Mi történik a testedben, ha leteszed a cukrot? // Dr. Balsai (Perfect Smile Podcast) 50. epizód

szánalmas volt nézni, hogy sorbbáltak a cukros lejér. Tehát nem bántó, amit most mondok, hanem sajnálta műket. Sajnálta, mert meg ott voltam kinnast a randon, ahol fiatalok elhízva, és inkább lehetnek volna fiatalok boldogan, és nem, mert bele voltak zárva ebbe a cukros elhízott masszába. Nem bántanja, akkor om, mert látom azt a psére, hevést, amit ez okoznekik, csak műknek nem tudják. Mit történik a szervezettel, amikor őt napik csupán egy pohár alaplé tartja most gácsban? Hogy amválik a kerékpár hajnában emelkedőkönés szélben valódi meditációvá. Miként lesz a csokolád és a fajglad helyett az önúralom az igazi utalom. Doktor Balsai Tamás, ebben az epizódban újra szembesít azal, mennyire erős a cukor hatalma, és mennyire érőre illik a tudatos töntésben. Szóvalisik majd Rodosi Nyaralásokról, olinkluzi büfékőle hol a tánjérok szén hídrált és a pohár akat cukros itt alborítja. Még is akad a kém másként választ. Szóvesik majd egyszeről a menni, ha meg állhogy új lenduletet nyeljén. De beszélünk majd a bőtről is a majd 10 napig édesézek nélkül mutatja meg, mennyire rapság, a megszokás. Nem ennyirek se o vázonlák eztünk. No kedles hagatóink, nem kellettől sokat várni ránk. Ithit vagyunk. Ugyúcsúztunk a legutolsó podcast. A desban, hogy szép nyarat kívántunk mindenki nek is, még nem ség a nyádnak. Ithit vagyunk a következő. A megben ilyen bícig léne el a hűvözben már azért ennér zammúgy vége van, de azért ezek a térőz. Absolut. A nyira hűvöz van de kell. Jé, tehát te 10-15 volt, marangén is. Háll is tenna. De nagyon szép barna vagy. Vagy csak az émer fejér poló. Tudod, ez úgy van, hogy nem szeretek csíkos bícig lis talenni. - Oké, igenesz már mondtam. - Igen, ez tudja, ezek ez nem felépíteni aprilistól, hogy amikor elmegyek nyarralni, merén is voltam nyarralni. Akkor nyugottan és bátran kitudok feküdni, és nem kell semmit csinálni. Bevalom összintén, kém lelte mazeget, és nem találta mózójukat. Tászcsőf. Az mondják van, én nem láttam. De az gondolom, hogy uvb ésug ezás nélkül, ezen a főldön semmi, ni nincs, de semmi amiletlenne. Az az energi, az nekünk lédkértés. Micshogy nem menekülőkan a pelől, és nem kell nem magam már jönkor. Ilyen szermontat pár szor, de mikor kenedvagod? - Az elélyen. - Nem, hanem úgy éppitem fől, hogy nem kell magam nem magam. - Egy játlan. - Négy érekkobba, mi velkentek téged. Bronzolajal, vagy a mamá delment a gyócertárba, és vett kakaó vagyat. - Mert a faszhogy egy pillanatalat. Meksül az ennés pont ezek gondol, jól gondolod. Valakinek magyarásztom, hogy szerintem rége jobb volt a bőröm. Valahogy mit a barnáble, te mól nem nagyon égtenbe, most meg minden. Tudom én nagyon. - A naponál, most mert én az most már a gyerektörjött. - De ezek a másod. - A lándon kém volt. - Igen. - Most meg nem vagy képp. - Ja, igen, ilyen. - Egyen egyszerűen válasző. - Tényleg, ennyi. - Oké. - Tehát, percig ne gondold, azt, hogy most durvább a nap. - Jó, tehát viziklizni, akkor te nem filmesztelenülmész. - Nem. - Be vagy öltözve. - Hát nem vagyok belőltözve, de. - Varajta, megy mez. - Mm-hm. - És nem vagy csíkos. - Nem. - Oké. - És nem vagyok leéggvese. - Ténleg nem. - Oké. - Pedigáz érrodossan elég jól csüt, hanat. - Angostos. - A leén. - Ténleg sütött, de jól volt. - Minden fújasszél, úgyhogy tajás elben. - Miket ettől? - Ah! - Ah! - A leényegez kérde. - Olincluzi volt. - Pont miattam. - Mert ugye én nem reggelizem. - Dakor, de elben nem kell. - Mm-hm. - Imádom az Olincluzi volt. - Mert akkor viszontélegendöntöm el. - És egy a lányodot elése. - És hogy vállogatom össze. Azért egy ródosi hoterben a salátában mindig találsiót. Halboli, mindig találsz. Ithmenjük három négy félet is találtam. Egyébként nem volt könnyű. És iszonyú utanulmány volt, ahogy az emberek. Össze vissza, éjsznék külessznek. - De az biztos. - Ogy mindig volt a tánnyedjük konzéhinrát. - Mindig. - Na én is voltam és figyeltem. Tehát nincs a válljonál. - De össze. - Már az. - Mindig. És téleg volt a hal jó húsok. Jó sa láták. Nem mint az oztránkok, ne vagy bercete. - Nem meg be cukrozva, nem matúra sa láták. - Olyva is volt, és az valószínű, golyva. - Aki, aki, aki, aki, aki, aki, aki, aki, aki. - És akkor a pizza szelett. - Ehez. - Na én emberek mondani semmit, de még is mondok. - Azért mi gyeret. - Ja rajtam am még mindig egy pár 10 kg veleysleg, de azt nézeket, hogy hagykai inns így nézek ki, hogy a kövérek, hogy sordbanálnak a kajájert, és amien vehemenciával képesek rávetni magukat a kajára, az ola mert képesztő volt látni, és azt mondtam, hogy én nem akarok jelen. - Egyébként azbott az a legébbek esem, hogy iratem belőször volt, a most felnőtt ott elben. Nem osmáogy e a gyerekeim 19. kuson 1 lesz lassan. És osz el voltam, még mi mindig gyerekezben mentünk, és nem se felnőtt ott elvot, és itt más a társaság. Nemettek annyira rosszul. - Rosszuletek. - Szifikétem abszul. - Négen nemettek annyira rosszul, de egész nap rosszul ittak. Tehát megállás nélkül, valami fruktózos, színes, cukros. - Et és ugye ezek a kok télock, meg amikot van, emlékez. - De ha nem jelent, rosszok, akikot. - Szerűrni. - Komolyan mondom. - És akkor regyen török gyerek marátba jártunk a holtényleg, egy másonésztünk már a véngen, és azt monduk, hogy soha többetem be a helyés. - De a helyés. - A látásba és turkálásban, a látni salkan, a pustíta. - Itt ugye nez volt, és terannod, amikor a véni a műanyak poharakat, mert dokat műnően, és egy emberről járkáll szelent, csinás, de lehetetlen italokat, szörnyű volt látni. - Ténleg. - De a legérdeke sebb az volt, hogy ugye ki, ki jutottam a zamatörvilágban, és a menből töll még 200-ra, dánt. - Erég messze lesz. - És a tullálok. - Épp kent. - Nem ezért volt, hanem azért, mert. hogy a standard bícig visszat az körülből november be áll le, ami a szelent, hogy a kukét három hétig nincs sem milyen, edzés, a legalábbi sknincs, mert az mérkel. - Azért, mert. hogy a helyt értezzés csinálunk körülbőlül, tehát most ez van. - Most ez van. És. az edzés egy kúgyépülnek föl, hogy a tofjög, hogy milyen versenny, következik, akkor úgy kapom meg a terhevést. - Best egészében nem lehet megtömni, tehát a profik is leállnak. - Jörted? - És most nekem a októbár 19-én lesz, tehát a leállás, náll lenne, odaígnem lehet fön tartani, a. csúcs. Te esit mint, tehát most mekkel le tánom, két hétre. És úgy időzítettem, hogy akkor most nem is mentem el. Bicig Lizni. - A nyoralássalat? - Jajzik jénkor. - Igen. - Atre kem a kerékpára az mozgásos meditáció. - Tehát ezt mostsalon tőed először. - Hát pedig ezt. - Adj el van való, olyan tetejél. - Az képés most mondatként. - De megő. - Akon még egyszer. - Te a kerékpára az ámumra mozgásos meditáció. Ennél azért sokkal, de sokkal több, mert ímáduk bentlenni a hajnalban a természetben a mindent imáduk. Imádom, ha mozogal levegő, ha hűvös a meleg, tehát mindent, ma pillanod érdem mentem, ennek az isten egyen négy szerkeletförmennem. Meg is főttem. De. De alapvetően ez egy mozgásos meditáció. Semmi már. - Régjár az adjad? - Nem. - Na várj, a miért a ki a meditációnak mondtazan egyik, hogy kikakcsolja az adjad? - Az én mondani. - A de hagytodat kikakcsolja az adjad, hogy a figyelni kell minden. - Ezért szeretem féldául egy kicsit jobban a mondtit. Mert az országulton is nagyunk egy koncentálni az autókra, a jukakra, csatöbbi, deha mondtizol, az ott minden honnan jön a baj. Tehát, egy mondtíut van a ra biztos, hogy vadrózsalókbe és csalán. Deha nem fjelled a zaját, akkor bármelyik követnúgy fogszerepülni, hogy csinki meg nem talál. Sokkal többször van benne azt, hogy fölfelékem ennél hírtelen emradeket. És általában akkorban, az a meditációcs fló, amikor ez ekkor rövid, de keményem elkedők van. - Akkor úgy, akkor úgy, - Mi lefiérsz? - Érsz, akkor. - Át, akkor öztönösen mész fölfelé, egyébként én aztok, nem csinnálni, hogy a megnézem, a tetején egy pontot, egy fát, egy akár. - A hara fókuszállok, és akkor honnan tok ezt vekéne. - Még minden. - Én tanultam transzenentális meditációt, ott is ez volt, hogy van egy sajátos, mítta da mi jelszó, amit vénne ki megkap. Egyéni nek, és akkor azt az egyet kerisméteget, nincs az alpróbáltoz elmét áltverni. - A de úgy ennesen elka hypnosis, nális, gondolik. - Alszegig el. - Úgyhogy nem most. - Volt leálás, és akkor gondoltam, csinálok egyet, naposből bőjtött, és csináltam is. És nem szoktam nyár közepén, mert ez táltalban november beszoktam, mert amikor edindul a szézon. Én. Úgyhogy én csalok a bőjtel annyiban, hogy nem engem teljesen megálni, a zemésztőenzi meghet, mert minden dérdenni szamégy pohára lapplevet. - Tehát ez az alap lével csal, egyen. - Igen, mert ebel, bziir is van kollagen is van, fejélj, és van, de csak egy pohárnyit, tehát semmi más különben, csak vizés, avítam innyai. - Kilán cv. 1 kilo az az tendel csújom, és 86 fél nél áltam meg. - Most a bőt után. - És most jelent 87-88 náltartom, úgyhogy közbelmentem, egy olinkuzív nyaralása, ott egyébként én foggytam, mert a télegmektom, úgy csinálni, hogy te is erreit a mulikas, hogy jól csinálom, tehát nem vagyok a szogáltatva. - A kartálfognyi? - Nem, nem ez óta cénen bőtötokartom. És a bőt végelzare pülőt térem volt, amikor vártam a gépre este, csütörtökön este. És egy fölkészüvementem, tehát vittem magam mal. Avokkáldót, császársalonnát, olivát, és nem sokat csak ép, hogy nem után a következő reggel van az, amikor. - Persze, mert. - Nem, de nem ezt. - Akor semmi nem, ha nem. egy azt emény a bokkáldótettem, igen, az vittem magam, amar. És akkor déjelbe volt az első, evisel mikor mássaláta, ha minden fél a megérótet is nélkül, báltadolók csak. Az takartam kipróbálni, mert ugye mindig mondtam azt, hogy a. - Tukor drog. - És nekem ott sokkoládi a. - De nem ezt is. - Törigyön. - A fajd laltvotalek, jénkébd azt elengettem. Dignye is nagyon jenge volt, de már dümölc, - Azt elengett. - Ez a nyárosem, és. - De fogjilse. - Nem, változ. Ugyultam finenzébe kétével ezzel, hogy pontosan tudtam, hogy a sétalóca, ha nyadik psikátorábak ebár a fordunk, én negyedik kapóaibe fordós, és akkor száződ femméter fajd laltpult vár. És az mindkülönböződe télek, és egy falatot sem ettem. - Na és. - Honnan indultam. - De az az utalcukar. - De azt akartam ki, próbálni, ha ugye pittem föl. - Már ugye az ötnak, most bőt után, a mikrobérjumat egy kicsit. pihenteted, tehát a bőbaktérjumokat, és akkor ugye pittem föl, hogy nyáreszőtség el és hallal, akkor meddiktodom azt bírni, hogy ő ki bírom csak olyá, láden elkő. Mert már lám annom, hogy miért próbáltam én ezt ké. Mert annyorálásalat elolvasdtam a gantrínak a zúj könyvét, és akkor meg utalni fokra. - A lényeg a lényegkot 10 napik bértem. - De válni, mit a bőtöt? - Az ő. 10 napik bértem, vagy nem vettem. - Cukrott magam, ha járte, ma. - Eh. Egy, ebben ez a mi gygazmert magokat ettem, amit szén hidránt? - Patk, keményi tudom. - De nem vagyok. - De effekti, va az édes íz, de 10 napikb értem. - Azot a is nagyon csak kent, és 10-áról a 75-lábólik, kos csakolád épp vagy annál. Sötétezek. - Ez ezeket a megtalutan tőle tudom, hogy. - Tehát. - Meg akartam néznőnj mi endrog iszonyator. - Telegészonyom. - A nyiminnelő lett uttam, andan így. - Ez nagyon, nagyon kemi. - Mert szenyelztel jelnek, et most te szengvondok, azért hírtelen egy picit kihézzőkken, tehogy mér kell ezneket. - Nem egyszerű. - A hiteleség mi a tudás alapja? - A tapasztok. - Nem én mondta menjstek. - Oké, tudom. - Bocs. - Igen, szapolt. Abszolút. - Abszolút. De mehetünk, hogy megked ezem tört, hogy tudod mi van a hold másikor, nem? - Nem mondtam valaki, hogy lehet, hogy az van, de tényleg jelnek szerű. - És nem éltet meg kínzásként. - Dehogy is? - Nem. - Nem, nem. Közben figyeltem a vércukor szintet, és közben figyeltem a keto szintet, hogy mennyire vagyok ketozisba, a harmadik nap még jelent egy egész kettőt. - Szerhol nem vagy még ketozisba? - Az öötödik nap reggelén voltam körübelőllően, négy. - 6. - Négy. Lefotoztam, most nem tudom pontosan ne van, amíj, és mi voltam a ketogézzel? - Algatok, miatt is csinálod? - Pont az érzt, hogy ezzel agy, minden fajta kapasztokat. - Adoszolút. - Mussá. - Szánamas volt nézni, hogy sorbáltak a cukros leért. - Nem bán, amit most mondok, hanem sajnáltam őket. Sajnáltam őte, mert ek me ott voltam kinnast a randon, ahol fiatalok elhizva, ilyetet, és inkább lehetnek volna fiatalok boldogan, és nem, mert bele voltak zárva ebbe a cukros elhizott masszába. Nem bántan, akkor om, mert látom azt a psére, és tamit ez okoznekik, csak mit mi nem tudja? - Igen, namost anihté már meg tanulutam tölt, hogy én is voltam, vollingszózívva, a nyállad. - Igen. - És képzelde, hogy már most megáltam, hogy legaláb, ne a, ezt az örületeket, hogy amit pese megkostoltam, hogy mi mi eléggel tudjak. - Még a? - Ezt a hason lytani, de hogy a gépi szódanal megáltam. - Ma, és ezt volt, és nem tudja, és ej, ez valósai doki büszkelen, de elhast komaján. - Ez olja. - Még mutattam, a neked átot, hogy mi kettőltögetek, - Négy gondolom, tökjön. - Seruységeket, ilyen valami ízel egyende. - Akáhen szüdebejöttem, színes másfél literes, nem tudom, mik volt. - Amos már is el ez víz. - Amos már, mint csinek. - Kertulálok, közövöm. - Ako ennyi most az első, et abná, kedves hagatóink, nem kell sokat várni a következő részre is, folytadjuk mert, balsai doki elhozott önöknek még. Elég sok izgalmat, hogy iratkozzanak fel, amik nem tették meg a csattordnára, azt nem árt mert esők kizből értes újhetnek a. A téleg a információkról, amivel meghozzabbitják az életőket. - És, vagy ne használjuk jön szabbi. - De, de, de, de, de, de, de, - Hát a következő. - Egy meghozzabbitják. De ha esetleg nem hozzabbitja meg, akkor is. Jóbbam fogja, édes, nem a gát addink. Ez az idézet, ez tén elnyira megvettem a. Az egyik magyar szennéztől a bodrógi gyúláttol a kezpont, hogy eladik, akkor oké nem érmégem hallok. - És de addik. - Énni, akkor. Ist erérkezsőm. Meg a haagatókat is kereséka folytatást, hamarosan érkezünk. Kedves haagató a Perfics-májlpótkastját hallottak, közsönjük az idejét. Hanganyagainkat, ép az alaszándék a lindítottuk, hogy a jógyítás holistikus szemléletét az az komplekszebb látás mogyát közelephozzuk az emberekhez. Kületésünk el nem csak fogakatis szájüregeket, ha nem életeket is mentünk. A Perfics-májlfogászat sősem volt egy klinika a sok közül. A Dr. Balsai Tamásáltal már jóval több mint 30-téve vezetett prakszis, mindig is többet adott mint egy klasszikus fogászatirendelő. Az audio tartalma inkatis ép, ez a szemlélet mód követi. Izgámmas, tanulságos, sok szoréletmentőtélymák a dolgozunk fel több bezerpáciensünk, megér tapasztalatain jomen, éppen azért, hogy a megelyüzés terén még napra kisebbé fejlődve, egésége sebbé vályan ahalgató. Miközben a morsoja nem csak több kéletesmanad, a nemő szintévé is vállik. Hamarosan újabb pôlt kasztebb izód terjelkezünk, kereszekorábbi adása inkat is csatornáinkan az arhívomban, amelyeket jó szíve lajállunk a reggeli, vagy a délutánikávé a melé.