, vagy nagyon gyakran találkozunk olyan klinikai helyzetekkel, amikor így pszichotikus állapotban érkeznek személyiségzavarra lélő emberek. Tud ilyen történni, mert hogy annyira szélsőségesedett már az az állapot, amiben voltak. És akkor így nyilván ez egy akkora trauma mind az egyének, mind a környezetének, amit egyetlenül lehetetlen, de hogy sokkal nehezebb utána kézben tarthatóvá tenni, hozni, tehát hogy valakit segíteni abban, hogy újra tudja vinni az életét egyedül. Igen, amit én nagyon fontosnak tartanék, hogy ezt így lehessen látni, a pszichoterapia az kívülről nézve tűnik egységesnek. Tehát valaki mondja, hogy én járok pszichoterapiába, akkor azt lehetne gondolni, hogy akkor az a megoldás, és ő így egy bizonyos. Tehát ez mindenhol ugyanaz, és mindig segít. Ez belülről, a szakmán belülről nézve egyáltalán nem így van. Tehát az aspirin és az antibiotikum között is van különbség, pedig mind a kettő tabletta. Ezt most csak azért mondom, mert hogy vannak általános pszichoterapiás eljárások, és vannak patológia specifikus pszichoterapiás eljárások is. Például attól, hogy valaki klinikai szak, kezdjük ott, attól, hogyha valaki nem lesz klinikai szakpszichológus, akkor általános pszichológus diplomával például egészen biztosan nem fog tudni pszichoterapiát csinálni, azért, mert nincs legképesítés, és ezt nem tanulta. Ezt azért tartom fontosnak, mert ha valaki pszichoterapiába menj, szerintem nagyon fontos, hogy előtte győződjön meg arról, hogy akit ő felkeres annak konkrétan milyen végzettsége van. Ha valaki már klinikai szakpszichológus, akkor az bizonyos típusú terapiák végzésére képesíti őt. Például arra képesíti, hogy ilyen megterhelődött állapotokban úgynevezett szupportív terápiát tudjon vinni, tudjon egyfajta támogató jelenléttel segíteni olyan állapotokban lévő pacienseket, akiknek erre van szükségük. Ettől azonban élesen elválik az úgynevezett feltáró pszichoterapiáknak a csoportja, ami nem arról szól. Most mondjuk egy példán, amikor egy paciens illetében először pszichotikus súbot él meg és mondjuk diagnosztizálják, akkor nekik is kiderül, hogy ő egy skizofrénia spektrumban eső diagnózissal él. Ez egy nagyon megterhelő információ az egyén számára. Amikor megkapja megfelelő gyógyszeres ellátást, akkor utána nem sokkal a pszichotikus állapot használódni fog, az meg fog szűnni, visszatér a realitásban, nem fog halukcinálni, nem lesznek téveszmélyi, és akkor a realitásban kell azzal dolgoznom, hogy ő most valami egészen új dolgot tudott meg magáról, hogy ő tud pszichotikus lenni. Nagyon megterhelő. Nagyon nehéz is elfogadni a pacienseknek egyébként. Ebben az időszakban nagyon gyakori a gyógyszerelhagyás, ami a skizofréniával élő paciens esetében nagyon súlyos dolog és nagyon veszélyes. Ekkor mindenhol szokták pszichoterapiába küldeni a pacienseket, de az ebben az időszakban szuportív terápia, ami arról szól, hogy abban kell segíteni ezt a pacienst, hogy neki legyen reális betegségbelátása, tanulja meg, amit kell tudnia a betegségéről, tudja integrálni ezt az új, nagyon meghatározó információt a saját én képébe, és egyáltalán segíteni kell őt abban, hogy a mindennapi életvezetését újra tudja építeni. Őnek is nagyon fontos, a társadalomnak is, tehát ez egy nagyon lényeges dolog, hogy ő tudja önállóan a lehető legjobb módon vinni az életét. De ez még egy úgynevezett szuportív terápiás ellátás. Ehhez képest valójában módszertanilag nagyon nagy a távolság, mert azok egy borderline személyiségzavarban alkalmazott feltáró pszichoterapiával. Én itt jól élekkel ajánlom a TFP terápiát, az átételfókusz pszichoterapiát, ez az egyik nagyon modern, kidolgozott kezelési forma borderline zavarok esetében. Ahol viszont nem az van, hogy én konkrétan támogatom a mindennapi életvezetést, hanem sokkal inkább abban próbálok segíteni a paciensnek, hogy ő saját magára rád tudjon látni, a saját működésére rád tudjon látni. Ami már önmagában egy sokkal konfrontatívabb pszichoterapiás eljárást jelent. Egyébként ez egy nagy vita a szakmában, de azt gondolom, hogy ez így van helyén. Engednek, hogy behozzak egy olyan véleményt, amit kívülről hallok embereknek, hogy azt mondják, hát tehát neki van ismert, én tudom, hogy hogy működök. Tehát ezt felmerülhet mondjuk egy ember, mert még akkor is, mondjuk, borderline van, és nem tud. Én ilyet nem mernék mondani, nagyon sok évön ismerett után, mert hogy egy bizonyos szinkton tudom, hogy hogy működök, de mai napig meg tudom lepni magamat. És azt gondolom, hogy egy ilyen esetben azt gondolom, hogy ez érthető, meg szerencsére ez így van, mert ez teljesen jó, hogy ismeri magát, de hogy nyilván van egy olyan terület az életében, feltetőleg elég nagy a tudattalan működéseknek a területe, ahol ő így számtalanszor meg tudja lepni magát, mi lesz nagyon ingerült, mi lesz nagyon dühös, hogy kérdezed maga benne hirtelen szorongást? Vagy, hát szól ennek rengeteg kipnolva van. Én mindenkit óvnék attól, aki ezt az interjút nézi, hogy azt gondolja, hogy ismeri magát, az a kérdés, hogy mennyire ismeri magát. Amikor egy olyan problémával érkezik egy paciens, és ez nagyon gyakori, hogy ő most azt elkezdte látni, hogy az a tény, hogy az elmúlt tíz évben három hónapnál többet egyetlen egy munkahelyen sem tudott megmaradni, ott valami hiba van. Ő őszintén azt gondolja, hogy a kollégák voltak mindenhol a hibásuk, de most elkezdett arra rá látni, hogy itt lehet, hogy valami hiba van, és ő szeretné ezt érteni, hogy itt mi történik. Ebben az esetben az látszik, hogy őnek ki van egy kérdése már, tehát van egy igénye arra, hogy ő jobban értse magát, de amikor valóban elkezdszen besülni azzal, hogy az ő viselkedése hogyhat a környezetére, aztán már nagyon, messze menően diszkomfortus lesz. Ezekben a pszichoterapiás eljárásokban nagyon fontos úgy megpróbálni konfrontálni egy szemét, hogy ez egyszerűen megtartó legyen, de nagyon világos keretek és határok között működő, és kellően precíz és pontos. Nagyon elválik ez a fajta hozzáállás egy szupportív terapiás hozzáállástól. És ahogy mondtam, klinikai szakpsziológusként általános terapiákat lehet csinálni, pszichoterapeuta szakképesítésről, megint egy alapszakvizsga egyébként, azzal már sokkal többfajta feltáró pszichoterapiát lehet csinálni, és erre még rájönnek a szakpszichoterapiájak, amikhez külön, hosszú évig tartó képzéseket kell elvégezni, amivel bőle ki lesz mozgás terapeuta, analitikus terapeuta, kognitív viselkedés terapeuta, vagy ráadásul mondjuk az analitikus közegen belül TFP terapeuta, átételfókuszú pszichoterapeuta, aki személyiségzavaros állapotok, pszichoterapiás, feltáró pszichoterapiás ellátásával foglalkozik. Ezek egyébként hosszú terapiás folyamatok. Ez nagyon fontos. Hosszú, hát mit értesz? Megkülönböztetjük ebben a szakmában az úgynevezett rövid terapiákat, meg a hosszú terapiákat, ez nyilván így még kevés, pedig ez eléggé elmálik. Rövid terapiának minősül az, hogyha mondjuk jön egy neurotikuspeciense, egy haláleset kapcsán történő megterhelődéssel, vagy egy konkrét tényleg élethelyzeti kihívásról, és húsz alkalomra leszerződünk, azzal az egy fókusszal, azzal az egy témával fogunk dolgozni. Ez nyilván nem azt jelenti akkor, hogy így nem esett szó az ülésen másról, de hogy a terapeuta feladata, hogy a fókuszt ott tartsa, és arra a kérdésről keressük a választ. Az összes fölmerülő egyéb kérdést annyiban tesszük csak fókuszba, hogy tudatosíthassuk, de nem fogunk abban megállni. A hosszú terapiás eljárások viszont, ez nagyon fontos, azok mindig alapvető vástfruktúrálódást céloznak meg. Ez a kifejezés is egy kicsit banyolult, és nem is vagyok benne biztos, hogy most itt ezt teljesen részletesen kell belemenni, de mondjuk egy személyiségzavaros állapotban, egy TFP-terapia, ahol azt mondjuk, hogy a cél az, hogy egy önsértő magatartás, amin értünk egyébként falcolást, a buzusokat, akár szuicid gondolatoknak a domináns jelenlétét, hogy ennek a kezelése, ez egy-két-három éves kezelés, heti kétszeri találkozás mellett. Azért mondom így, mert nyilván ez nagyon egyénfüggő, és ez az adott pszichoterapiás szerződésben kell valahogy ezt meghatározni, de a hosszú terapiák, azok mindig ilyen volumenben dolgoznak, mert a személyiség alapvetőbb rétegén kivennek, alapvető elemet átstruktúrálni. És a rövid, rövid, azt mondod, ezek kb. ilyen húsz alkalmasok? Többfajta rövid terápia van. Létezik tíz alkalmas rövid terápia is. Az a lényeg, hogy azok általában fix óraszámban nagyon körülhatárolt terápiás céljel történnek. Jó, hát akkor szerintem beszéljünk egy picit arra, hogy mi az, ami felkelteti a borderline-nak a gyanúját, akár magammal kapcsolatban, akár is le a párommal kapcsolatban, hogy ha valami nem oké, akkor honnan tudom, hogy ő esetleg borderline-nál küzdködhet, vagy én borderline-nál küzdködhetek? Az alapvető tünetei a borderline személyiségzavarnak, és egyébként ez jellemzően egyébként majdnem mindközösen súlyosabb, tehát a borderline struktúrába eső személyiségzavarok között egy nagyon markás hangulat ingadozás. Tehát amikor azt lehet érzékelni, hogy valaki nem teljesen érthető módon egy többiek számára esetleg teljesen semlegesnek tűnő mondat mentén is tud hatalmas hangulatot váltani, nagyon pozitívból, nagyon negatívból, vagy nagyon ellenségesbe, vagy nagyon barátságosba, vagy nagyon idealizálja az egyik pillanatban a másikat, és utána a következő pillanatban pedig hirtelen nagyon távolságtartó lesz. És ismétlenül itt nem olyan helyzetekre kell gondolni, mint amikor így egy hirtelen befékezés után, amikor az úton valakire ráfékeznek, és így nyilvánvaló módon adekváltan megijed, és akkor utána szorong egy ideig. Hiszen ott van egy külső inger, ami mentén érthetővé válik, hogy miért váltott hangulatot. Tehát a hangulati labilitás, ez nagyon fontos. Úgy szoktuk a kapcsolati problémák, és ez megint egy nagyon nehéz így mondani, mert a hétköznapi értelemben vagy kapcsolati problémákban mindenki megél. Tehát olyan nincs, hogy valakinek ne legyenek kapcsolati problémái, annak már nincs tudatalanya, és akkor az már ügyeteket sem ismeri önmagát. De hogy a kapcsolati problémáknak megvannak tényleg azok a patológiás formája, amit így lehet érzékelni, amikor esetleg valaki képtelen a közelségben megmaradni. Tehát, hogy így mondjuk az érintésre is, bár ez még bonyolult, mert egyáltalán nem biztos, hogy csak személyiségzavarról szólhat, de hogy az intimitásnak bármely formáját hárítja, vagy éppen olyan intenzíven keresi azt az intimitást, ami a környezeti számára érzetően nem adekvált, mert hogy így egy pillanat alatt lesz a világ legjobb barátja számára valaki. Tehát ilyenfajta kapcsolati problémákra lehet gondolni. A szorongástűrése az egy nagyon meghatározó kérdés. Ugyan, mint mondtam, mindenki elszorongással létez a kérdés, hogy mennyire lehet ezt tolerálni, ki milyen szorongástoleranciával él. Személyiségzavaros állapotokban ez általánosan nagyon alacsony, és akkor ennek vannak konkrét jelei is. Mert nem ritka, hogy személyiségzavarral élő emberek azt a nagyon mély, belső ürességérzésből adódó szorongásukat fizikai fájdalom okozással tudják csak oldani. Ez lehet saját maguknak való fájdalom okozás. Ami egyébként nagyon érdekes, mert ha így szerintem ezt valakik meghallgatja az interjút, akkor a hallgatók nagyon nagy részenek ezen a vidáns lesz. Ha én azt látom, hogy a mellettem élő rokonom megvágja a testét, akkor az úgy valahogy nincsen rendben. És mégis ezzel együtt lehet élni nagyon sokáig, és nagyon gyakran látszik, hogy fiatal, felnőtt, személyiségzavarral élő pacienseknek a szülei is valószínűleg a dermedtségből adódóan, meg a rémületből adódóan részben, így nem lépnek adekváltani egy ilyen helyzetet, pedig ez elég markáns jelen annak, hogy ott a szorongás toleranciával, tehát a személyiség egyi struktúrális alapkövével, ott probléma van. Ugye szakmai oldalról szoktuk mondani, hogy a pontosan az elhárító mechanizmusoknak a bizonyos típusait dominálson a személyiségzavaros állapotokban észleljük, azon az órán, ahol megismerkedtünk a tervesokat, beszéltünk, ez viszont nem az a terület, ami egyébként így nem szakember számára könnyen elérhető, úgyhogy ebben kell is belemenni, bár ez egy nagyon markáns diagnostikus elhatárolást tesz lehetővé, hogy dominánsan milyen feszültségi elaboráció van, milyen elhárító mechanizmussal él valaki. Szóval ha van órán, amikor te nehogy tanít, akkor megyétek fel, mert rég lesz. Egyébként ezt nagyon szerettem ezt az órán. Túl kedves? Be kellett. De már nem tanítom, úgyhogy már nem azért mondja. Igen, én most már nem. Nagyon fontos tünet egyébként, és nagyon hasonlónak tűnhet a hangulati labilitáshoz, de az indulatok kezelésének a problémája. Tehát amikor azt lehet érezni, hogy valaki nem tudja tartalmazni a saját indulatait, illetve ez az önsértésben is megjelent, amit az előtt mondtam, de megjelent egész másban. Tehát amikor inadekvát módon azt lehet érteni, hogy valaki így rendszeresen robban. És itt megint megkülönböztetnék valamint attól, hogy egy felnőtt ember életében néhányszor robban, és akár kiabál egyet, ettől még egyáltalán nem biztos, hogy személyiségzavaros lesz, tehát hogy örülnék, ha ezt az interjút nem használnak fegyvernek egymás ellen, például házastársak. De hogy mégiscsak azt lehet érezni, amikor valaki így azra szoktak jönni paciensek, hogy ő amikor egy párkapcsolati konfliktusban konkrétan összetörte a szekrényt, akkor érezte, hogy valami nincsen rendben az életében, és ezt egy nagyon adekvát dolognak gondolom. Mert ott valóban van egy olyan határátlévés, amiből lehet érezni, hogy az már nem is csak a verbális kiélésnek a területe, bár az is lehet, tehát verbális kiéléssel, tehát rendszeres ordíbálással is át lehet lépni egy olyan határt, amin érezhető, hogy ez már nem az a terület, ahol azt lehet valakinek mondani, hogy szedd össze magad, mert szemmel átadva nem tudja összeszedni magát, hanem rendszeresen robban. Úgy mondjuk, hogy kiéli az indulatait mindenféle megdolgozás nélkül, ezáltal nagyon megterhelő eszélyeként saját magának is, meg a környezetének is. Egy hallgatói kérdés volt az, hogy van-e, tehát ez úgy működik, mint a terhesség, hogy valaki vagyból, de nem, vagy nem, vagy ez egy ilyen spektrum, amiben valaki kísérjük, vagy valaki más személyiség zavarosul szerintem? Ez egy spektrum. Ez egy nagyon fontos kérdés. És itt a spektrum szót is több dologra szoktuk használni, de hogy tényleg inkább úgy mondjuk, hogy ez egy kontinúm. És ilyeténképpen tényleg vannak azok az állapotok, egyébként ezt a tüneti diagnosztikus rendszerek is lehetővé teszik, hogy vannak kevert állapotok, mert olyan, ahol ott is lehet látni, hogy mondjuk nagyon markánsan narcisztikus és hisztrónikus tünetekkel is él valaki. Akkor most az a lehetőség, hogy vagy leteszi a voksot valamelyik mellé egy szakember, vagy nyilván lehet ilyen keverdiagnózisokat is adni, de hogy ez valóban, valóban egy spektrum, és ez azért nagyon fontos, mert a bordellán struktúrával, mint diagnóst, vagy bordellán személyiség zavarra lélő paciens is, önmagában egy elég nagy spektrumon mozog. Ebben a szakadalomon különböző felosztásokat is már van, négyes, meg hatos felosztás, vagy így, talán nem is ez itt most a jelentős, de hogy van olyan bordellán paciens, aki például teljesen jól viszi az életét, és ő maga érzékeli azt, hogy él egy mély szomorúsággal, az elhagyottatástól való félelemmel, ebből állandóan szorong, és hogy a legkisebb kritikát sem tudja robbanás nélkül kezelni. De ő viszi el minden napi életét, dolgozik, egyébként sikeres is a munkájában. Ez biztos, hogy egészen más, tehát ő például minden reggel felkér, és áll meg dolgozni, ez egészen más állapot meg akkor is, hogyha valóban diagnózist kaphat ez a személy, mint az az állapot, ami a túlsó vége elnek a kontinúmnak, amikor valahogy a pszichózis határán van a személyiség zavaros állapotnak. Tehát nem azt jelenti, hogyha megterhelődik, akkor robban, hanem ha megterhelődik, akkor tudja átmenetileg el is veszíteni a kapcsolatot a realitással. Ez azt jelenti, hogy így szemmel átadóan mondjuk ilyen… Ebben volt egy válságos szakiratonomban, régen az volt a meggyőződés, hogy egy picit más a bordellel pszichózis, mint mondjuk egyébként a pszichotikus betegségben megjelenő pszichotikus állapot. Ma sokkal inkább abba az irányba hagyjuk a szakiratonom, hogy nagyon-nagyon hasonló tüneteket élnek, mert azok a bordellány súlyosan bordellánydiagnózisra lélő személyek, akik megterhelődésben, átmenetileg pszichotikus, régen ez is a nevvel transzitorius pszichózisnak hívják ezeket az állapotokat, tehát átmeneti pszichotikus állapotoknak, mert amikor segítséget kap, vagy akárcsak megoldódik körülötte az a túlterhelődéses helyzet, ami ezt kiváltozta, akkor ő szintén visszatud reddöződni egy átlagosan megszokott életminőségére. Kedvek, hogy ezek után egy nagyon bulvár kérdést is feltegyek ezzel a témával kapcsolatban. Én azt vettem észre ismerettségi közölikben is, miatt emberek is mondták nekem ezt a kérdést, mert hogy mi van a fordulót, van az, hogy sok férfinak bordellánynők van, miért nagyon vonzónak tűnnek. Nem tudom, hogy ezt hallottad, de már ha azt csináltad, mit látsz, mit tapasztalsz? Csak mosolygok ezen, mert nyilván egyébként a különböző személyiség struktúrával élő emberek gyakran nagyon jól ki tudják egyenlíteni egymást. De tudom ezt nagyon jól érteni, mert mondjuk úgy, hogy bordellányban hajló személyiség struktúrával az, ami egy fokkal tovább már nagy hangulatilabilitás, az azon a ponton nagyon sok színű és nagyon gazdag érzelemvilág. Mert éppen nem lépi át azt, vagy ritkán lépi át azt a határt, amikor ez megterelővé válna. És ez tud nagyon valóban gazdag élményvilágot biztosítani egy párkapcsolatban, akkor, hogyha nem lép át olyan határokat, ami már így nagyon margansága, megterelővé válik. És mondjuk az érzelme egy nagyon nehezen megközelítő ember, és akkor itt kiléphetünk a sztereotípiákból, hogy férfi vagy nő, nyilván férfiakat szoktuk általában ide gondolni, és eznek biztos, hogy egyébként van alapja is. De hogy inkább szerintem az benne a lényegeskedés, hogy valaki, aki az érzelmeit nehezebb megközelíti meg, mondjuk egy narcisztikus karakter, nagyon gyakran él így, annak a számára sokkal több szín jelenik meg az életében, hogyha egy nagyon gazdag érzelemvilágú ember elé legyütt, aki lehet, hogy egyébként bordellány határán mozog. Egyébként ez vicce verze igaz, mert hogy viszont a másik félnek, aki viszont ilyen nagy hullámokat él meg, a nagy gyakran nagyon tud segíteni egy nagyon stabil partner, aki önmagában egyébként nem érzi olyan jól magát abban, hogy ő érzelemmentesnek éli meg a saját létezését, de vagy a kapcsolatunk belül ez gyakran nagy stabilitást tud adni. És akkor ez vezethet oda, hogy az eszeménynek egy belső vésvállék ez a fajta stabilitás, valamilyen szinten magát is jobban tudja majd tartani, vagy ez csak egy ideigvanás állapot, odalibb ott van a partner? Ezen a ponton vigyáznék a válaszadással, mert most kezdeménk belecsúszni abba, hogy ilyen nagyon világos exakt dolgokat mondjunk. A személyiség struktúrájának a diagnózisában a tudomány tényleg halad abba az irányba, hogy ezek egyre inkább exakt dolgokká válnak, de hogy a prognózisok azok egyébként már nagyon szaladnak, nagyon óvakodni kell bármi objektív mondattól. Szoktunk prognózisban gondolkodni, nyilván a klinikumban kell is, és különböző hatótényezők mentén gondolkodunk azon, hogy valaki mondjuk mennyire élően gyilkossági veszélyeztetettségben, meg mennyire, milyen korlefolyás várható, ezek fontos dolgok, de hogy azt egzaktúl nem szabad megmondani, hogy kikire, milyen hatással lesz, mert azért nem szabad azt elvitatni, hogy az ember alapvetően és ezáltal végső soron egy mély szabadságban él azzal, hogy mit fog kezdeni, mindazzal, amit a saját személyiségében tapasztal, és mindazzal, amit a partnerében tapasztal. Végül egy nagyon fontos kérdés is, ez az egyéni felelősség a saját életvezetés fölött, mondjuk például egy személyiségzavarral élő személy feltáró pszichoterapiájának egy nagyon központi szála kell legyen, mert amikor ő azt éli, amikor mondjuk a hangulati labilitásában ő kiszolgáltatott és abban, hogy neki nincsen semmilyen lehetősége, és ezáltal felelőssége sem, vagy éppen abban kell őt elsegíteni, hogy megtalálja azt a pontot, ahol mégiscsak van. Ha először csak egy kicsi, de ott megvan az a pont, ahol ő tudhatni arra, hogy hogyan fog viselkedni, ahol neki megvan a döntési szabadsága. És akkor ezen keresztül nyilván az a terapia feladata, hogy ezt a stabilitást egyre inkább növelje és egyre inkább kiterjessze, de ilyeténképpen az, hogy ő neki mi lesz a prognózisa, vagy egy kapcsolatnak mi lesz a prognózisa, az nagyon függ az egy-két embernek ezenfajta személyes szabadsággyakorlásától. Kérdező küldte be, hogy van-e olyan, hogy valaki egyszerűen introvertelt és boldogált. Hogyne lehetne. És akkor itt éppen önnel utalnék vissza, amit az interjú elején beszéltünk, hogy a borderline személyiségszerkezet azért az egy tágterület, amin többfajta személyiségszavar létezik. És például a narcisztikus állapotokban tud kimondottan olyan narcisztikus szorongással élni valaki, ami őt sokkal inkább izolálja a kapcsolataiban, mert nehezen fog kapcsolatot képíteni, de egy elkerülő személyiségszavarban is. Ami egyébként azon hagyományos kategória mentél, hogy valaki introvertelt vagy extrovertelt, nagy valószínűséggel ő jelentős introverzióval él. De a frusztráció kezelését úgy tudja csak megoldani, hogy így visszavonja magát a kapcsolatoktól, ezáltal lesz egy kapcsolati zavar, a mély ürességet él. Szóval, hogy a borderline struktúrára jellemző diagnosztikus kritériumok egy jelentős része érvényesül, és éppen mondjuk egyébként a tüneti képében is tud borderline területre eső diagnózist kapni, és közben vorkálsod introvertelt, ez nem is ritka. Beszéljünk egy picit a te intézményről, a te dolgozól, a Tündérhegyről, illetve arról, hogy… Nagyon megtisztel az én intézményem. Vagy hogyan érdemes az embernek. Szóval már pár éve ott dolgozom, ebben az intézményben, igen. Ez már érdekes, mert ha valaki azt mondja, hogy meghozta a kedvét, akkor így azt gondolnám, hogy olyan nagy baj nem lehet. De akkor nem biztos, hogy erre kell szánnia a szombatját. De hogyha tényleg egy feldolgozott képe is szeretne tisztán látni, az évvállalási szombatján el tud jönni. Tudod, hogy a szombatjában, amikor az intézmény, amikor az intézmény, amikor az intézmény, amikor az intézmény, amikor az intézmény, amikor az intézmény, amikor az intézmény, De akkor nem biztos, hogy erre kell szánnia a szombatját. De hogyha tényleg egy feldolgozott képe is szeretne tisztán látni, az évvállalási szombatján el tud jönni. Tündérhegyre, ami az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetnek az egyik osztálya, ez azt jelenti, hogy Budakeszilván, Szalatórium utca 19-ben található. Egyébként egy kapu, egy hatalmas park nyílik ebből, össze több épület van, tehát nem olyan könnyű megtalálni, de ott meg lehet találni Tündérhegyet. És hát azt szoktuk ilyenkor kérni, nagyon gyakori azért, hogy akik megkeresnek bennünket, azok már valahol, valamilyen kezelésben jártak. Minden korábbi kezelési előzményük dokumentációját hozzák magukkal. A szomatikusokat is érdemes, mert gyakran éppen a szorongásos állapotok szomatizációs tendenciámal jelennek, meg bármilyen legyen ez, és emiatt fontos lehet, hogy őt hol, hogyan kezelték. Vagy a pszichológusnál járt, mindgyakran az emberek nem szoktak az orvosi szakvélények közé sorolni, mert ez egy pszichológiai vélemény, azt is feltétlenül hozza magával, mert az nagyon sokat segít a vizsgálat hatékonyságában, és mindjárt gyorsaságában is. Kérdező kérdés, hogy ha valaki elmegy mondjuk egy rövid terápiára, vagy akár egyfajta terápiára egy trapeutához, akkor ő elmegy mássúlyozni a más trapeutához, vagy érdemes ezt az egy folyamatot, addig ezt az egy szeptemberrel végezni? Ez biztos, ez nagyon fontos. Tehát, hogyha egy terápiás szerződésben benne van, abból úgy semmiképpen se lépjen ki, hogy azt ott nem teszi tisztába, vagy párhuzamosan elkezd bármit. Tehát én azt gondolom, hogy bármely, és ez mindegyik terápiás típusra, jellegre, igaz, az csak akkor tud működni, hogyha van egy alapvető bizalmi állapot. Az önként mindig jó hangulatú legyen, mert vannak olyan feltáró terápiás szituációk, ahol egy ideig nem annyira vidám egy terápiás kapcsolat, de a bizalomnak meg kell lenni, ami azt a döntést jelenti, hogy mi vagyunk terápiás szerződésben, és idehozza a problémáit, vagy ha én megyek terápiába, én odavisszam a problémáimat ahhoz a terapeutához. Szoktak fölhívni egyébként azzal, hogy kitelkedik a terapeutájában, és hogy akkor eljönne, és mindig konkrétan azt szoktam mondani, hogy vigye be abba a terápiás folyamatába a két egyt. Ráadásul egyébként szakmaileg ez nagyon fontos is, mert hogy az ilyen elbizonytalanulások két egyek nagyon gyakran a terapeutával, terápiával kapcsolatos negatív érzések nagyon lényeges részei a problémának, csak aki nem tanulta ezt, az nagyon nehezen jön rá. Egy gyakran azt hiszi, hogy az olyan, minden, amikor megveszem a tejet, és nem ízlik, akkor legközelebb másikat veszek. Miközben valójában, ha megvettem a tejet, akkor... Ezt a létert érdemes megírni, akkor is, hogy ebből a szempontból másként működik a terepia, úgy világos lezárás nélkül terepiából ne szálljon ki senki. Egyébként mi nem is szoktunk ilyenkor elvállalni. Az egy feltétel annak, hogy vissza kell menni a terepeutájához, és vele tisztán le kell zárni azt a folyamatot, mert lehet, hogy le kell zárni. Tehát lehet, hogy ő beviszi abba a terepies folyamatba, és ott a terepeutájával közösen az lesz az éleményünk, hogy azt tényleg zárják le, és utána menjen valahova egy másik terepies folyamatba. Ilyen van, ez lehetséges. Valaki elmegy egy konkrét szorongásos tünettel egy bizonyos szakpszichoterapiával, ahol kiderül, hogy valójában ez egy tünet, amit ő érzékel, de mondjuk van egy komplex személyiségzavaros állapot, aminek rengeteg másik tünetét az egyén nem vette tünetnek, mert mondjuk anorexiás, de ő azt gondolja, hogy ez így teljesen rendben van, most mondtam egy másik markáns tünetképződést, és ott akkor abban a terepiában az lesz a tiszta lezárás, hogy most menjen el mondjuk egy osztályos rezsimbe, egy osztályos pszichoterapiába, mert mondjuk az anorexiás állapota már nem teszi azt lehetővé, hogy egyszerű ambuláns kezelésben részesüljön. És hogyha mondjuk megvan a bizonyom, tehát valaki mondjuk éppen egy ESZFEJ-matocs is él meg, és mondjuk pont melletten van egy párkapcsolati nehézség, és akkor sem érdemes elmenni kettő külön szakemberek. De aki már jár valahova, az nyugodjon meg, beszélje meg azzal a terepe utával, akihez jár ezt a problémáját, ezt a két hétet. Jó, hát szerintem nagyjából eltelt az időnk, úgyhogy nagyon szépen köszönöm neket, hogy elfogadtad. Ben is köszönöm, nagyon megtiszteltem. Felkérést, és köszönjük, hogy végignéztétek ezt a videót. Ha tetszett ez a beszélgetésekből, iratkozzatok fel a csatornára, és hamarosan egy újabb videóra jelkezünk hozzátok. Mindenkinek és mindenki akiknek a jövőzőknek a külön szakembereknek, akiknek a külön szakembereknek a külön szárazoknak is megaszkodható. Úgyhogy innen a hangzáson, hogy így, így, így, így, így, így, így, így, így, így, így, így, így, így, így, így, így, így, így, így. Nagyon gyakran kell. Dehogy ez nem egy, olyan értelme nem szentírás, hogy nekünk is vannak, az osztályon is van, olyan paciensünk, aki nem kap gyógyszert, mert nincs rá szüksége. Dehogy ettől kevéssé óckodnék. Szerintem azok a rémképek, amik elhangzottak, hogy akkor leszedályak és magáról sem fog tudni, ez 25-30 éve az előtti készítmények hatására lehet. A pszichiátriai gyógyszerek jelentős része a beállítási időszakában tud egyszerűen mondjuk álmosságot okozni. Dehogy valójában ezek a modern készítmények alig századikában okoznak mellékhatást. Ellenben hosszú távon megoknak nagyon nehéz állapotoktól embereket.