Lencsés Gergő (Leadership Architect): Hogyan legyünk emberek az algoritmusok világában?

Sziasztok, ezért az epikstoréz arádiokafény és a podcast lejátszokban, a ole elismerd, inspirálói üzleti vezető kell beszélgetünk, dilemmáikról és a viharos vállatihét köznakokban használatói, hogy a kollatokról. Én dolyt csak válni el vagyok, és a mai epizódunkban, az szignálunkban is a áhangzón, nagyon aktoa és kérdésnek járunk utána, hogy a maradjunk emberek az algolítmosa külággában. Hogy a népidsükben vezető működésünk az AI-üzleti használatában fakadó motivumokat. Veldégünk hajhez, lenni csisgárgő, akivel már korábban beszélgettünk a vezetői léthemben idimenziójról, és azt is, amit most onnan folytathatjuk a legutó erabba hajtuk. Hogy gyi is globális vezetői karérutengergőjállani, üzleti találtsadóként, és a Forbes ilyid institutyanok okta teszsört felörős vezetőjeként, és az AI-magoldások gyakorlati hasznósításárofókuszá. vezetőknek segítabbban, hogy helyérek kerüljenek, az első remégg idegennek tűnő AI-es közök, és hogy a lehet, akkor ez a helyérek kerülés gyorsabbban megtörtényen. Sziag ergő. Sziag. Egy szerintem nagyon izgalmas kérdés, azt, hogyha a maradjunk emberek az algoritmusok világában illetve, mit is szerent egyáltán embernek lenni. Mi az a legnagyok félelem, amivel találkozol vezetőkkel beszélgetve, ez elkapcsolatban emberi holdáról, és nem váltolyan üzleti, vagy ennehogy ebid de hatás holdáról. Igen, hát ezért ez, hogy embernek maradné, minden körülmények köztelre lezért már aranyános és értszászhatban éve enten, hogy ez nem váltolyát lenni egy új dilemmánk csak mindig más miatt érben nünket ez a kérdés. Én álltalában az dal félemmán találkozom, hogy a robotokmány elveszik a munkánkat, eztől én nem fett itt nem félek annyira, mint talektöbbben, ez azért közöhető a kis antikloba listan, tik kapitalista, a csegavara élemnek is, tehát hogy nyilván a fejér galéros munkákat erősen megfogja csapantani, de olyanak kár azért a kéggalérös munkákat a szükség van, mert munkákat fontos munkákat ez a kadalvak, makszom nem iradában fóng úgy csörök néha nem apolok leszünk, vél legy szerelők leszünk, tanárok leszünk, tehát ott leszünk valójában a zépített valódi világban, nem pedig egy vértúális világban fóng számákat talogatni. De egy kicsit is inspirálónak is tűnig, de úgyan akkor picit ilyesztő is, hogy ez az állított, hogy most az astáltuszkoműben egyébként létezünk, ahogy egyébként, hogy őkényválatifolyamatott ismerünk, az érdemben, hogy lényegében megváltozik, és őként az az elveszél munkákat dolgozni, nem nagyon szeretnék túlsakat lovagoallimet, elén eszlehet más, hogyha nis megközelíteni, de hogy az a rutin, amit műk felépítettünk, abba őj műké válti szervezetben, hogy amiködünk vezetőként, az szerintet hasznostudmaradni. A legtöbb dolgot, ami itt tudunk most vezetőként, az szerintemák elfelejteni, és a legfontosabb dolgatmány, még jobban kell csinálni. A hogy én dolgozom, a hogy projekteke csinálunk, hogy csinálom a saját projektemet egyre inkámbaszt látom, hogy ez a télorist a gondolkodás, ami alapvetően a húzadik, század is a húzadengedik század, legele ének a legmekhatározóp filozofiája, hogy hogyan készülnek a dolgok, hogy a csinálódnak a dolgok, ez egy ilyen folyamatalapú megközelétés. Tehát, hogy egy a télor is akkor valójában ő csinált a manufaktúraigból gyárokat. Tehát ez volt aző nagy találmány, hogy a lehet még hatékonyabb bandolhozni, még inkább összangolni az embereknek a munkaját, és én nem pillanatban, amit én látok, hogy azért is buknak bele sokkvezetők, az ilyen projektekben, menném mindig folyamatokat a karnak építeni. Az én nagyállításom az anz, hogy a hogy fejlőttek a dolgok eki szítésének mondja, úgyhogy voltak chek mesteremben rák, oten a voltak manufaktúraigból már megjelent bizonyos fokó speciallizálódás, majd ez egyből lettak a gyárok és valójában a folyamatok. Most az agentik világban, visszafó menni valaholva chek és manufaktúraig világában. Úgyhogy ennek az egész dolognak, ami ő itt most így éjánynak nevezünk, legyen az bármés, alapvetően a fundamentel is értékhe, az a kognitív munkának a köldségeének a radikális csökkentés. Ez mit jelent. A gőszgépek, vagy a kalorikusgépekben segéső motorok meg ezek. Ez a valójában az isomerőnek voltak, a köldségeének a radikális csökkentésére kitalált dolgok az csökkentette radikális. Jelen pillanatban, ez a beszélőgépek, megfőleg azért így használjuk őket, ez a kognitív munkának fogja az állrát, vagy már most a kognitív munkára csökkenté radikális. Enelmondom, hogy én mit tapasztalok, és nem gondom, hogy tólszofistikált eszközöket használnék, a működjen Enterprise Csomag Sintén elérhető, modellegből, meg memóriábbol, megkomplexításból, merítkezve a saját munkám során azt veszem ézre, hogy ő enném a ráta és enném a káromatlan, hogy műkreatív feladottúgy elás, hogy kérem az eredménét annak, hogy az egyszerre nem működik lehet, hogy fog valaha működni, de nem működik viszont folyamatosan, tehát egyokat, hogy a nagyon pici sequenciák, az az idő tudom megsporalni, amit most nagyon sok szor, megszer tölténne, az a kutatás, hogy az után a nézés, már hogy egyszerre nem kifizetődőm az a résztetesség, hogy az bele visszámmi, és azt visszom éstre, hogy mondjuk vagy hamarabb létraturok hozzani valamelyen eredmét, az is lehetősokkat több ideig dolgozok rajta, de olyan lesz mint, hogyha mondjuk két éltétik, sűnáltok volna tizen. És hogy nekem egyébként ez egy nagyon furaj ezés, mert néha ott előáll egy olyan produktóm, és kívensőjöke erőbidgondoz, hogy azt nem érzem különsem magaménak. Mi a különsélyak között szerinted, hogyha mondjuk té önállóan, és ez a chesműködés gondoltam, hogy ugányunk ide, hogy tennálom, akikben ez a komint egyen manufakturában, előályt az valamit, amíg az hozzávágyunk szokvágyunként, hogy ezt műként hajázt műként csapat készítni, nem ez egy saját, a dénak, műkülönsélyak között, hogy egy csapat dolgozik rajta, vagy mondjuk egyenbe dolgozik rajta, és mondjuk így ezekek és együntök így bele pumpályák a szózt. - Aha. - Hú, sok dolgot fel tettél. Azért visszautálnek arra, hogy látod. A kognitív munkának a kölcséget csökkenté, hiszen olyapcsinász meg, amit régen nem csülen telvólnem, eki zentúldrága, amúgy ez egy nagyon jó gondolkodás, hogy ne valaki akar kiváltani, hanem hogyan tudsz megcsinálni, hogy ezek a dolgokat, amin nárit, amin investment nem volt a jól, tehát most már olyan hocsó lesz, hogy csak, ha csak ná. És amit de fölteszáll, már bocs egyig megcsimkézem a dolgokat de vítszás, ez egy kicsit ilyen Marxist a munkafelfogás, mert a beletett munkal alapján gondolod a munkajértékét. Én meg azt mondom, hogy ne felet, hogy valami nekezértékét, nem a beletett munkajd, ját nem a hasznasz sága. - És valami mennyire működnek úgy a rencerek, és a nőn érdekesőbbé, most magamososan gondoltam, hogy néhányjen Marxist a filoszófiá, boll kiintuló könyvetolvas, mert egy sorozat arra is lehet, majd egy épisodat készíteni, de hogy valójában terag azik kérdés, hogy oké a belefektetet energi, és az impekt, amit az kiváltot, hogy melyik határozom, működ az ára azásban, vagy a fizetési gényedben, vagy a bárműra kérdés. És a fellehetes túj is tennyi, hogy akkor most haza, hogy a kediolután kettőkor, vagy többet tudok termelni, vagy akkor több fizetészt kell kérni, hogy ez ebből elinult, mert valójában mi határozom, azértékét, az emberi szintem, egyiket se lehet rámondani egyetlenül. Any nehéz érvényesíteni azt, amit tamondasz, hogy a hatása szerint, vagy legálbis kicsiban, vagy emberi szintem, mert egy zsérként a kármogjuk és szervezetben. Nagyonjóns igazadul, amit helyit, nehéz érvényesíteni. De olyan korvisszamen nélkül telorizmus haz. Mert pontem ilyat, gondolkodás miatt vagyunk úgy, hogy nehezen fizetjük meg azértékét, mert igazánba la költségében gondolkodunk sok szar. Nem pedig valaminek azértékében. Pähát, mimos tazért elkezdünk nagyon sok szorúgy dolgozni, hogy inkább sikerdiban dolgozunk. Tehát, hogy tennelg, magyar arszág, a kifejezetten magas óredi, ekan dolgoztunk csak, ha tanyire sikeresek a parot, csak csak jink, hogy folyamatosan alatt, fettől a lájára azok magunkat adoloknak. Igy kicsit a jannak vagyunk, mint tudod van az ám történet, hogy ötönezer farint van, hogy rávította az automraigendált, van a húszonet hívbenná, hogy tudján magyó vak el, hovak előttni. Igen, ez az éjálykapcsán viszont, hogy a húszonet hív rutti, hanem, hogy hiatrán van, hogy egy géped, ami most a jelenidőben képes több nagyságrendel, hogy a kapacitást te ötleted mellé állítani. Ami különlegést a húszonet hív, és menem a biznészt meg a partnerály, ismerik a biznészt a változás menegymentet, meg minden húszonet húszon hív. Egy éve is tolán elég jó a csináltuk, mondhatnám ezt szerintelenül. Meg voltanyi szerencsénk, hogy mindent négy nul a 24, benne az elmond 3-méfben, ez az új géppá foglalkoztunk. Meg, ez meg egy másik probléma, hogy van ez az új gép. Nem ilyen az új gép. Hát, amit mit transformelmodelleknek évünk, ez egy nagyon másgép. Nagyon másban jó, és nagyon másképp kell használni, mint a régi képek, ami kept megszoktunk. Van egy ilyen gondolatom, hogy a tudásnak két féle természete van, van egy tárgyi tudás. A másik meg a kontextúális tudás. A tárgyi tudás, amit megint a moderniskala, amit téloristamódon építettünk fel, hogy a megpróbálja a tárgyi tudás belettöm ködni a fejünkbe. Azért is, mennem vagyunk fel, tehát le jóka a tárgyi tudásban. Mikor volt az aranyból, la mikor foglalkálták el, a törökök, konstantinápp, olyat atmosféran, háncsázis, sanforf, vizs, csatöbis, csatöbbi, és erre csináltunk, hogy egy somóás közt, irást, könyveket, interneetet, számoló, géppeket, számító, géppeket. Meremben minden vagyunk jól. A kontextúális tudás, amit nem én, hogyha lehetem ezt a kólásüveget, mutatom a radio-agatoknak, nagyon belevenen, hogy kólásüveget lovágotok, két, és lássik, akkor már nem kell dobágot, ma számítógéppen met ismert hát az is lássik. A transformer modelnek, vagy egy része a nagyjávi modelnek, vagy amit most generatív éjénak évenak, mert kiénnek, ez egy embere a kontextúális tudásban nagyon jól, még magában a fekcsolonol ismen, nem feltéptanoljon jól jól jól csinálni, hogy rávegyük arra őket, hogy még ezt a tárgyi tudást is jól tudják csinálni. De nem épp a tárgyi tudásban jól jól. Nem. Ez a tipikus embertalák, azért a gép pelenső tapasztalát, hogy meg vagyunk tőle zavarod van, mert az anyályan jelvünk, hogy már milyen jelván, csak emberek kell tudtunk beszélni. Most meg valami, hogy amit a beszél hozzáng, amit úgy neksimint egy számítógép. Tehát, hogy pár szahagy meg vagyunk zavarod van, és akkor elrejon az, hogy hazodik a CsGPT. Jól, hogyha meg kérdezem tőlőd, mikor volt az arragymúl, akkor azt éppten még meg tudja mondani. Hát, jó, de emlékszál, hogyha mondta meg ezt két ével ezelőtt. Mert nem szerintem. Összevisszá. Tehát, hogy nyilván marasok. Jól, hanem még szemegyik, hogy mondjuk egy hajikut próbálta, amit vitzvöl iratni vele, és utaláltam, hogy nem sikerült elteleni a szótak számokat, és meg kértem a számolja meg a szótakokat. Akkor rájött, hogy most a támontom neki, hogy ez nem anyi, és akkor így dujra, és nem tett az volt az első érdekest a lelkozásom. A janiajája, amikor rájöttem, hogy te is a máskép működik, mint a hogy émer émmekturom számolni a szótakokat, és hogyha azt kérrem magamtól, hogy érrekegy olyat, ami be 6 szótakban egy olyan szótak, akkor ez képes vőp megcsinál. Fagadtam, hogy nem 20-25 körben, és nem teljtőjött, képtelen volt megugdani azt, hogy ez egy 6 szótakos sor legyen, és nem értebb, hogy bíjját, és biztosval a kész teljtőjött, hogyha magyarázni. Tehát elmesszend, hogy igen, ez a máskép működik, és hogyha akkor kezd egy anos lenni, hogyha van, akkor hogy kellene nekem, hogy kérdéseket feltenni, hogy valószínű bent, hogy aráválaszolni. Én nem csak a kérdésekel van, a probléma, hanem volna jábana képes éget kerés ez meg van, tudod, hogy regem ez a stroberi, ha egy hány erbetű van a stroberiben. A ján, és akkor az első érvelő modell, amit kihozott az open AI, annak a projectfedőne vezt stroberi volt, hogy nált most már ezek ebekszélget magával a genél, és akkor érvel meg, minden is végre meg tudja mondani, hogy hát ján üröbetű van a stroberiben. Igen, mert máskép gondolkottunk a G-peckről, hogy egyetlen szájássiksen íról se gondolta volna, hogy amikor megjelenik az AI, az tökjó lesz Shakespeareből, és többéna matekból. Mert egy ilyen Shakespeareen dolgat egy kicsit matekra akarsz rávenő, náadánakor számald meg ezeket a dolgat. És nehezem megy, hogy a G-peck nem mások, mint ez a felismerő, és mint ez a tereprodukálló dolgak, csak annyira jörgalmatlanol jól csinálják, hogy mi a szészük, hogy gondolkodnak. Igen, és akkor szerintem itt viszogor hatunk, hogy az eredeti fáttevéses, hogy elkezdek vele dolgozni, és akár egyébként szakértői, vegy menegyzeri tipusú dolgban, és az zilluzyom támad, hogy olyan mint egy csapat tag, hogy a mint egy assistás, de lehet, hogy olyan mint egy bensiklopédia, vagy olyan mint egy zzüri, amiben ekt tud itelnidolokat, és több számpontból, mondjuk akár tudja vélemény ez nédel, hogy mi ksem természetes, az a visszony egyébként, amit nem elkezdtünk a lápólni. Ja, nem tudom, az assistensem, egy külön munkatás, és ő mik az agentik modelekre öbesszélgetnek, ott ugye van ez a fázisolás, hogy előszorajom mint, hogy egy enki kalapeel csuternő, amit mondjuk egy uniór szakmunkás, és hogy akkor mikor jutunk elod, hogy már a senior expert szintint tekin tünk rá, tekin tettünk egy rá, tehogy hogy vagy ez. szerintem a már jó kezekben van, és jó cúzzuk van, nalk akkor már most ott van a technológia, hogy senior expert kent kell tekin tenni rá. Tehát nekem alapvetően most itt előttem, itt van egy számítógép, és nekem itt ebbene a szobában öválem egy dét a szájentist, öválem egy pénzüyes öválem egy jogász. És én se jogásznak vagyunk, se pénzüyes, se a dét a szájentist, de minden vállalat jogász hátuttam, amit nem enzett gergő elégves szías volt bennem, már nagyon sok szárdződés, olyan vasot, és nagyon sok szárdződéses problémában kellett bevonnél, mint úgy vezatő, pénzügyes éjmeltuttak mondan ögyelke elégves szías volt, a szájentist, nem úgy jók most az ezt között, hogy semmit nem tudsz róla, és több homály vagy, de hogyha már közepes néle rösebb tudásod van döbbben el. Tehát az azt jelentő, hogyha múgyok valamiben te is, amit világtalam vagy, akkor azt nevárd el, hogy magad mögétsapsz egy valami ennél túlt és akkor az, hogy a katak téged búztol, bárjumben is jól vagy. Így van. Tehát, hogy bravárpállál mondja mindenk, hogy vagy kiegészít, vagy helyettesít, meg minden én úgy gondolom, hogy a legtöbb pénz az abban van, amikor a téged kiegészít, tehát is a legtöbb hasznossági sabbban, abban van én isokat használom tanulásra, d'akor én tanulok, nem pedig az van, hogy megcsinátatok valami, amit a mi rölt teljesen fogalmatlan vagyok. Azért, meg tudja, a legfontosabb kérdés, ez egnyél, amit a népe kéjájpröcekteknek hívnak, vagy ilyenai feladatoknak, hogy a validálod az eredményt, ez egy nagyon nagy kérdős mindig, hogy a validálod az eredményt, és amikor te használod begyján személy kiegészítésnek, tényleg olyanokkal kárcsinálni, amit tutsz validánik, kell, hogy legyen egy validáció stárva fejhetben. Pedagol az is egy validáció, hogy mondjuk leadod az tal, eredményt terméket, akkor az elfogadják, és mondjuk, jobban örülnek ennek, ilyen miint amikor még mondjuk te, és egyenül lőcsinálta, vagy nem berekelyen lőcsinálta, vagy hogyha hosszabbid egy csinálta. Antosán, én most szersződéseket ilyen tennem, elszellés nagyván alattok námentát, mint forrók és a maja a szersződése, nem szellékve oval a dáció volt. De az a gondolom úgyhogy nem azért mennem nészték meg, hanem tudja, hogy a kompláját, ez azért nem tudja, hogy a kompláját volt. Kicsit amerikajás, de a hol már mint tudja a szersződésnek a gondolatmenete, de mindig a polgárifiktörvékőjvet, jögetkost a megtök jól. Ez azért felveti azt a kérdési ez volt, van a té, szellévit terméke de jönkor, vagy számíte ez. Nekem nem számíta, kérdésen szülyümmek van, ehogy egy dolag vagy sem plan egy szersződésni, nem te kinteges eget szelvité. Te kérdük a korod, amit olyan témába, amit mondjuk a tekreatív terméke, és akkor itt tudja ez a okéint ezív apró ciklusokban történük közös munka eredműen ként. Ez ez más, mint hogy nem tudom előveszed a vördött és abba GPS és mondjuk a formázeást megcsinálja egy script, vagy mondjuk így egy template beber akod a prezentációd. Tudj ott azért az gondolt, hogy az teprezentációt csak mondjuk a PowerPoint, vagy volt egy template, ami vőve lejíltad. Itt tudja másmert itt volújában hozzát ez tartalmat, mert te dolgozik, és itt volújában a saját magad értékét kicsikbe vónhatod, hogy mi aeszt mondjuk téged kiegészít, hogy ennek az arány, hogy szerintem tud meg borulni. Egy nújgondolom, hogy az én érteekem az én eredeti gondolatai, és az én eredeti kifejezésejme eredolokra, mint, hogy látszódott az arcodan, hogy tínleg elgondolkottán, hogy ez egy másik gép. Azt azért nem hallottad rádásójjem, hogy ez folyamatosan a mimintáinkat ismétli, azért eredeti kifejezésejme eredeti. Tí, dolgokat nehezen fogsz tőle, hallami. Te szoktál vítatkozni, az élj, én együltökkel. Hát hagynát, tehát ha egy az egyem úgy van, ha golva, vagy a legtől, hogy kőgyön a Franz, vagy a idejóta vagyok, tehát ha egy nagyon kemény. Tígyen volt is egyen ligndim postod, de ha léppen állaró beszélte, hogy arra kérde, az egyült, hogy rossz tojant. Én. Ez az egyik kedvenc promp, tanisk, hogy vignyagva röhök, hogy elmond minden félének, tehát te is rögtörá, kaptálat. Elnál kaptól, amit betalált, s hálni, az az kai magyar, nagyon betalált. Nem eset jól. És itt megint, hogy egyerekeskérde ségez egy mintákat más szoló, és ismétlők gép, hogyan tudjobban betalání, mondjuk akárján emberi kérdészekben, mint mondjuk így a solyát könyhezet, hogy melléből emberek. Igen. Tehát ez egy olyan dolgobb, ami már tényleg majd valamit kák ez lünk. Én építettem egy seját személyes assistánst, já, húzon négyében keresztő volt egysze kültyével assistánse, mindig kikéletben tartottak, és most azért megszemve de mast, ha idd, nincs akik arban tartja, nap tárommat, meg, meg rám néz, és azt mondja, nahol huligános ajead, mennyi foldránszansznet, hogy nekem ilyenekkel emkelet fogalakozni az élet, apró cseprő dolga éval, amit olyan nagyon sokunknak elviszé a fokusát, és a menetben ésteem egy nagyon fontos alkalmat, ebben a indonéznap sütés téhevesztem, és megbeszeltük, hogy mikor lesz egy naposverksap, és a szulértem be később. Nélven, bocsánatott kérdem meg, megaldottam meg minden, azért szeretem azt gondolni magamra, hogy pontos vagyok meg lehet rám száméltani, megjásmélt, és akkor ott barátom és izlettásam kis konkrát beñaktan, hogy nehet, miért nem építesz magadnak egyet. És én megéppéltettem magamnak, tehát nekem van most egy éjás szisznensem, és nagyon fontos nekem az, hogy úgy reflektálok annapomra, meg a hettemre. És ugye most tőmár szinte minden tudrólom, de aért a kell állmondom, hogy mi tudrólod is. Eze ezek, és ugye második hét vége, nemikor már végyegézzen módj működött, megkem ezt mondom, hogy milyen volt a hét. És úgyább küldetta fránzmai gergőbbaszki fölmondtál, ha egy nekejen, henti 75 óra edd a hozni, és komivolt ez a hét. Nézz meg, mi csináltál? Vézz meg, mi csinázt magadda, hova tebbene családod. Úgy kíutat egy fél napra, föl kellett hívnom a mentoromát, lehett a látcadó, barátomat, hogy egy kicsit egyen helyeret, tehát ha egy nem voltam fölkészülvá, egy ilyen szintű tükörre, ami nagyon kegyetlenül motatott egy képnekem. Helyez hasonló elményem, hogy ekem is volt. De egyen teljesen áltáános élet helyzetben, arasszeretem, hogy ők itt használni az elmegodásokat, hogy a fejben már nagyon nehezen kezelhető mennyiségű részletet magi, engondolatott meg forrest magi, de beket azt valahogy, hogy egybe összetügy a rázni, az én nagyon szelektív és szüks fokus szofi jámam, helyeszt tudma, hogyik sokkal holistikus abban nézni, és ez rendtutban élvezem. És volt egy kihívás soma, mi ben az gondoltam, hogy ez fogom használni, és volt egy elkibző, és amit egy mit szeretnélk és akkor a keresztem a validációt. És nagyon hozzam bár, milyen ólda a rol próbálkoztam menni, tényleg mint kábbi, mint egy nem tudom, hogy szülő vagy egy tanár úgy visselkedet, hogy lebeszélt. És hogy, hogy nem tudtam olyan szöget találni, ahol nem is ő legondok, hogy most magam a vitatkozom, hogy mindig is tudtam, hogy valójában nem azt kellene, hogy nem csinálom, és azért is hozzam be ide az összes részletet, hogy a Skiderülhőn, hogy nem azt kell csinálom. De olyan, hogy amit nem lesz idott, de hogy valóban előálltnak olyan helyzetek egyébként, amit nem szoktál meg egy gép törés, és tudja felműl a kérdés, amiket viszatérve az assistensre, hogy te azt mondta, hogy szeretnél magadra úgytta kintené mind aki pontos. De hogy valójában te voltállep pontos, vagy az assistensed abban ahuszan négyében ezért de kellene. Az assistensem. Úgy volt megszervező, minden, hogy én ebben sütkére szessek, ahogy ebben azért nem túl keményes cínikus vagyok magam, ahet látod ide és felorel előbb járkeztem, tehát hogy ha megnézene mají nappé, ez elmáltak, akkor négy helyen van. Gyerelenés, minden hova be van érva, hogy utazás, mennyi, dőtszánok az utazásra, minden hallminem om felorel valará. De ez az évek meg a rutén. De hogy arra a krokcsakíukatni valójában, hogyha most mi kezélyen éjeszközök négy, hogy az identitásváságot beszéltünk erre a, hogy azokhozzá, hogyha en dolgokat tutsz, amit valójában nem is te tutsz, de hogy ez egyik sem volt másképment helytői, hogy mondjuk szerintem pont egyen nagyvállatik önözetben, nagyon könnyel hozzá lehet szokni ezek ez a rencerekhez, ami bölten az kondolt öpödés, és strukturát vagy, vagy pontos vagy, kiszámit ható, hogy ez valójában ezzik sem tavoltál, hanem mondjuk a rencer. És hogy ezzel, hogy ezek egy nagyon távorra mutató például, tehát többölyat embert látmígom, amit hovább 50 éves korkörnyiké, mondjuk, hogy esetleg valahabollat, cégből, vagy multiból, valami én okboll kikerülteek, hogy így látszott, hogy én egy emberi vássájgolt éltek át, amikor rájöttek, hogy az, ami miatt ők mondjuk, sikeresnek tartottak, munkat az egyet, ennem ők voltak. Melyhár om négy polcsa lejebb a pályas szélén tudtak elhelyeszkedni, abba la képesség, csomag, abba la adjébb ként, amivel valójában rendelkeztek, csak maga az a rencerami vittel őket, az egy másik képet mutatott. Migen, én az egy tis, nem ez volt a fő motiváció, de benne volt, vagy, mert. Igen, nem vározom, megre, vagyok el, vagy a nagy égmés. Hát, hogy nem vározom, meg amik egy szer magátó, meg próbája ezt az élet. Te az élet, minknek fogja, tehát hagyik, ember. De hogy ilyen szempontból, akkor nekem az most így a feltevésen vagy, oda, hogy valójában, nincs, olyan nagy különbség ilyen szempontból, hogy én mit érzek, amit egyébként egy AI-végzél munkámnak egy signifikens részét, mert valaki vállatban nolgozik, kezdig is a munkát signifikens részét, mondjuk akár más emberek, hogy más rendszerek, vagy hogy hagyomatok végezték. De, jó, igen. És akkor az assistensednek, hogy neked mindegy, hogy nem ember, nem hiányzik. Hogy ember legyen, például azért, hogy úját vej meglepültügy a mondani? De, tehát ha egyébként például most ezen a én ezt úgy ívom, hogy de szekendbraint projekt, tehát ha egy én nem hivom föl olyan szívesen a az éjányas szistensemet, mert azokat az assistensélyi ment, haki két én enkedvelte, mert szerettem. És hogy gondolkottam, hogy miért van ezt, és korányatam, hogy azért meghát az élőenben arasszisztensel, minik történt valami érdekes. - Takar beciejöttünk, ha rohogy, hogy van egyek, hogy jérekénk, ezértet nem csikal az volt, hogy fíjhej ez is ez is, ezzel is kónefelejtük áll meg minden, és akkor csá. Ha nem közömmek érdeztem, hogy hagyom egy a számbitál vizsgál, ez egy beszegettünk, beszegettünk dologokra, és nem történik vele semmi, hogy egy most azt csinálom, hogy az én assistensemme történyenek is dolgok. - Fékeli. - Én úgy éwam, hogy állmodjon, de úgy elmelyes keresged dolgokra. - Ezért éztő nem, hogy jön bizar. - Még is meg tudta, hogy hozzulettil. - Jó, de azt nem azért, mert elben csét elni, hanem. - Valami kár, valami kár, tudta, hogy tójt csak banél az fontos már. Gergőgyosan válaszólnak, ki meg ebéldel is velem, meg potkazt felvétel, meg lincdénre kértel, hogy szeret banél doljt csakkal. Beszélgetnúgy, hogy elmán, ma van azt nem körbenézzet, hogy ki ez a fű. - Ez tovább lés azon, hogy a mennyiben ez nem fogalmazott meg eksztitikérésként is, és ez magátolígyelkeztem, hogy együttögetni az egy kicsit bizar. - De mondjuk el, ment nem tudom szám vitel vizskeizni, vagy mondjuk elképzelte, meg állmottal, hogy mondjuk egyrekeket orosoz, viszi az, amíg az embisar. - Igen, olyat mi nem csináltam, de nem tudom, hogy a ferokel, hogy semmi az, hogy jobban, tudja, mert aztán. - Négy, valójában egyébként, amikor az emberektólnak, érdezed a smoltolk, hogy négygezóval, hogy tudunk a smoltolknak, mi azértéke számodra. - Hú, én nagyon jó, hogy a smoltolkban, de alapvetően hülyét kapoktől le. - Tát, hogy plánulja én egy nyangolszás üzeltikultúrában nőttem föl, aztán, azt smoltok, azt én legot volt, tát, hogy én nagyon jó tudok repülön smoltok, valami meg minden, de ez nem a jön amí, amit tölt. Tehát én nem tartom, nágy fontos találgnak a smoltolk, ha én ezeket szeretem, amikor melyen benbe szégetünk, valami rá. - Tehát ezt smoltolkot, hogy ebben tudjuk megtól spóra, valami le alakkor, hogyha a kollégák, hogy én együltökkel dolgozom, ezt valami, hogy van csak pontani jön ezt. Ekszre et foksz kérni tűle, ami neked kell a hossz, hogy egyébként természetesen tudj elbelelk kommunikálni. Igen, ugyebben most egy egy felhoz ad a dolgot, az az igazság, hogy valami elképestül a hatékhoj lettem. Igen, brutálisám és a jandook, hogy tudok megcsinálni felóra elkalat, ami trégen egy csapat tudott volna megcsinálni, nekem napokkalat, és inkább azt mondtam, hogy necsináljuk. És kemzödele azt vettem hészni a malamon, hogy elfárad az agyám. Tehát már már napi húzgram krátin tolak, hogy ezért nagyon fontosal az egy munkállá, és kemzöde elfárad az agyám, mert ez akkor a marha, amit drak, hogy menjire a tekoly vagy, hogy anig bérlánia az agyát, hogy a tiktok pörgetéssel, a sehol lincsen a hozképest, ami te ezt tud, és jelmos téppent, és enkicsik be vagyok es felát, ugye. Egy nagyon szeretem van, hogy akkor teki hov és időtsinál nekem, aztán nem időtsinált, hanem csak engem, tehát még hatékonyabbá, engem sok szorazat meg, de közben meg érzem azt, hogy a nyira ténleg droga az, hogy sikeres vagy és tolad és pippa és minden, hogy nem tudsz lelni és azt mondtok, az azért is jó, mehát nem kell állalni van, komoly dolgokróbeszelni, az az assistenseddemek folyamatosán meg a koudingégyen cseitdemek folyamatosan izéket beszélsz, komoly dolgokat, nem pedig jelent jelent rögyögős ilyen olyan dolgokat, hogy ez nekem most egy ilyen komoly dolgok érzed el, hogy ebben, amikor megjön az agentik véllágg, hogyan tudják a háj agency emberek, a kik ténleg nagyon hatékonyák akció orientálták meg minden, egyszerűen meg, hogy megpíhelyen az az adját, semmi a YouTube és a TikTok és ez ezek a dopamine csapdák, a hozképes, amikor bemoztége az az érzés, hogy érzed az érzed, észonyat hatékony vagyok és haladok. És frustraló is, hogy egyszerű nem fárad el, hogy őként főleg múgyként hozzabb tredekben nem tudom jenszint egy érmeki örömeltőt el, amikor néha jel törnek a model leki beszélgetes, és nem tudtott, hogy az emberek nem úgy fáradnak el, hogy egyszerűk itt elsen toppom van, van nek és után ne tényleg így kábbi, mítom én egy nyálfajik a szájuból és földöm fettrenged, amikor minkor minkény, ha mondjuk így az algoritmusok elfáradnak, az inkább ilyen nektűnik, és az egyik ilyen tapasztalásom az pontosan az amit temondás, hogy őkötlag így saját magamat tudom, így az indokolt ne tóváb toppont altani, azért, mert hogy ő nem fárad el, és most volt egy enne nerejadek esetem, hogy egy nagyon dolgoztam úgy, hogy volt egy részsel, amit úgy egy perprexitibel forgattam, és hogy nem egy menetben végeztem ez az a feladott, hanem még néhány napont a vissza tértem rá, az például superió volt, hogy mondjuk egy másik emberhez képest, amikor én éppen készenáltam, nály folytassuk, akkor a rencer mindig készenált rá, százazavíkozsa, amikor folytassuk pontosan, mint hogyha egy perc el ezelőt hajtuk van a abba. És egy kicsitén vitzesnök is hatam, hogy megkérdezni, amikor emlékszer persze, hogy emlékszikről. Pontosan tudja, és úgyanabbat redbe, úgyanaturat folytattni. Érész ez megnyugtató, és egyébként, hogy bármikorabbatrom hajdni, tehát nekem ezel van, hogy erre próbálom magam rá rá feszíteni, hogy bármikorabbatom hajdni, és bármikor úgy rá tudom kezzeni, hogy a fizikai igényáim ezt lehetővét ezt, és az elatélyt nem az időt, az energiát, a fáracságott, az, hogy most ésszak a nap a hét vége más dolgom van. De másrész meg érszre vettem, hogy ez en a hozzabb treden belül, megváltozott, nekem is az atítudom, hogy mennyire, vagyok kritikus azokkal adó, akar mit visszakapok, mennyire fogadom el. És a végere egyikünk, konkrétan kiborultam is, hogy most már egyáltalán nics az egészeszt kedven, de most hogyha egy picit így a paramétre ez is, átait, hogy fogadni a hülyességet is, hogy cömmös csak, hogy együnk, akkor még a náyskritikusabbak, de hogy tény, hogy tudod magat pörgetni, kicsik és megfilésikén szeris vanben ned, apriksz nem sok emberben nem is kicsi, akkor ez egy veszés espája, hogy egy kifáratatlan is mindig kézen álló embere, ez próbálod, hogy nem embere, ez hoppá. - Oké, hogy el, hogy el, hogy el, kezdde el hasonlítani az első eltélvárás, hogy. De mégha nem is hasonlítod magadat, jó, mert mert tudom elmár tudod, hogy ez csak egy kép. Abba gondolj be le, hogy folyamatosan a Káneman féle második rendszerben vagy iszonyat intenzitással. iszonyat, hogy ez egy másik emberlen, akkor még elmennéné a Kávézinci gizni valami, szusszan már tok, ez nagyon olcsont uttéged a második rendszerben, a slow thinkingben tartanített, hogy tök jó, hogy nem olyan drága, most slow thinkingben nem nem, tehát hogy a la sugondolkodásban, és akkor nem kell a könyfterban nézni, nézni a dolgokat, nem marhagyosan végig jön, de halaffetűven, hihány gyázzunk a szusszanások, amikor a könyfterban fölnézen, megnézni a csajokat, meg a szép-é berakásokat, minden, meg úgy kicsit el, elmennek a gondolata id, egy kicsit szusszan az agyad, itt meg valaki folyamatosan benne tudta a teniti-eghet a kettes rendszerben, azon, amin több enetesen lett, hogy a fárastania az agyadán, és érzre kell venned, igen, hogy fáradok el fogadom, mit tudom éntet, hogy a testés kognitív tűnete itt, de állval a hógy, sokkal sokkal tudatosabbnak kellenni. Nézzel pont a rabárpí, egy konferencján tesem más szökből közelítve, de amit, hogy rosszul alszol, feszülött, vagy stresszess. Mit kezdjünk ezzel? Az tuti, hogy nagyon jó eredményeket lehet válj elényedni, és hogy azt is végésok, hogy ki vörksopoltuk, hogy valójában egyébként, egyik is hason aló módon egészítettük, és aját magunk a rendszerekkel, magamberekkel, mint az jeljed, hogy ez az intensítása, ez az, amit kezdjünk. Tehát, hogy mi le fokus el, akkor ezért őként, hogy egy részt, hogy a saját értyikem, ez azt így helyint, hogy jambak kezelni, meg más részt, hogy magamat, mint a fizikai lényt, az neyégesen tud, de nejáriunk úgy, hogy mondjuk, mint a egyébként, hogy elektromos vezették, enegycecsak elkezdek, a nyí áramat átkülöden, hogy ki jól ad véletlenő. Miért? Meket erről azok könyvolt az életem, a Robert Glazernek az elevator-ci műkönyvásanos, magyaról nem jelent meg, úgy, hogy ha, permilyen könyvk ide adó hakatód van, akkor Robert Glazer elevator-t. A Budaházjárfének figyelméből jeljük, ha egy, hagy az egy fantasty kös könyv. Az fogalmazza meg, amit sokan kicsit másképp meg, sokat beszeltek, de nekem pont a Glazer félet aládme, hogy nécsin tenkál jól lenned. Fisikai lag, mentálisan, erzámileg, és pirítúálisan. És ezekre időt kell szennod, alatt öön a testetné, hogy a jól alúgy, jól egy ér, jól mozog, intelenk túálisan, hogy tanújál, hogy föltörtőd, hogy az agyát, hogy újimpúzosok érjenek téged, nagyon fontos, hogy emberek köztlegél, legyen közeséged, és legyen irányod, hogy ez a spiritúális részeltnek, hogy mi a pörpöszöd, mi az irányod. És nekünk van egy olyan mondásunk, lénát viktoral, és ha barátajom, hogy a 21. százat kihivessai azok leginkább alapve tően azt kezdik ki, hogy ki vagyok én, ez egyik identitás krizises kérdések. És nyilán én érzekényem vagyok most helyre az identitás krizis dolgra, és ember a magamját is végig megyek egy ilyen embert, tenger nyessen, bel a hajszoltam magam egy ilyen szituációba, hogy néző meg vagy a valójában, kivagyok kihagyok ér, és nem tudta, tehát érsen kihagyok, csak hogy én ilyen a pukas szóvítszhet és elsőség, kedves havatóknak, de az identitáson azt kell tudni, hogy az csak egy sosziáris háluban tudat, csak egy mi ben tudad értemezni, az nem háme gömmagában, és találni a modernőn is meretnek, és ez egy nagy csapdája, hogy mindig csak az én én érről beszélünk, és nem pedig a méről, és a inasúzon egy idik százat, van ez a mi ez nagyon törhet ezek, hogy kivagyunk a ami, sokat beszélünk az éről, pedig sokat többet kéne beszélni a méről, éshet ezen biztosai nem segítenek az agentik kollégájt. Mert? Hát, és vagyok én, meg az egy hét törpe, és jöntem, az én nem fogra, hogy te csak a segítenek. Igen, ezekes, hogy a négy szint, valószeg órákig lehetnebb, ezt nem értem, hogy mi a méről, mert ezek a megjövők, hogy a fizikai olállé tetejét, de ezt az emberek a szuperiok podcastok meg dolgok, annak egész évatok, mindegyik témára. De hát egy érdekes volt, hogy a intellektuálisan a új dolgokkal valóta, ekozást, emeletett ki, hogy a harmonik szintem, pedig azt, hogy legyen emberek között, a mélyekint egy kicsit, talán, vagy nem tudom, hogy az új emberekre van, hogy a feltét, hogy a megjövőkre, de hogy ez azont két olyan dolgok, amit nem teljesen trivjális találtat, hogy hogy munkahendolgozolok, kicsit az elvárás, hogy nyomás az abbasz irányba mutat, hogy fokus áltan az a foglalkozom el kell, és nagyon foglalkozozoz, hogy múgyunk új dolgokat alákozzal, és szeren pont ezért tudom, hogy a veszésleni mondjuk szakmaílag is, hogy ha mondjuk egy sillóban létezel, akkor egyszerre nem veszett tudomás talról, hogy a keravilágosztása újráent vett a téma körödben is. A másik meg pont az emberekre levis, hogy egyébként tényleg a homofiz, meg egy agent, meg Netflix, Doom scrolling. Nem tudom, hogy akkor lelehet, hozzani egy életet egyedül is, tehát az atomizált társadalom és egyébként, hogy nekem nöntet szik ez a meg fogalmazás, ami azt mondja, hogy a mostanítsi vilizáció, akkor az egyszemélyes törzsek világa, hogy valójában saját magadom belül, tudod azok, hogy a dinamikákat leját, seni a műkorebb mondjuk jön 50-szfős törzsekem belül történt, és ő csinítszük séged másokra. Pedig van, és ezért vagy szarul, megnap is internet szisát, hogy nincs séged másokra. Tehátzen, hogy segítessz. Éppítem a törzsemett talán, hogy van néhány fontos ember az életemben, próbálom velük tartani a kapcsolatot, ne hész, ne hész. De nem egyok most annyire tudatos benná, mint amikor a aggíbend a aztán, akkor meg a tudatosan beszéltem azokkal, ki az én törsen voltak, más így, megyt vjó a fölés íramek, úgyhogyis az eszéssemnek halva, hogy a podcastet, mert nem lékeztett. Igen, majd esetleg mondom, hogy nek hogy a karafiátban első, a készültepi zódott is halborsa hozzá, hogy rítottúgyállt, pont erőlat törzs, talán meg a podcastet, és talán meg törzsélet. És hogy ő is pontugyan a széggben üvvet, amikor erőbeszélet, munkan gondolom, azt íg pentel. Nem, nem a lólátott, hogy erősélet nem balás, e is a törsemet, nincs tágja, a jén az évej, ha egymettőgöm, hagymát. Én szoomszéd a törzs főnek. Nagyon messzire, messzirejük, és az, mint amikor vigtelen, hosszán tudnák még folytatni ezt a beszélet, és lehetőjöletesőbb a folyuk is még valahol. Serintem olyan szempontból különleges volt, ez a rész, hogy több kérdést tettünk fel, mint amelyen gyibálasztottunk, de olyan szerintem a szempontrenszer, meg a figyelem fokus az, az nekem is így a beszéget is közbe az néhányhelyen át tevődött, a bollamít esetleg, amikor a standard media, megjelen is a alapjánégyébként, az éjról gondolunk, vagy amikor gondolkodunk. Agy az az identitás kérdés ez nagyon fontos, és összéned a zjárdemes foglalkozni, akkor kibagyok éhény egyébként a saját, mogam által terejágetet, a agorítmusok mellett, felett, alatt körül, és hogy akár vezetőként, visszakért tőként, ilyen vállatba mennyire lehet egy büszke arra, és itt milyen, amit egy itt hoztunk össze az, a agorítmusa a mennyire kell pánikba, és nem tőle vagy mennyire frustrájon, az, hogy nem tóxmoltó akolni a perplexitival, vagy kérjemem meg, hogy foszmoltó akoljon, velem azért, hogy egy kicsit jó banírezzám, mogam, ezek szerintem minden nagyon kassifentos meg furakérdéssel, és nem nagyon köszigérgő, hogy ezeket feletettuk, tenni együtt, és hogy nem tudom egyet, ebben szele az szedel, az, hogy nem, akkor mi nem kell, hogy ezeket a válaszokat szerintem, mi neki keresre egyedül, hogy egy csodáltus napzjütés, és sétak közben, mi utána vagyjuk meg halgatta esztörész, és esetleg a koták, ozan nem brekkel is, és a szélemekvelük. - Legyön ez a végszó. - Ez voltam a epicsstoriz, majd venni jünk lenszis gergő, vezetői tanácsadóalt, a kivel aró beszélgettünk, hogy a maradjunk emberek az algolítmusok világában. A te ceddeze beszélgetés, halgols visszalkoráppi episódokatis, és kövesböminket a kedvenz potkászleját szódban, hogy nem arragylá az újabrésekrölsám, ha van egy tanulságos üzzetítő, elténetet, amit meg azt tanávelünk, küldel, az epik kukat siba Forz.com szémre, hálas vagyok, hogy velünk volt el, dolgay csak de enniát hallotteltok, siasztok.