A szöveg egy gazdasági podcast átiratának összefoglalása, amely a megszorítás és a gazdaságpolitika témáit járja körül. A szerző elemezni kezdi a "stabilizáció" és a "megszorítás" fogalmakat, utóbbit negatív, előbbit tudományosabbnak és kevésbé fenyegetőnek tartva. Rámutat, hogy a keynesi elmélet szerint válság idején az államnak deficitet kell generálnia a kereslet ösztönzése érdekében, nem pedig megszorítani. A lényeges üzenet, hogy a költségvetési egyensúly önmagában kevésbé fontos, mint a kiadások minősége: ha az állam értelmes dolgokba (pl. humántőke, infrastruktúra) fektet, akkor az adósság is fenntartható, és gazdasági növekedést eredményezhet. Ezzel szemben Magyarországon a szerző szerint a kiadások gyakran rövid távú politikai haszonszerzésre, nem hosszú távú fejlesztésekre fókuszálnak (pl. stadionépítések, látszatadó-csökkentések). A végső következtetés, hogy a megoldás nem a megszorítás, hanem az átstrukturálás, egy igazságosabb adórendszer és a források értelmes, hosszú távú fejlesztésekre történő újraelosztása lenne, ami hitelességgel és racionális gazdaságpolitikával párosulva csökkentené a kockázatot és a kamatkiadásokat is.
Ezt itt a Pogipot kest, Pogács az oltán közgöz lesz szocsionogus politikai gazdaságtani podcastja, a Globeris gazdaságról aklimavárság, az automatizáció, a digitális gazdaság, az egyel lőtlen ségek és a pozdemográciókorszakában. Jelemekszorítani bárkinek is jalkára, hiszen nyériagus szatos választást akarra. Kideszni réus szatos választást egy különböző formokon új segcikkekben vértés valós programokat ismetető kiadványokban és sok télex tányasok helyen felműrű, és nagyon sok anaszt mondták, hogy kell mekszorítani. Egyézt bessélyük át, hogy valóban kell, mit gondolom éről, mert s lesz meg, hogy egy játelen, amikor ez elhancik, hogy mekszorítás, hogy akkor ez mi rösszol, mire kell gondolni, hogy helyeszt helyünk. Azt mondom, hogy nagyon sok a mondták, akkor ezért alapvetőenén az gondolom, hogy az a nagyon sok ez két három ember, és ők is alapvetőenén az olyan lenzékes kötődő közgazdászok, tehát bokroslajós botpéterákozsa szóló emberek mondták ezt. Amire pese azonnal ráugrott a fileszpropaganda, hogy hát akkor ez a tiszánok az állásbondja, ami nyilván nem, ez az ő privát véleményük, és a tezek az emberek, ezek abból indulnak ki, ugye bokroslajos esetében nem csodák azon kiszenő a bokros csomagról van, elhire sűvedő, hogy alapvetően ugye ez a ziskol, ez a nyolcona sévekben socélrizálodott, már hogy a kapitalizbusra socélrizálodott közgazdász generáció. Ez alapvetően abbanat dogtrinában hisszom, mit egy álbertó alesszín a nevű olasz amerikai közgazdászos kötünk, akihát ők nem megszorításnak nevezik ezt a dolgot, hanem stabilizációnak, az egy kicsit szeb, kicsit tudományosabb, kicsit kevésbé fenyegető kifejezés, és az a megszorításoz, nyilván azt jelenti, vagy azt csugajja, hogy a nodraxíatkel megszorítani. A stabilizálásnak van egy empozitív felhangja, hogy akkor valamit, ami istabilast stabilizálik el. Jelesszín a alapvetően azt mondja, hogy egy a stabilitásúgyja létre, hogy a kormány szatúköltekezik és ez istabilitást hozzalétre bizonytan a ságot hozzalétre gazdaság szereplőik között, és akkor a jön a telelős gazdaság politikus, ki úgy mondja stabilizál, az az, hogy egyens újba hozzal a kihadásokat és a bevétereket, ez az esetek nagy részében húgy történik, hogy kihadásokat csak kell teleg, tehát megvágnak dolgokat és ugye innen jön azt, hogy megszorítás, az esetek kisebbik részében adú emelésekkel történik ez a dolgok, tehát a bevéteri oldat próbáják meg kicsit javítani, és akkor az a logikat, hogy a lesz színálnak az a mondás, hogy ilyenkor az üzletik közösség azt érzi, hogy itt stabilizálban neki, hogy itt visszatér valami fajta, bizalom az üzletik közösség részéreől a kormányzat felé, és akkor az üzletik közösség tagyai, elkezdenek befektetni újra, mert hogy előtt azért nem fektettek be, mert hogy ő annyira átlátják a közösségi pénzügyeket, szállami pénzügyeket és annyira attól fűgöző befektetési döntésük, hogy egyik nem fektettek be, de most, hogy látják, hogy a felelőségte és gazdaság politikus stabilizál, ezért ő közsírtán elkezdenek befektetni, tehát visszatér az üzleti bizalom ezt így szokták mondani a az üzleti sajtóban. Hát szerintem ez ezzel sebből vérszik az az elmélet, és egy okorlatban is mindig az van, hogy amikor éhet csinálnak, hogy a legszepiadére a gőröggváság, idején a gőröggváság kezelés, tehát ezért milió más példa van, hogy a gondorodak kosszívesen beszél akarol is, hogy miért nem működik ez az elmélet. Ha jól értem, akkor azt mondjuk, hogy az egyens újbali államáztatásnak, az egyens újbali évő központiköltségvetésnek, igazából, igazából nincs, nincs akkor a jelentősége annak, hogy egyens újban van, vagy nincs egyens újban, mint amit bizonyos közs gazdaszok vagy bizonyos elméletek tulajdoni anakennek. De ugye azért azt is előszoktákkozni, hogy az eropai monetáris újónak is van, tehát az eropai újónak is van egy elvárással. Ugye, ugye, o, oké, nem kell egyens újban lenni a községvetésnek, az államáztatásnak, de eglább három százolékot, hogy a GDP arányasan, ne halladja meg a deficit, tehát akkor a jól értemé, a egyézt, amit először, montam, hogy akkor azt mondjuk, hogy nincs akkor elentősége, hogy egyens újban van, hogy nincs egyens újban a községvetés, illetve, amit mond a szamástik feletést, hogy de hát van egy ilyen elvárás. Szerintem nagyon sok mindent mondunk egyszerre, hogy az első azt, hogy ez az elméletek, amit a lesz színal elővezetez nem nagyon működik. Tehát, hogy ezt stabilizálásnak szerintem, nincs értem, azért nincs értem, tehát hogy foldítjuk lesz, tehét, köznapok nyelvére, hogy mit jelent ez a stabilizálás. És hogy elméletben nagyon jó hangszik, hogy egyens újban hozzak a községvetés, ja mindenké az gondolja, hogy fúhet ez valami nagyon felelős dolog, az a felelős pénzügy minister, akik egyens új községvetés tart fel mindig mindenkörül mennyek között hiszen, hogy a háztartásokra szoktak ilyenkor hivatkozni, hogy a háztartások azok, akkor gazdákodnak jól a pénzükkel, hogyha mindig egyens újban vannak a bevételek és a kilnások. És az ehezet, hogy a bevételek és a kilnások háztartások esetében jóha egyens újban vannak, de hogy egyszerre nezzal a nalógi a nem áll meg, az áll a megézem máskét működik, mint a háztartások. Tehát, hogy ez nagyon nagyon veszélyes ezt a zanológiáts újkalni az embereknek, mert többokbal, tehát hogy mit jelent azt, hogy stabilizálok, mit jelent azt, hogy megszorítom. Tudja, bokros csomagnáláttuk, kiveszem a pénzt azokta tásból. Tehát erre nem vagyok biztosben, hogy ez izlet élet szereplőjelnek, kanyira őrű, hiszen, hogy e ő az én foglalkosztatottam, tehát hogyha kevesebb pénz azokta tásra, akkor rosszabbul képzettek a foglalkosztatottja. Kiveszem a pénzt az egészségügyből. Hát ennek sőrülök, mert ugye ez az a rendszerre, amelyik meggyúgyitja az én foglalkosztatottja, aimat. Kiveszem a pénzt a közlekedésből. Hát nem jó, itt szállítok, tehát ez ezek azokkal, wasuddak közutak, ahol jön szállítom a termékeimet. Hát ez egnek egyáltalán nem ürőlök, hogy helyen az izleti közösség része vagyok. Vagy, ugye visszamondok, nagy tendereket, tehát megigérten fejlesztisit, tendereket, amiket én egyébként indulni szoktam, tehát ugye zállam megigér nagy fejlesztisit, tendereket, amiket én szerettem volna megnyerni, és ezeket most vissza vannyák, ennek én egyáltalán nem ürőlök. Tehát, hogy ez egy nem olyan dolgok, aminek a szüzeti közösség örülési iratalán többet fektetbe, hogyha az állam hosszap távón, olyan a rendszerrekenen fektet velemék hosszap távón az ország versenképességét, működőképességét, humántőkét, infrastrukturáját meghatál rosszák. Szóval én nem gondolom azt, hogy ez egy értelmes vállat vezető ezeknek örülne. De ugye még egy boyvam, hogyha tulajdonk éppen és akkor itt be kell dobbnunk még egy neved. John Maynard, Keyingsznek a nevét, aki ugye a ezeklences 30-os években a nagykozdaságig világváság nyomán megírt az általános elmélet szímű. Munkáját és ez efordalmasítottak, őzgazdaság tudományt és ő azt mondja, hogyhát vásság idején az államnak kifejezetten deficitet kell csinálni. Amikor vásság van, az ugye aroszól, hogyha magánygazdaság szereplői azok nem holstualnak elég keresletett, nem vássárvónak egymástól, nem rúháznak be, nem folyasztanak az emberek. Ezért ugye a magánygazdaság nem tudja saját magát megmozzantani az állomnak, akár deficit financirozás állrán is keresletet kell indukálni a magyarul kifejezetten az a helyzet, hogy az állam, ha vásság van, hanem nőagazdaság, akkor kifejezetten külcsömbele még pénzeketagazdaságba, és nem hogy olyan tendeleket mondja vissza, amiket eddig megigért, vett ez a súlyosbitja a helyzetet, még kivon keresletetagazdaságba, hanem olyan keresletet teremcsan, amit még eddig nemigért meg. Et adott esetben egy lázár jános szerű, hogyik építési fejlesztési minister szerüsségnek, nem megvonni a kéne már megigértendereket, hanem úgy tendereket ki írni a amivel extra kereslettel megmozzantaná, az egyébként hát ilyen esetben stagnáló magyargozdaságot. Ebbene az értenemben az állam is a háztart, és nem analógok, hanem egymás tükör képei, ugye erre mondta Paul Krugman, akik egy nóbedils amerikai közgazdas, és 2008-os vásság idejen a deficitek mentettek megminket, mert az állom deficitek csinál, akkor a magangozdaságnál többlet lesz. De az állom megpróbálja kégyensújozni a könyveit, akkor ebből hosszaptában e az lesz, hogy kívon olyan keresletet a gazdaságból, amelyet a magangozdaság szereplői nem tudnak pôtólni, ez a rónyja a helyzetet, ez a kénszi logika, tebben az értenemben vásság, vagy stagnális esetén, kereslet értenemben sem jó azt, hogyha az állom kégyensújozak könyveit, bármennyire is egy loyikus számára azt jönig felelősnek, hogy a pénzügy minister kégyensújozak könyvek, az állomház tartást nem pénzügy ministernek, csak akkor kell többletet csinálni a kégyensújozni, ha már beindultam a gangozdaság, ha éppen nem egy jó, akkor deficitet kell válonia, és hosszaptában pedig, hogy azt kérdeztet, hogy azt vettettet fel, hogy van elannak akkor elentősége, hogy kívon egyesújozak könyveit és én azt mondom, hogy nem ennek vajelentősége, hanem annak, hogy ezt a pénzt mire költjük. Tehát, hogyha folyamatosan úgy van állomház tartási hiány, hogy az hülyeségekre költjük, akkor az nem jó, de ebből azt következik, hogy olyan dolgokra kell költeni, amelyek értelmesek, és azok az országok, amelyek egyébként akár óriási, ugye deficitek, valaz állomház tartási hiányok, bolyon létre az államodóság. Tehát, akkor nagyon nagy államodóság, aris tudnak kittünően működni ószágok mondok ért példát, hogy a jogpán esetében a GDP-két is felszeresét, te szüki az államodóságok szingapúresetében, majd nem a két évni GDP-tesz ki. És az egyszerűen köszönig szépen kittünően megvannak, mért ez az olyszágok okos dolgokba fektettek. Ez csinálta kóra, amikor elkezdet felülődni, jogpán is már annak idej, tehát ha értelmes dolgokra veszel fel pénzt, akkor csinálhatz. Államháztatási hiányokat, és akár el is adósodhat. Az igazik érdés, és azt, hogy a magyaró szágon nem esztesszük, akkor arra nem az a válasz, hogy megszorítani kell, hanem átkel strukturalni, úgy a kíadásokat, hogy értelmes dolgokra költsünk, és ezért gazából az europa jönni óre is igaz. Tehát az a szabály, amit te felvetettél, hogy egy 3 száziréknak el egyébként hosszutával átlokba lenni, ez úgy ennúgy egy vítatott szabály, nincs mögött értelmes közgazdas elgi logika, hanem egyszerencsak a dogmatizmus, ha értelmes dolgokra költünk, akkor nincs baj az elhadósodással, ha nem értelmes dolgokra költünk, akkor megtök mindegy egyébként, hogy kérgyes jólzuk, vagy nem egyes jólzuk ki a költségvetésünk, nem lesz belőle fejlődés. Nem nem abszult az rút jól vagy elmondad, és szerintem azt nem is kell, nem is kell túlsak példával ilustránunk, men azt hiszem elége közismert, hogy az elmúlt tizenötében. Mi minden olyan költésleg volt, amit a rálamnak, hogy az álomásztaltáson keresztül, mi minden olyan teleg az iroda házvásállástok kezve a várbelli építkezéseken keresztül. Az adott aztán visszavásárólt ez közök, hogy borszaztó sokkaljam példák tudunk hozni, ami azt, amit mondasz, hogy rosszul költi el, és nem úgy költi el. A kiadás jól, de már az állam a forrásokat, hogy a ból termellő kapacitások kőjenek létre versenképeség növek egyen, a humántülke növek egyen, satöbbi, satöbi, ha nem ténleg ez a rosszul elpultat pénz. Tehogy erre nem geteg példákat tudunk hozni, és egyébként nem csak az elmúlt izomötébb, az elmúlt izomötébb nagyon sokat, de szintem korábbi tőszakos tudunk hozni el kell. Azt talán egy fokkal nehezebb, hogyha az felakarjuk rajzolni, hogy akkor ennek a rencernek, amit mondjuk kívül mertnek, hogy a természet rajza, az alkotó egységei, hogyan a húgy össze, hogy ez a rosszul költést ezt felérősítik, hogy mi az ebben a rencerben, aminkább a rosszul költés felé visz, és nehez íté, hogy jól költsen nem tudod, kippen egy ilyen jenerős pojtikai hatalom, de dejvottak két harmados öbsége van a kormenzó pojtika elit meg. Hát erre etményesztetné egy olyan tipus ufejlesztő államot is, vagy erre etményeszt hettet volna, egy olyan tipus ufejleszt államot is, mint amire hivatkozol, szingapúreset él. A hol megjól költötték el, tehát valami rencer specifikum kell, hogy legyen a kor, hogy itt mér rosszul, ott megmér úták jól el költemi, nem biztos, hogy ebbe bele kell mennünk. De ha gondolod, akkor egy pár hondatta reflek tájere, de hogy aztán meg akkor beszélünk arról, hogy akkor mit jelenthet ez az átstruktúrárás, hogy a mire utáltál, hogy igazából akkor nem arra lenne szükség, hogy kevesebbet kölcsom az állam, és új ilyen értelembe ki mondhatjuk, hogy így szükség megszorításra, menemke kevesebbet költeni, amit sokkal jókban kell elkölteni, mire kell elkölteni. Jelágos, virágos. Hát szerintem arra a felvetéssödre, hogy mi az a belsős struktúrári sajátoság adnérnek, amiért így féreköltődnek dolgok, szerintem az a válasz, hogy itt alapetően politikai kormányzás folyik, tehát hogy minden aláva rendelve annak, hogy a politika isikereség oltálán feláldozuk a hosszutávú fejlesztést befektetést, alapetően nincsen magyar rosszágon egy jól képzett független államig az gatoszgotási, köstiszt vissza lőjérétek, tehát hogy ami érzekett a fejlesztőállamokat mind összekötés, ugye szerenefelejtsük el, hogy matolci györgy például, te leértal magyar soljtóta, százsiai fejlesztőállam vald. De egyébként orban viktornak is voltak él megnyilván 0 állsaj, amikor elment szingapúrba, és megdicsert az ottani fejlesztőállamot, tehát hogy elméletben értették ők egyébként, hogy mit kellett volna csinálni. Az gondolom, hogy minden alárendelődőt te egy politikai kormányzásnak és csupacsupajandolok történt, ami belazgondolták, hogy rövítával politikai hasznott lehet belőle hozni. A magyar tászadalom nem akarta elég erőte, és azoktótást az egészség ugye elt a vasút felúítása többi. Ha nem ezzel lehetett választás nyelni, akkor olyan dolgokkal próbákosztak, ami belválasztás lehetett nyelni, például jelent az adó csökkentés volt. Ami nem volt valódi adó csökkentés, mert ugye indirekt módom beszették őkezeket az adókat, csak hát úgy, hogy akkor ráterhelték a bankokra, bankok beszették ráterhelték a supermarketekre, biztosítokra, azok beszették, beszették áfaformájában eszél csökkentettek sötőbbi. Tehát ugye én politikai kommunikáció volt, hogy mi az adó csökkentés kormány a vagyunk és ilyen, észre vétlen módon választókat kázi megtéveszve beszették, úgyan azokat az adókat. Méghet a magyar újre elostási ráta, pontosan úgyan annyi volt, mint az egus átlag, tehát hogy senem többsenem kevesebb, ugye sokan az gondolják, hogy több, hogy hú megkor a nagy újre elostása működik a magyarállam, pontosan az a 1940-szerékment, mint európa szerte átlagban, és ebből adóan a ség az egyébként, amit a fideszkomorikát, hogy itt kisebb újre elostásvon. Egy szerencsak másképpen, tehát ügy sokkalt inkább ilyen indirekt módon, és kereszeket elköltötték olyan dolgokra, amikről úgy gondolták, hogy ezzel lehet választásnálni, tehát ugye ez most már ikonikus seváljuk, amikor lázárjános kampányol és stadionokat igérget, minden hol? Ahelyet, hogy ugye mondjuk nem tudjuk, tehát tástigérne vagy jó, egészsű, ugyehet vagy vasud fejlesztéstigérne. Tehát, hogy beszavasztigér csak nem csinál. Szóval, hogy én ez gondolom, hogy ez azokkal, és akkor mit kell csinálni, tehát szerintem semmi képpen nem mekszorítást, ugye, hogyha már idésztem, mint albertól a leszínát, akik a mekszorításoknak az olyakor hodidézek itt két másik közgazdást, akik az ezzel szemben menő elképzelés képiseli. Egy amerikai, abba lörnőr, és egy drít, win, godly, akik azt mondták, ők úgyhívták az ellen téteselméletet, hogy funkcionális finanszírozás, és a funkcionális finanszírozás mego arosszolt, hogy úgy kell költségvetés csinálni, hogy nem azt nézem meg először, hogy mennyi pénzből gazdálkodok, tehát nem a bevéteri óda, tehát nem a kiadási óda, tehát azt nézem meg, hogy mi le kéne költeni, mi az, ami fontos. Sőben az értelenben semmi kippen nem szabadna megszörítás csinálni, tehát szerintem még a felvetésése is felelőtlen, hanem átstrukturálás kell csinálni, tehát egész egyszerűen, olyan irat értelmetlen akár a bevéteri akár a kiadási óda, hogy teljesen újra kell szabni az adúkat is, a bevéterleket is meg a kiadási óda. És et nézzük meg, hogy annak mi lesz majd az eredménye, tehát hogy nem itt pici apró vatszilállásokkal, idnen elveszünk megszörítgatunk, ez ma kevés lesz, bizonyos értelenben, nem teljesen át kell szabni az egész költségvetés, sokkal igazságos a badúrenszet kell csinálni, sokkal átlát hatú badúrenszet kell csinálni, és a kiadási óda lon pedig el kell kezdeni költeni, olyan hosszú távodolgokra, amelyek megalaposzákennek az órszágnak a nővekedési, és én azt mondom, hogy erre van téredyépként, tehát magyar ószág államadósága, az elmúlt íz évben, ugye a 758-lan százalék per GDP-e körül mózgot, ez nemzetközéleg ma nem magos, tehát ugye rencserváltás könyékin megszoklük, hogy magyar ószág egy magos államadóságóország, ez már igóta nem igaz, nem azért mert mi csak kentünk volna, mert nem azért mert elmentek mellettünk a többiek, tehát, mamára a kára az eú sországokat nézzük, hogy általában a verséntása ink a fejletebószágokat, tehát mindenki figyelé, nemzetközés sajtóban az egyesültállamokban, van ez a demogógi, hogy bezárják az államót, meg százalék felőtt van, francióországban, így tottet, hogy gyakorlatilak, ma már ezzel egy 800-szerékka, ami alacsony, alacsony giri példányos államadóságot visszünk, csügyelemes nyilván asszogja mondani a nézőnk, hogy nagyon de a komatkiadások megmagasak, de a komatkiadások, nem azért magasak Magyarószág, és valóban az egész európaivnióban nálunk az oraszokkal együtt a legmagasakba koltak itt az elmúlt években, tehát ilyen négyés fél 50-szerékokat is költöttünk a giri példában komattör lesztésekre, ami ugye nem tudtuk, ugye nesztelkölteni ókta tásra egészségügyre söt többi, ez nem azért volt így, mert az a 800-szerék lett volna magas, ahhoz képes, hogy mennyire alacsony az államadóságunk, ahhoz képes brutálisam magasakamat szintünk, ez azért volt, mert Magyarószág, annyira kockázzatos volt, hogy nagyon magaskamat szinte kellett fentartani, nagyon magas állampapír hozamokat kellett a hozig élmi, hogy az emberekvegyék meg a befektetük vegyék a magyar állampapító és finanztorozák meg, ezeket a hiányokat, ezek egy hitteleségi kedés. Tehát, hogy egy következő kormány hittelesen csinálja a dolgóit és racionálisan, akkor az gondolom, hogy lehet hozni a komatokat, és akkor lehet hozni a komattör leszt ésnek a szintjétis, és ez nem megszorítás kellenek, hanem elképestőm mennyiségű hitteleséget kell belevinni a kormányzásba, az lefogya vinni a kamat szintelt, lefogya vinni a komatör leszt és kíadási tételt a kíadási óldalán automatikusen a költségvet isnek, semmi képpen nem szorítanék meg, mert azt gondolom, hogy az nagyon rosszat enne a magyar gazdaságnak, ha most elkezdtenék elvenni a pénzeket, zóktatásba legéségűből, elevaló finanszirozottak ezek a, tehát hogy mi közben azt mondom, hogy a ugyananyit költünk, ugyananyit ostunk újra, mint az Európai Unió Átlaga, tehát közben egészség, ugye le jóha, kevesebbet költünk, egy csomó minden razzóktotásombelő, kevesebbet költünk a vasuté rendszerünk, katastrófárisan alófinanczirozott, tehát akimégg ebben a rendszerben megszorítani akar és nem átstruktúráli, en nem azt gondolom, hogy nem tudja, mint beször. Volt le, hogy mert két dolog, ami mozgánsteret adhat, az egyik az, hogy tudjuk, hogy most is a két az a 25-os éviköltségvetésben meg látjuk, a 2020-os tervezetek, hogy van a kölen, tételeg, amik, simán át csoportosíthatok, átirányítható, akit tudom én suverentesséde, amit jól talköltségvetés, autott esetben propagandára szánt soksok, soksok milliárd, és töleget csomót lehet találni, voltak akik már szedegették össze, és téleg minden milliárd számít, de, hogy ezres végül is azon átságrend, ami akár év közben is át csoportosítható, és te mondtat, hogy a bizalom is egy hitelezség nővekedése, az meg a kamatkiadások csöckenéséhez vezethet, van ami gója elem, ami egy következő kormány, nem fidesz kormány mozgánsteret nővelheté, nekem most ami eszembejült az az erópa ünös források, potenciális elérésre, és hát én amiket láttam a húszóhatos GDP, húshatos nővekedése előre ezzések, azért az a húszanőtös nő az egyszer passzámok voltak, hogy talán ha nem is ugrik meg, de talán veindulhat, és itt visszacatolok, hogy a hitelezség nővekedése, meg a befektetői bizalom, az lehet, hogy akkor a működőtüke beárablás, hogy az egyéb vagy a hazai berúházosok élingülése kapcsán is, jöhet egy pozitív fordulatésekkal, tehát ügyük, hogy eléleg az életben nagyon alacson, nulla és felszázalék külügyi dippinővekedésebb, azért vascosan, de nem annak a berúházások elmaradásan, mértekülése, gondos sezekről, jól látom el, van nem még valami ezzel esetleg ezeken. Szerintem mind nagyon fontosan, mit mondtál egy től egyik, tehát ugye rakjunk mellé számokat. Tehát a komatkiadások esetében, ha erre olasz 500. külülés szintről visszatúd, nem kod a menni, hogy egyszer már voltunk, ez a 200. külülés szint pergy dippi, amíg egyébként itt a téségben általános. Akkor már három 100. kát a g dipp inknek megsboroltuk, ha megkapjuk az európa júniós pénzeket, és itt mindig el kell mondani, hogy nem a nemváltó migránső voltások miatt nem kapjuk meg, amire a kormány hivatkozik, hanem alapvetően az átlát hatorszegi kérdéssek miattem kapjuk meg, amíg egyébként saját érdekünk lenne, tehát hogy minden uniós elvárással szemben, vagy a mellett is akkor is, de künk az érdekünk lenne, ez kábi három és felszázadik a giri pinknek éventem. Tehát itt az összes hoaszzáig a könyékel, lengyerek csehekszlóvákok, horváltok románok bulgárok, mind kapják évről évre, ezt a három és felszázadik, hogy az elképestő sok pénz, amit bele lehetnerakni megint a gazdaságban. Sport, hogy e én egy kicsit aggottam, amikor a tisza egyiképp is elői azt mondta, hogy ők nem mert nének hozzá nyúlni a látván sporthoz, vera az gondolom, hogy ilyen magyar rosszág más felszázadikát költe a giri pink sportra, ami az európai uniós átlokban núleg és kilenc, tehát itt is meg lehet sportóni legalább felszázadikát, nekem meggyőződ és nem, hogy a látván sportót azt tarcsák el a nézők, akik meczsek vejárnak, ha nem tudják a korrenek, nem kell nem néhe. Tórom, hogy az egy nagyon drosszikos állásbondes szerintem ezt nem engedhet, hogy jük meg magunknak, hogy látván sportót finanszírózunk, ellenben nagyon fontos lenne természetesen a tömek sport, vagy az, hogy közöségi sport, uszodájikat, focipájákat, sötőbített, hogy az emberek tudjanak sportóni. Amiket említettél további elemeket, ott minn minn mind rengeteget lehet sportóni, te például a különböző kormány közeli célgeknek juttatott. Támogatásokat lehet drastikusan csökkenteni, tehát, hogy a azt mondjuk, hogy annyitköd, magyarország, gyripi arányosan annyit oztúira, mint az uniós átlag, és kevesőbbet költünk oktatás regészség, ugye le vasütra, akkor valahobak elmenni a pénnek, hogy az eurostatstatistikái szerint például retten tősok pénz megy államit államit állmogatásokra célgeknek. És ezeket a célgeket nem ott alájuk meg, ahol a kis ésközép vállalkozások vannak, ha nem nagyon nagy részben én kormány közelé nagy vállalatok felhizlalása állemőgött a zadatmőgött. És egy csomóje hasonlódelt, hogy ilyen mindenfajta ilyen prestis programot az annal megszüntetni, például össz az egész ürhajós hülyességet me kell szüntetnén az gondolom, aminek semmi értelmenincsen ellenben visszia pénzt. És egy aztán közmédia meg a propagandat, tehát emeszetesen a propagandát, azt meg kell szüntetni. De a közmédia, tehát azt el lehetne sokkal értelme semmen költeni, úgyhogy a közmédia tegyi aztán mire télek hivatott, tehát tájékosztasson, oktasson, hogy nem vistos, hogy megsporolni tudjuk a pénzakelt, hanem megint átstrukturalni kell. Tösszént nem ez egy nagyon jó példára, hogy nem megszorítani kell, nem átolokítani. Tehát hogy ezekből a pénzekből egy elképesztő jó közmédia, tehát lehetne csinálni, tehát ez nem megszorítás, ez nem pénzel vétel, hanem az gondolom, hogy az átstrukturales. - Maradjunk annyiban, hogy mi egyáltál nem a járjuk, senki számára, hogy megszorítcson, visszontamit minden képpen a járunk, azt hogy nagyon alaposan gondoljál. Már 2020-os, költségvet is illetően is, és aztán következővek, költségvet is itt illetően meg minden képpen nagyon, nagyon alaposan gondoljál. Hogy lehetne sokkal, sokkal jóban elkölteni, az adunk fizetők pénzét, hiszen egy taladon képpen nem aró beszélünk az állam, nem a saját pénzét költé, hanem hát beszedi, tőlünk, különböző jókcímeken, ahogy veden munk egy részét és azt költél, és nem azt is, emhogy mindjáján sokkal bordegal baklennénk, hogyha jelenlegé miért, sokkal jóban, és a tország és azon keresztül a mi egyéni bordegulásunkat, és sokkal jóban a szolgállalankölteni el. Egyetértek szerintem ez a józán elt, hogy nem kell megszörűtás, ellenben sokkal racionálisok. igazságosabb adoran cser és racionálisabb elköltéssal közpénzeknek ezt azamire szükség van, kők eményével ezt az a huszó hatos. - Köszönöm szépen. - Köszüferik szia. - Helo, szia. Ez voltva a Pogi podcast, ha vít elba szelene az elhangzottakkal, ha itt én mert javasolnál, keresde Pogi bloga idálda Facebookon. Ha tennogat ne de podcastot, azt a www.patreon.com per Pogi podcast, oda lont-ehetett meg, köszönjük. - Szerintem. - Szerintem. - Szerintem, Szerintem, Szerintem, Szerintem. - Szerintem. - Szerintem. - Szerintem. - Szerintem. - Szerintem. - Szerintem. - Szerintem. - Szerintem.
Podcast Summary
Key Points:
A megszorítás és stabilizáció fogalmi megkülönböztetése, utóbbi pozitívabb konnotációval bír.
A keynesi gazdaságpolitika szerint válság idején az államnak deficitet kell generálnia a kereslet ösztönzése érdekében, nem megszorítani.
A költségvetési egyensúly jelentőségétől eltekintve a kiadások minősége és a racionális befektetések döntőek a gazdasági fejlődés szempontjából.
Magyarországon a kiadások gyakran politikai célokra, rövid távú haszonra fókuszálnak, nem hosszú távú fejlesztésekre.
A megoldás nem a megszorítás, hanem az átstrukturálás, egy igazságosabb adórendszer és a források értelmes, fejlesztő célú újraelosztása.
Summary:
A szöveg egy gazdasági podcast átiratának összefoglalása, amely a megszorítás és a gazdaságpolitika témáit járja körül. A szerző elemezni kezdi a "stabilizáció" és a "megszorítás" fogalmakat, utóbbit negatív, előbbit tudományosabbnak és kevésbé fenyegetőnek tartva. Rámutat, hogy a keynesi elmélet szerint válság idején az államnak deficitet kell generálnia a kereslet ösztönzése érdekében, nem pedig megszorítani.
A lényeges üzenet, hogy a költségvetési egyensúly önmagában kevésbé fontos, mint a kiadások minősége: ha az állam értelmes dolgokba (pl. humántőke, infrastruktúra) fektet, akkor az adósság is fenntartható, és gazdasági növekedést eredményezhet. Ezzel szemben Magyarországon a szerző szerint a kiadások gyakran rövid távú politikai haszonszerzésre, nem hosszú távú fejlesztésekre fókuszálnak (pl.
stadionépítések, látszatadó-csökkentések). A végső következtetés, hogy a megoldás nem a megszorítás, hanem az átstrukturálás, egy igazságosabb adórendszer és a források értelmes, hosszú távú fejlesztésekre történő újraelosztása lenne, ami hitelességgel és racionális gazdaságpolitikával párosulva csökkentené a kockázatot és a kamatkiadásokat is.
FAQs
A stabilizálás egy pozitívabb, tudományosabb kifejezés, amely a kormányzati kiadások és bevételek egyensúlyba hozását jelenti, míg a megszorítás inkább a kiadások csökkentésére utal, gyakran fenyegető hangvétellel.
Válság vagy stagnálás idején az államnak deficitet kell finanszíroznia, hogy keresletet indukáljon a gazdaságban, mivel a magángazdaság ekkor nem képes önmagát megmozgatni.
A megszorítás gyakran további keresletkivonással jár, amely rontja a gazdasági helyzetet, és nem ösztönzi a befektetéseket, különösen válság idején.
A költségvetési egyensúly önmagában nem jelentős, hanem az, hogy a pénzt mire költjük. Értelmes beruházások esetén az államadósság és a deficit sem feltétlenül probléma.
A döntések gyakran a rövid távú politikai haszon érdekében születnek, a hosszú távú fejlesztések helyett, ami torz költési mintákhoz vezet.
A funkcionális finanszírozás szerint a költségvetést nem a bevételek, hanem a fontos kiadások határozzák meg, így a megszorítás helyett az átstrukturálás a cél.
Chat with AI
Loading...
Pro features
Go deeper with this episode
Unlock creator-grade tools that turn any transcript into show notes and subtitle files.