A longevity a vak félelem a haláltól | dr. Aczél Petra

Sziasztok, én bánha, ami kata vagyok és köztön telektiteket az itt, vagyok legújabb ebbizódjában. Négy éve beszélgetek potkáztokban az egészségről, és az elmúlt években nem is egyszer fogalakoztam a lonjevitével. Még is van valami, ami most arra megváltozott bennem. Amikor meghalom azt a szólt, hogy lonjevité, néha konkrétan összer állunkak. Egy utattunk oda, hogy már nem csak egészségesek a karunklenni, hanem mérjük a biologély korunkat, optimalizáljuk magunkat, és sokszor úgy beszélünk az öregedésre, mint ha valami hibalenni, amit mindenféleképpenki kell javítani. És most azt eretném megértelni, hogy mit örtént közben. Valóban erőszól a lonjevité, vagy valami teljesen másról. Ebben leszmas egicségemre aci a petra, nyávész, kommunikációs mediakutató, retorikus, tarcsatokvelünk. Ez az itt vagyok, illetés egészség potkázt bánhamikatával. Sziapetra mindig jó erzés amikor itt vagy. Nekem pedig lesz, hogy meghívsz, és az, hogy figyelnek ránk szöntem, ez nagyon jelendék megtésztelül közönöm. A mai témánk, a lonjevité, és beszélgetten pár ember el az adás előtt akiknek állkát magyaráznom, hogy mert egy nyelvészt hívok meg, és nem egy lonjevité szakért tőt. Telenpontosan amilyat, mert nem egy ujabb megoldás, az, ami maga nagyon érdekkel, hanem sokkal inkább a társadami, üzleti, kulturális jelenség és tartalom az egész lonjevité fogalmamögött. Indújunk általán, hogy ez a fogalom ez pontosan mit jelent. A VH-unak a legfisze badatta is szerint, a 2019 között, ugye a várató illetartam az nőt, visszont az egészségben eltöltött évek száma, az nem ugyanolyan mértékben, a számok az konkrétan ha tegész 4-10 edév az életartam és 5-3-10 edév az egészségben eltöltött évek száma. Mit jelent valójában a lonjevité, ez úgyan az a amikor az élet tartam, róles életünk, hozzáról beszélünk vagy ez csak az egészségben eltöltött éveknek a száma vagy ki, hogyan értelmezi. Ezt érvizni a szépen közszenem, hogy érveltél azok kell, nem akik a nyelvészt kifogásségek a témakabb csán plan azért, mert azt isem, hogy alapvetően a lonjevité egy nagyon nagy biznisz, egy nagyon nagy mitos, egy nagyon komoly trendés hájp és ha valami igazán megtámmasztja az pont a kommunikáció meg a úgy beszélünkról. Most amit kérdeze alapvetően, ahogy a lonjevité tudományi, mert azt mondjuk, hogy van mögött egy ilyen szájens is, mondja alapvetően háromek közelítés van legésségben eltöltött hosszúélet. A másik az öregedése járó nem szükség szerő betegségek és egészségügyi panaszoknak, ugye a kiszüléset, amire ugye nem lenne szükség, tehát nem kéne evidensnek tekinténünk magátólértetődőnek, hogy a kídősödik az beteg is lesz. És a harma dikossz pedig egy ilyen inkább talán ehez a boldogság filozófia, az emésbziológia, az kapcsolódó, hogy a lehet úgy, hogy évezzük is és éjük is az életet. De mind a három körül azért csoportosul ez a mit kellene ennem innom szednem, mint kellene feködnön, miver kellene fésőködnön, mit kéne magamra kene, mit nem. És egyik mögőt sem beszésen kigazánaró, hogy azért van ennyi szó erő, és azért van ez a háromek közelítés, et magazdasági lak, hatalmas érdek van abban, hogy az emberek sokáig produktéban tudjanak dolgozni. Mitértünk jó, és mitértünk rosszul az öregedéssel kapcsolatban. Tehát természetes azt, hogy ezt lehakarjuk gyűzni, vagy ez a legegyértelműbb jelvel, amelyen kontrólnak, vagy makatságnak, vagy bármilyen érzelmünknek. Mindig eszeretem a velet való beszélgetéssekben, hogy tehát a lényeges kérdéseket kell feltenni. Tehát bármilyről bármily rosszat, sődjót is mondani, hogyha nagyon az ember megindul a jó indulat, de összeségiben arrován szó, hogy a nyugati társadalmak, tehát mi, az öregsége kapcsolatban rengeteget változtunk. És ez öregedés, az tönképpen az élet természetes része egy kicsit úgy, az utóbbi időkben már azt gondoltuk, hogy valami, valami nagyon kellemetleni szörnyedvényes fázis, ami így is úgy is eljön, és ami evidens, tehát ami elvezet a holállhoz. Nem vezetsemmi a holállhoz, a holállhoz élet része és az élet, a holállése. Az öregedéssel kapcsolva kulturálisan, körübelül a 19. százattól kezdve, amikortól kezdve a technologia megindult, a gyári lét. Minél több ember kőtözőt városbat, tehát múltak el a közőségeknek ezek a szervezsajátos össze tevői életformái. Ezektől kezdve ezen elkezdtünk tartaniatól, hogy létezik, ugye egy folyta fázis, és elkezdtük azt hanyatlásnak látni miért is, mert már nem vagyok olyan gyors, már nem látom olyan gyorsan, nem reagálok annyira frissen. Nem tudok ott állni egésznap egyártosor mellett, nem tudok minden nap ugyan olyan teljesít, menjűteni számtólandógot tudok, csak azokra a városokban, a gyárraban, a tömektermelés mellett, a fogyasztás mellett nem volt akor a szükség. És gyakorot a 200 év alatt egyutottunk odaik, hogy 40 főrött az a legnagyobb dolog, amit kaphatunk, hogy nem is így nem volna, hogy nem nem nem vagy, hogy ha nem ötven. Tehát ez a nem mond, nem is látszik rajta, tehát elkelt tűntetni, ki kell vénem, és ezelpározamasan a kereti társadal magban, erőrejüként te megjelennek nagyon arranyos könyvek is, hogy a mai napig az időskor azért rendkívül fontos rész, az a legadakozóbrész az életnek, a leg kitártabb része. Az inteligencia kutatók szerint, az az az inteligencia korunk, hogy egy két füle inteligencia eljavan az emberenek, és nem tudom. Azért nagyő, hogy ez behozzod, mert az előző adásban szászmátéval és nyári kristjánapont behoztuk az inteligencia fogalmát, amit még a komentelők is nagyon megégyesztek, hogy ez nem volt egy teljesen pontosan körbejára az ürmegértésük be, úgyhogy ez nagyon örülok, hogy ez meghoztod. Az inteligenciáról köszöhetően egyébként megint csak a 200 de lejének, hogy amikor a pálisba felkerült egy csommó kis diákvidékről, és kikelettel állni, hogy hogyan a szággbe őket oztáljóba. Akkor születet meg az első unezhet inteligencia tesz, amit kifeje ezettem arra dolgoztak, ki, hogy matematika és nyelví képeségeket mérián. Szükségszemelenk következtetőt, tehát hogy a ennyi megennyi az ennyi, akkor annyi meg anni mennyi lesz, most nem szrámokkalok senkel egy különsebb sikerén, mint okozni az, hogy egy prilintív szám sorból a következő lépés hú kituttam találni. De az inteligencia teszte ki ennek voltak, tehát alapvetően és ez kapcsoljuk valamért az inteligencia, hogyha ismerek valamit, abban meg tudom kítudom következtetni a következőt, ha ismerem a kategóriákat, akkor tudok egy új ammondatott összerakni, tehát nem ez az inteligencia. Az inteligenciaról, Pedro Howard Garner azt mondja, hogy az egy problém a megoldó késég együttes, és hogy legalább kylenszféle inteligenciánk van, mert kondolyunk egy kicsit bele, hogy milyen problém a megoldó késégalsz, hogy egy négyéves gyereg a természedve megked azért miért valile véll a fán, ez szívjuk existenciási inteligenciának, hogy rámerek meredni úgy a világra, hogy megked ezen, hogy nem mert van úgy, van e értelme, van e szabája, van e mógyja, abból én tudokket anulni, vagy a zenegi inteligencia, ami nagyon messzilevész, mert elvisz az izlés világában, hogy tudom, hogy mi okos 3 moni át, hogy mi old meg, hogy mit jelent az enében azt, hogy melódia, hogy éppen ütem, és ez hogy kapcsolodik össze érzésekkel, tevékenységkel kesatőbbi, vagy ott a természetényi inteligenciász. Kicsit konduljunk bele, hogy majd gyerekek hasznénk, hogy fújj, jói légy, hogy éve, mitte pók van a falon, persze az ember egy városi lakásban nem kívánnyom, agának a pókot a falon, etőfügetlenül, az a ténj, hogy a termés, egyikben elképesztő, hogy mit adlon gevitik kapcsán is a remélem erőmég vagy leszidunk beszélgetni, hogy maga mondják, hogy felkin a természetetényi receptre, tehát az, hogy elmész, tehát tudod van, van kis kutyád, nekem is tát az, hogy az ember elmegy egy érdőbeségy tálni, és ölt percig csönbe van nem zizeksemmi a kutya léhek valahol vagy éppen egy vatkan ürlékebe fetrenk, hogy az én rágok, kutya mindig ezt elvezéleg jobban nagyon mény utának, kimosni mindent. De hogy mi is van valami oly természetességa, amit lenni őgöz, ez a lenni őgözötcségezés, hogy gondoljunk bera a társos intelligenciába, hogy valakire ránézek, és ez nem a rosszó, hogy én őts ismerem, hanem felfedezek a komponáltsállgába, olyan tény ez őket, amelyek arra utának, hogy esetleg előárhat közöttünk egy helyzetfélyen igazása van szükség. De onnan indultunk, hogy ez életkoroknak megfelenkét fél le, intelligenciáról beszélünk az első, majd nem pontosan 44 korunkik tart. Ez egy olyan úgy is hívjuk, hogy fluid intelligencia folyék, hogy mindig ott használjuk a hokel, tehát ött a probléma rámarsz, eszmos megkeroldani leált, a bojler leált, az autó, hőlt a gyerek, nem tudom kések, azt akkor való, hogy megkeroldani. Ez a fluid intelligencizélyi nagy olyol igazodunk, nagy olyan gyors nagyon dynamikus szintelmikor az embere, negyen öt, után vagy 54 korábba visszalézerregen, úgy semmi minden meg tudtam oldani. Csak még azt a nem tudom fregolít is leszereeltem, és igen leszerejük, és kisőbben nem szerejjük le. És erre mondják azt a kutató, hogy mert itt megindul általakul az intelligencia, és már nem arra kicsi problémára érzékeny, vagy arra az adúdó helyzetre, nem elkezdni a nagyobbat látni. És elkezdtatani, és ez a mentorállási intelligencia, tehát mert szeretnék adni abban, annyi folyamatot meg is, mennyi fregolít felszereeltem, hogy mondjam már el, hogy hogyan kell. Tehát ne szem vegyte, hogy ezek a családik konfliktusok, hogy hátszsa, hogy neki a magájé szemvedi, megmerűéppen fluidan intelligenis, és nem kérje a kristáig intelligencia. Tehát ez a kikristájoszott ír intelligencia. Ez egyszerre a nyugati társadalmakban, ez nem becsűjük. Mert ez nem elégé problema meg oldó. Merez nincs volt, amikor egy tősdei folyamatot gyorsan megkéne mondani. De azt se veszük, hogy aki azt meg tudja mondani az a hol napról szintes emmit nem tud. És a legnagyobbak a tévedi, vagy legnagyobbak a tévedet. A nyugati társadalmak effelejtették érték elni. Ennek a másdik felszisú intelligenciának, azt a nagyon. azt a nagyon látás módját. Persze ez lassabb. Ez előfordul, hogy nem olyan sétüse nagyon szívos, nagyon kitartok. Egin csak érdekeség, hogy kifejezetten barlang mászóknál vizsgálták. Nem tudom tudható, hogy ki aka a másabb barlang mászóna. Hát nem a fiatal. Mert oda azok közély a körülmények közélyemek. Adott esetben mostohák. Nagyon el, el különülnek a valóságos tériményektől. Sokszon nagyon monotonak. Minél idősebb valaki annál jobb. Mert szívos. Nem ez a múgy nagyon sok szakmára lehet. Egy igaz, hogy a kór az egy sokan magasabb. Nem csak a szimplatapasztalat, hanem a tudat szint miatt. Kaka a másabbáta, ezt meg valakit meg össze értem déválik az ember. Megemélt az intelligencia, miért is táltam, amit mondunk a keretit elsődámok, hogy a kireége búta van itt. Ez a nem főlt kerecségen. Az még ha nem is jó bember melyen a tudnagyon tartok, hogy valaki a tudnagy idős, morálisan is nagyöjiós, a nyongon az emberek is tudnak lenni, és meg idősödnek. De az biztos, hogy valami vele több van a mozdulataiban, a tekintetében, a kezében, tehát tud valamit, és ezeket már el is tudja vonatkoztatni az adott aktualis helyzet törtát. Vigre tudhatani valamit már gondolatban, és ez a kategorial is gondolkodás, nagyobrá látás. Nyevány ez is függatol, hogy ez életünkben mennyire vettünk részt fontos és érdekes dolgokban, ennyire voltunk tanultak, műveltek, mennyire tőrekettünk eretett. Azért megint csak nem gondolom, hogy minden idős okos, mert van a vörősist válnak egy verső 80 évesen már mindenki bölcs, vagy legalábbis közejára hozzá, és ez igaz. Nem lehet az már annyi idő, meg annyi tapasztalat, ha csak napont a egyszer csak mostam ezertet az életem már akkor annyi mindent, akkor a mostással már annyi mindent tudok, és kelleten ezt érték elég, tehát ez érték. Minnyugaton azt mondjuk, hogy ez időskor az a csökkene és ideje, a megfogyatkozási, a kevesebbé, tehát valami eltűnik belőlem, ami volt, nem valami megérkezik, ami érdig nem volt, a nem valami elmulik. És tönképpen, mi közben nem akarunk a haláról beszélni, a közben 40 évesen már nem vagyunk. És mindenztem úgy, hogy a 40 éve fölöteltőtt tévek szám az sokkal több mint korábban, tehát végtelen hosszú időt vagyunk jól sebbben 40 fölött. Úgyhogy a Magyarországon az átlagos élet tartam az 75 évekörülben az Európai átlag 8-lan kettő, úgy azért nagy tempukban, nagy olyan, tehát amit emlécettél is satészikett, tehát nő az élet tartamunk. Ithaz a probléma, hogy az életünk másrik felét nem szeretjük. Tehát nem tudjuk szeretni amink van. Mit alfélünk valójában az öregedéstől, a betegségektől, a haláltol, a kiszagáltatocsáktol, mi a valósférámmünk? Az egyik szentem, amitől felünk, az a pozíció, a hatalom az élet és a tászadam viszonyai közödvetőt öt szerepünk elvet elvesztésétől. Nem hiább a tudjuk, hogy pedig a ferfiakra, a nyugdéba menetel rendkívül rosszhatással van, mert mind az, ami az ő identitását, vagy az ő identitásukat, vagy az kivés az életből. Nekünk nem egész tízéve volt egy nagyobb kutatásunk, magyar híreket visgáltunk és a bambegyelenő idős koróakat, és ha idős embert mutattak a hírek, az al volt kapcsatosói betegség, vagy azal, hogy valaki ott hanül kötöget. Magyar hírekben akkoriban idős koró embert, csak melegítőben jelent meg háziruhában, megott honkában. Tehát, mint a nem létezné a világban, mint a nem lenne, kiterjedése, azokban a körökben, ahol az igazán fontoszadó, az állalnak a munka, a pénzkeleset, az, hogy ilyen egy servezetben másokat irányítók, vagy éppen másoknak dolgozom. Mivel ez nagyon erősen a felnőtéletünk része ez identítás, hogy én az vagyok, amit dolgozom, én az vagyok, amit a társadam rólam lát. Ez itt az innen való kiszakadás, hogy menem látszom a nyira, az egy nagyon nagy félelem. A másik félelem az abetekségektől való félelem, tehát, mivel úgy látjuk, hogy az idős koraz örekség, az szükség szelően jelenti az, hogy én feledékenyéb leszek, tehát nem emlékszem, kevésbé tevékeny. Fisik olyan gyengéb, etől tartunk, mert ez is bizonyos étemem felhatalmazás az erőbirtoklása jó. Ráodásul kivel van, kikkel vannak tele a kórházak, tehát nyiván minél idősebb vagyok a návalos színüpp, hogy velem. Hány szorok, hogy mert itt fát ott fát, amod tudod én már abban a kórban vagyunk, hogy itt fát ott fát, tekem tizel a tévesen a edzésel, mert nem egy mit fát ott fát, amod fát, és amikor negyvenévesen, vagy 30-t évesen szorított a cipő az is nagyon fát, tehát, hogy bizonyos értemem ennettői startunk, hogy kiszarulunk a diskurzusokból, hogy nem beszélnek már rólunk. Hogy éveszítjuk, ezt a megmondó embert, nem nálunk van a pénz, nem nálunk van a pozíció, nem nálunk van az egészség, és tönképpen bizonyos értemben van még egy dolog, amitől félünk, és előn nagyon keveset beszélünk. Félünk, attól, hogy a vonzások és taszítások érzem ilyen világából ki, ki kerekedünk. Hogy már nincs szerelem, már nincs testiség, már nincs, mint ha a test, jelenték telenni, sőt kellemetleni, fyrős leges sújávána, és az érzem, a hoddig nem szerestük meg a párunkat, akkor ha döltek Budán sőt, pesten is, és bárhol másut. Tehát félünk ettől is, hogy minden, ami ízgalon váratlan, csodálatos lenyűgöző, abból már nekünk nem jött, mert úgy is láttunk minden, meg már vagy meg van, vagy hiába. Agyan isgalmas haagatni, hogy milyen érzések húzodhatnak, megamöggött amikor be. akapunk egy új pirullát, vagy magunkra kenünk egy krément, vagy valamián fényelé beölünk, hogy az a méségében menjével többről szól, mint az aktuális jóhet lett, hogy feszesebb legyen a bőrünk, vagy egészéges ebben valamián sájtünk, tehát nyelvészként, hogy a gondolkozóra longjevitis szóról. - Én úgy, hogy a longjevitívál mint az alamondás, hogy az élet nem habustolta. Egyézt szerintem ennél a közhejnél, érdekesebb és egyszeres mindebbélebb nincsen, hiszen kimondta valaholja az lenne. Tehát ki gondolta, hogy az élet egy abostolta. Miért nem az gondolta, hogy az élet egy pár is is römmel, vagy egy ezző cipőt, tehát ki honnan szereste ezt, hogy azt a karonvele mondani nem minden jó az életben. A másik gondom, és a másik én én életelmen, tehát nagyon kritikus vagyok ezzel ki fejezésel. Az az, hogy sikerült egy latinos gondolatott, ezt venni angolul, ami mindennyi oba mutatja a trendiségét. Most a nyelvit trend az éppen, olyan mint a vadanatúj autó, amit amikor a salomba megveszem, és után a belleülők és az utcámár hasznán ponti századékkal kevesebbet élethét múl a megmáhozzal. Hát abban a pillanatban, ahogy elkezdek vele én dolgozni tudatilag, kiderülról, ahogy mit is érez az én életem, mit is magyaráz, meg lehetősen mit, lehet, hogy ha csak egy cím kell. Töltünk képpen ez egy hautecik egy lévul egy cím kell egy gondolaton, de a gondolatról jóva kevesebbet tudunk, mint a cím kellőt. Ezer közül fel is merem, ugye, ahogy nem nagyon rég utasztam, a buszen és egy idős házas pályót meretem, és fel kell kieltettok, hogy mennyi új az andrási utam, ment a busz, mennyi új bólt, és hát itt van néz oda góki, és úgy arra gondolatom, hogy igen talán ezer realítás, hogy góki, és assetodom, hogy mi van mögöttelmet, hogy nem tudom, hogy mi bölgyjártja, nem tudom, hogy mi érúgyjártja, sötőbbi. Ez egy kicsit úgy jön olyan alon zsevitinél, hogy és akkor ilyen van a készbe, van a kinek ez kékzóna, van a kinek ez élethosszik tartó egészség, van a kinek ez egészség tudottosság, és a egy harmadik problémán vele, a viszont jelentésbeli, hogy a hosszú élet az egy mennyiségék kedés, és elni semmikor semmi mennyiségék kedés. Tehát ahogy az ókoriak tudták, hogy valaki kétévese lehet erkőtséreg élet, és valaki 72 évesen, és maradhat teljesen erkőtséreg életlen, és most mi neki gondoljon szeletteire, prátolyra, akiket épentek na félmesszete tettennek a tényire. Ez nem, tehát azt, hogy az ember megtölti a pillanatot szahszázék, ahogy semmi az nem a pillanat hozzámulik, hanem azon, hogy mi van benne? Az tiszta, hogy elég nagyéz megtöltani egy pillanatot, amikor a longsavíti mint jelenség az ilyen 50 perces regeli rutinokkal, tölting meg az amúgy is most arra nem létező időnket. Tehát, nem is ezzet az ami felérősödik, hogy én ugyan egy elég hiúnő vagyok, és zedek vítaminokat, sőt még a vörössfény elég, és azért néha bevülök meg csinálok ezek közül pár dolgold, de most így az ámolti tőszagban érezzem azt így megtelttelt, hogy azért is kell lesz felold a nommet, hogy a téma viszont méségeiben viktelenül érdekel, de talán nem csak én vagyok ezzel úgy, hogy egyszerűen meglátunk még egy ilyert, és már olyan mint egy ilyen komorikációs inzultus az internetel, hogy a vissza nyolni. Maradjunk annyira fontos ilyen a abkérdéseket teszel fölés, hogy ugyanakom meg a hét közni a pélyéletről is beszélünk, tehát azt meg kell értenünk, hogy mi a cél? Te talapvetően az a cél, hogy én hosszú ideig egészségesen érek, és jó érsjól érezzem magam, vagy hogy az életem benne a lehető legtóp dolognak legyen olyan értem, ami állandóan vissza adnekem, hogy helyetet. Rádásul nem egyedül vagyok ezen a földön, hogy a longevity megtapodásának az igazi alapját, az adja, hogy elszagattunk a kis közösségtől, hogy ehe, ami rövább eszéltünk, tehát hogy voltan a csolád, aztán a nuklális, aztán most már az individuum, de az ember östönösen úgy is elkedik még, mint ha most már őlenne egy maga csoport. Tátta, mit régen látott a csoportban, hogy születnek élünk, meghalunk és velem is ez megfogtörténni, azt most már azt kondoljuk, hogy mi vagyunk egyedül egy csoport, ami benne az a baj, hogy itt akkor nem ki nem meggőregendem, hogy hóha vignyávégetéra a csoport, ha én vagyok a csoport. Tehát. Tehát az a nehézség, hogy nem találjuk meg az igazi értelmét annak, hogy miért akkor kihosszú idejgélni. Hogy olyan jó kezek az évekett más, se mondom egy nap végén, mint az, hogy húde elszalat ez a nyár, vagy a isten most már eszevettem, hogy úni is van, vagy idén volt áprilés, és úgyan akkor meg szeretnénk ez még szászú szévég, de mi ér? Szerintet, hogy alatt abból a gondolatból szeretnénk egészségesen meggőregendni, egy olyan kulturális naratíván, mi benn magaz örekség egy ilyen szégyelni való hiba. Szégyelni és takarolatni való hiba. Hát, ugye egyézt egyet ovább szeretnénk élni, nem szeretjük már a végét, tehát Magyarán abból a sokáig tartó időszakból, ami egyére őre csak egy mennyiségi kérdés, ugye meret, ugye a sok az nem szükség szeren jó, például a sok zsír, nagyon rossz, sőt a sok hájse egy kellemesdorog, a sok szemétsem az utcán, tehát az ilyen az ember ez behetesítőkül, egy ő magában a mennyiség, semmit sem mond. Plán egy olyan világban, ahol az idővel a múcsen vagyunk jobban, ugye tehát állalnan azt mondjuk, hogy rohanó világunk, az egy mindig úgy most olygók meg, kínézz az ember ez a blaklát, nem rohan így semmi, tehát az a fázott áll nem tudom többszázéve. De hogyan, hogy ebben a viszonyan cserben az örekséget utállni kell, mert hogy az a megfostás, tehát időben itt vagyok, tehát nem becsülsenk is, emére nem vagyok elég szét, nem vagyok elég vanzó, nem tudok eleget, nem vagyok elég gyors követelni kezdjük magunk, hogy pont tudjan olyanok maradjunk, mint voltunk, mikor is. A sze tudjuk, hogy pontosan megik az az állapotunk, a mire a legjobban szeretnénk a haszlédeneze, erre aki minket megtisztel az, hogy nézés haagat, hogy meg is kérdezni, hogy olyan jó lenne, ha még olyan maradnék mint fiatalanis, akkor pontosan mire gondol, amikor húsan négyévesen múnyanok lehoz is avolt, vagy éppen kiderült róla, hogy van egy kis nem tudom lúthapat, tehát melyik az az állapot, ami még volt az optimális időszak, nincs ilyen, szerencsére, nincs ilyen. És ez a probléma, hogy nem, mintik vágyunk valamire, de a vágy tárgyát, lásd hosszú élet volt a kép, nem mondj, ezért mondom, hogy ez egy trend, tehát hosszú életetők ebbe mire vágyó, ma nagyon hosszú ideig itt főldön törtőt időre, olyan lássok mindenkit meghalni magam körül, mert megkor a élmény lehet, nem. Hogy én 120 két éves, 144 naposan múló kelebből a világból, és eltemetem a gyerekeimet mondjuk, tehát nem hát nincsod állatos, nem. - Szerinted ez nem egy teljes férrejertem az is halálnak, a kából a szempontból, hogy egyiparág épült arra, mint, hogy ha bármibbe főjásunk lenne, az a ra, bonatkozóan, hogy mikor halunk meg. - Szerintem, majd nem azt mondom, hogy túl jó indulatóan kérdezel, sen nem ez egy vagy félre nem a haláltól. Mert nem lenni az elképzelhetetlen is, és tekebbet nagyon érdekes az emberi tudat, ráj nem arja rírkei legyépként erő, ez állatokban az a csodálatos, hogy a belenézünk a szemműkben azok haláltalanok, indig a végtelenbe futnak, mert sem a születésükre, sem a végükre nem kell reflek tálniuk, csak haladnak az életben. Ezért van azt, hogy amikor egy kutyált elveztünk, akkor furamodor azonnal kell egy másik, mert az a lényel a természet része, nem valami dráma, nagy dráma része. De nem azt akarom állítani, hogy olyan oklen nég, mint az állatok, nem gondolnáma nem inkább azt, hogy ez a belenem gondolás, mint ha semmi benéznék, amiben az is következik, hogy a születésünk is nyíván valami, és semmi bőszületünk, pétig nem a semmi bőszületünk, minimum egy szerelemből, vagy egy testikakcsolat bőszületünk. Tehát ez már ő magában valami, mint hogy a halásem, de ebben most nem ennyünk beleméjebben. Abban meg teljesen igazat van, hogy Híhetetlen iparépül azért elett a longjevíti. Még mögött nagyon nagy biznisz van, gazdasági érdek is. Tehát nem csod az, hogy a Longevity Scienceszintem minden állam valahol támogatja. Aztán néhány a lebuknak, hogy ezt azt mondtak, de az nem is úgy volt. Ferívam a figyelműket magunknak is, hogy mostoktóber benn fog megjelenni, egy szolgjusti nyuman nevű kutatónak a munkája, menek az a címelyi morbid, és akartak lejáltat megmutatja azt, hogy mind az, amit a Longevity-ről eddik tudtunk, hogy van bizonyíték arja, az embere tovább jelent és boldogan kikzón a probléma. Mi tudom a kedvet kifejezét, az én, hogy a minden kimektalál, hogyha azt a helyet időt teret, amiben boldogan és egészségesen éhet. Szeretnek mindenki kiább látni tenni nyúmenne szólva, hogy néz ki, hogy a kékzónák, a jelenleg ismeststatistikai adatbázis a szentőmésegéség, nyugdítsalás, és te is adat bizonytalanság. Tehát nem tudjuk, hogy van a kejjenek. Ezek részben mítoszok. Nem baj, szükség van ilyen részben mítoszokra, mint ahogy ugyanez a szerve a kítől várható az a könyv. Véglátokattal, azoknak a 800. századékát, akik úgy nevezet szuper centenáriusoktát, nagyon, tehát megholadja az életkorok a százévet, tehát 100-10 puszosok. A 800. századékokat, akikről ma azt mondják ővéglátokattal. Sinte egytől egyig az bizonyosodot, bennincs születési, ahogy a könyvék kivanatok, és a többségük nem tudni holvannak. Te telszeg egy nyugdíren cser csalásnak a részésbos nem akarok őtleteket adni. De nem akarok egy nereszkeptikus lenni, tehát az gondolom, hogy vannak terek helyek idők, amelyek alkalmasabbak arra, és van a tássak, és van a közőségek, amelyek alkalmasabbak arra, hogy hosszul idejénk, bát sokant tudják, hogy még egy tokszikus helyzőság is van, tehát valaki egy ürölet tartósét, van aki tosó, de ez egyszerű. Telen azt lehet ilyen nem eskülönválasztan egy mit jelent az, hogy öngondos kodás, és az a fajta felüliségvallása selyát, hogy annyi létünk rööplen egy pusztulat és hanyatló egészégügyi elátúren cserben, ahol az gondolom, hogy az életvégjel látás az egy viktaradő komoly problémai, és ez Magyarországul a különös helyelemző, és a között, hogy megpróbálunkontról gyakorolni a saját bőrünk fiatalontartása között, hogy talán ez az aspektus megérnemes kinyitni, hogy van ennek az egész jelenségnek, egy olyan talán pozitívhozadéka, hogy sokakban ebresti fel annak a belsüigényét, hogy valamilyen módon vállanyan felüliséget a saját egészségért, erről mit gondolsz? Szerintem mindenek a kultsa ott van, hogy magunkat valamilyen teljesen egyedül álló, egyedül lévő enti társnak egységnek képzeljükkel, vagy valaminek a részeként. A valaminek a részeként képzeljükkel, akkor természetes az ön gondoskodás, a nagyon érdekes pedig a szeméség felrodésben is tudjuk, hogy egy bizonyos életkor felet, természet szerőleg ez inkább az ön gondoskodás átcsabba másokról való gondoskodásbat, amikor már elég vannekem, ez kifezetten az élet középen már beállok, akkor már nagyon szeretnék másokról gondoskodni. Ezért rosz például a kis nyugdi, mert pontabban az időszakában van, pont nagyon szépen kőtőkszokták hasétan az életet egy folyóhoz, ami a vége, amikor beleölik a tenger, be kideltásodik szélesles, egyen nagyon termő területet ön tözbe, emelmán mindem, ott beérik igazán, amikor ennek nincs meg az anyagi háttele, akkor az én nagyon furasz szűkülés, de az időskor így edülétés, de vissza térvetet, ha én úgy képzelem el, hogy nekem mindig magamról kell gondoskodnom, mert addik tart az én erő mezen a világon, amik magamról gondoskodom, addik gyakoratak, a legnagyobb tévedésben vagyok, ne enne nincs lehetőrsét, tehát el fogjonni az az idő, inkább aztán, hogy nagy valószínűségev egy sokaknál eljön, amikor valaki más fogról gondoskodni, és ez jó, mert az az élető akkor tanulja a meg, hogy hogy kell más foggondoskodni, és én meg akkor tanulam meg magamat, és a másikat azért tisszeretni. Tehát ez nem szeretheti mindig magát azért, mert mindenre képes, ennek az egyikokal, az, hogy mert nem mindenre képes. Te tőn haszuk seglennem, hogy el az öngondoskodás mérték, hogy így ne legyek teherak kölnyjezetemem, amikor azok úgy, hogy ha én azért akkorok gondoskodni magamról mert nincs senki mások ki rólam, vagy nem akarom, hogy legyen, tehát azért ez lenn az egyikokal, vagy az azokkal, mert nem akarok teherlen ez két tejesen különbözőok. Ha nem akarok teherlen, akkor annyit megteszek, amit tőlem, telék, amit természetes azértet modomnak megfelelő, és amit meg tudok tenni. De nem leszek egy olyan napirutimban, hogy akartak az egész napomat az emézti föl, hogy magamat konzervájem, tehát itt nem konzervállom magamat, ha nem a másikkal való együtt létenben, a közösségem mevaló lédben nem szeretnék, különösszebb teherévelni belátvaszt, hogy egy pontontul ez nem biztos, hogy az én hatalmanban áll. - Én kicsit arra is gondolta, hogy ez a, nem akarom egyáltam, bármilyen szempontban megmentenni a Lonja Viti jelenséget, meg nem nincs is elnek szükségerre, viszont vannak, hogy a pozitívhozadékai, ami akár a tápákozásunkal kapcsolatban, akár a mozgással kapcsolatban, akár a kronikusbetekségek, egy akorolat, hatásai kapcsolatban, mégis plusz tudáshoz jutatot sokkunkat, és hogy inkább erre az asmektus erre gondolta, hogy van ennek valamennyi pozitívhozadékak? - Maximálisom van, én az első pozitívhozadékának aztartom, hogy bizonyos értemen fel, sikerült felbontanil legalávislan a Lonja Viti mögötálló, tudománynak vagy kutatásoknak azt, hogy az őrekség nem szükségselen egy elő, vagy az idősödés, a kor előre halatava, nem szükségselen leszünk betegek. Nem az időskor rajára betegek ség. Nagyon kevesen tudják, hogy ez emberi agyban nem változik meg semmi feltétlenül, ami azt igazolnágy feledékeny ebleszek, azért leszünk feledékeny ebbek, mert kevésbő vagyunk kíváncsiak, és azért vagyunk kevésbők kíváncsiak, mert kevésbő vagyunk motiváltak, és azért vagyunk kevésbők motiváltak, mert egyedül élünk például időskorunk. Mert a tesperej probléma. Ez a nagyon sok időskorú egyedül létez, ez egy alul motivált sággal együtt jár, úgyanban a közekben mozolklás melegítőben otthonkában, mert ez a kényelmes, mert már nem ad nekem senki egy folyt a bizzergé, egy folyt a izgalmat, tehát és emberi a kevesbők kíváncsiak, tehát nem az adjonban történik valami sőt, érdekesség kép mondom, hogy úgy is hívják ezt, hogy kolostorikutatások, hogy apázzakutatások, hogy a volt egy olyan apázzak közösség, amely felajállottak, kutatóknak, a halálukután az adjukat. Hogy vizsgálják egészni, kottan, amit történik egyen női szerzetesirendben, mikvártoznak és még nem is többben etesérdekes, hogy a számos nővére nél felfedesték a nagyon súlyos demencija a agyítyünetét, de az életükben semmi félhetőneten em volt a demenciának. Azért, mert egy nagyon szoros közösségben éltek végig. És beszélgettek, és elvoltak, tehát magyarán mútocht, tehát néha fizikolag van meg, mondjuk egy tűnet, de ottom egy időskorában, te érsen éppen élt, de még annyira se volt, mitje tudjuk, hogy a demenciánem feledékenszikszal az egy alapfetőtévedés, hogy a demenciásű tűnetéképe nem a feledék, nem azt jól, ami nem juteszembe, nem hogy példána nem tokerősen megszalítani valamit, hogy jól van lassabban tudok csak reagálni. Tehát alapfetően ezt elosszlatta a longjeviti tudomány. Tehát azt mondta, hogy védézre, hogy nem biologiaik következmény, az öregséggel együtt járó pesszimizmus, kiábrándulás, rosszézés, itt ott fájsa többi. Ha nem nagyon szokszor például a kommunikáció. Édekesséképp mondom, ez is kifézett a longjevitéhez kapcsodott austrályában, hogy a pont azért, hogy ne legyen akkor a súlyetás, de van visszasítás, ameg az egészségügyön, elkezdtek az a mondok, hogy lehetne az időskorában, amit szakkezdeni, mert például mondok egy kis érletet. Valahogy csináltak egy jöön vizsgálatot, hogy két idősebb koró, tehát 50 pluszos csoportot felvittek, lyftel egy emelettre az egyikükket az egyik helyiségbe helyesztékbe, a másikbomentek, és mind a két helyen olvasni, És hol? valami ről az egyik hejen, gyakorlat a garó beszéletek, hogy mi vejára zidőskor betekségek, hogy enővekszik a kiadása, hogy jó cerekens, a többi, hogy a mennyiben kerül a ha végjó celem hányzolaljuk ezt ma a tudnád, hogy és erő beszéget kétidős egymás, hogy hogy megy drágultan nem tudom, milyen irhigító vagy vérhigítősítően. A másik na garó beszéletek, hogy mennyi pozitívum majárasz, hogy már időség több időnk van, tudunk volvasni, újra a kulturába rész tudunk venni, civír vagy egyéb szerveződéseknek részé vagyunk, egyéken mindig mostjók, hogy mindenki panazkodik a nyogdélyes kora, ma amerikán agnolni 84 az elnöke és a politikát időskorófér félkatározzák meg, nem kevés elrópában de tengerentólan is. Súmasumárom, tehát másúl beszéletek, hogy azt vizsgálták, hogy az emeleten a liftig, milyen tempóban jutnak el az egyes csoportóban, ki ő. Akinek a garó beszéletek, hogy tele van betekség el azok, fele olyan tempóval mentek a liftig, mint a kiknek a garó beszéletek, hogy egész egyszerre öön szó, hogy úgy arra teljesítméde, úgyan úgy képes minden kettő, csak az egyik úgy gondolja, hogy ugottam vonszóhatom magam. Vagy szintén a oszályában kitaláták, hogy valaki túlhívnak, hogy szennior, és nem múgy, hogy őreg, akkor nagyobb hajláma van például fitnezbetétet, a betétet, bérletet venni. - Minden kommunikáció, nem? - Mondjuk, hát mit várlának túl nem a kikaszánk, hogy miért évsz egy elvésztényen témelban. - Ezért mondtam, hogy a longjevittinek nagy, szazek nagyon nagy előnyelyi, hogy tudunk ilyen értelemen is gondoskodni magunkról. Az is nagy előnyel, hogy többen emberhez juthat el, ez az ismeret, az is nagyon nagy hát rányel, hogy mindig a legjobb modóakhoz. Tehát, hogy ez meg nagyon kevéssérintjük, hogy ilyen értelem, hogy minden kinek a kikzonálja meg a longjevitti el. De minden digamégezelk, ilyen áru mondjuk a akár kezedések, akár vizsgálatok, ez ilyen efelejtsük, hogy jelmögött egyon, iparági működés van, amikor te bemész egy klinikára, hol téged átó cedtig át vizsgálnak, hogy nem eri vizsgálatok, amikről szokon azt vénk, hogy károsak is. Rengeteg adatot biztosítanak, nem mondanál, most az összeget, ami beszkerültet, de én tudok olyan magyar fejlesztésőle, hogy tényleg az csak arra néze van törekvés, longjevitti te kintetében, hogy ne legyen egy longjevitti szegények, ugye? De ez nem minden nincs pont az orvosi vizsgálatok esetében, ez mindig így működik, hogy először, a testekutatások, meg az elindulás, az egy csak a dragab banelő állítható eredménytermék, és aztán olyan a tudomány halad, ez egyre inkább lettod szivárogni, hogy a nagy is, akik az eredeti nem tudták meg fizert még. - Úgy ezért nagyon. ez azért nem ennyire egyértemmű, és ennyire logikus, mert például, hogyha a mestruáció szegészséglőbb eszélünk, akkor már nagyon régóta kifejlesztették a legakalmasabb dolókat arra, hogy ez az a nőknek ne okozon, akkor a nehézséget, hogy átmetileg egy hítsem mondjuk a ennek a kezelését, és a szegények a mai napikt, a trágákhezek a dolók, hogy magában attól, hogy valamire van orvosi statistikai demográfiai egyéb meg oldás, attól még nem szükségszörj az egyre elérhetőbb. Ez gondoljunk a vitaminakra, gondoljunk, néb magjuk kifezetten a jólétheljáró, elhizáshoz kapcsódol legapróbetekségek vele. Akár egy aranyér gyó cserre, hogyha már ilyen kellemetlenül, vagy a kárőszintre az altestrementem. Tehát, hogy ezek a mai napik örül drága. - Én én itt a visgálatokra, gondoljunk, eléséleg is állás. - A visgálatok is meg az udavaló eljótás, az a arólvaló ismerett. Meg az is én nagy kérdés, hogy vajon, amikor valaki egyén potkestet hagat, akkor, akkor, hogy mondjam, aralát példát, ahogy ő is ér, vagy azt néhált ez. Most ez a két nő, meg nevánő őnekik erre minden idejük, meg energiá, jók, meg pénzük, megvantat. Tudok, hogy azonosulni, azokkal a mondásokkal, példákkal, érzem, hogy ez rólam szó, tehát ezért. - Hát, hogy kanyolat nélküzt az eredeti gondolatodra, hogy nem az egyén körül főr a boygóha nem valószínű leg egy tágap perspektiveból a longevitti, az egy társadal miszociális kérdés egyben, és nem csak a tehetősebb rétegnálkegy ilyen úrí szórakozása. - Így van, tehát és szenképpen ez az, ez az, ami ért egy hautecik, szentem megengetetjük mondak a kritikát is, de az eletetészt is ennek a fogalomnak, hogy mindadig, ami nem tudjuk pontosan, hogy mi le vanatkozék, és ami minden kiesztval, ami önmagában jólnak tartja de homályosan, adig pont az ilyen kérdéseket nem teszi főr, hogy nekem nem persze nagyon szeretném ha az édesanyámerők kéjelne. De irisz ő nagyon nem szeretném, mert arra gondol, mert a anszeréval estét a mondta egyszer, hogy a széptörténetek csak akkor szeretnek, amikor a, hogy mind a gyönglán szonam, akkor mind a két végét elcsomorsétjük. Tehát az igazán jól történeteknek az alényegő van elényel is végett, az embere szeretném ha a történetelen, és nem csak folyamattam egy biologiája. De nem önzésből szeretném, hogy ilyen ha nem egy kiteljésedettenélyen, ahhoz viszont valóban, tehát azért, azért. az sem nyivával a nem edig is magától értetődő volt, de alapfettően az, amit a lemmer mortsinára, azért van a holnapjára hat. Tehát, hogy te ma normálisan ért kestél, sportoltál. Igen, sportoltál, és bologe tudtad magadott tenni azal, hogy elitettet magad, hogy nem múlasztottam, hogy emel ez volt a célom szeretném a céljájmat, elérnés, hát szernek em az a célom, hogy eggel futok, akkor jó érzés, hogy megtettem. Futni nem jó érzés, vagy nem mindig, meg után a izatagon még magunk a célogatni se jó érzés. De alapfettem az, hogy megcsereketem, amit szerettem volna az morálisan is jó, érzelméleg is jó. Tehát nem magában a futás, jó, hogy azért betonón futni nem mindig jó, tudom, hogy fantasztikus futócipők vannak árcettit is nézzük meg, és akkor hozzájunk a longevity problémáná. De ez is jó, tehát nyilván nem csak a mának élek, ha nem arra is gondolok, hogy a holnapnak is adjak valami lehetőséget. De nem azért, hogy én örökké éjek, meg ez illogikus lenne, meg egyébként, és jó lenne megtapastalni valami mást, mint hogy minden nap csak futok. Hát alapfettem azért, azért ez ember, pedig ilyen az ünnep, amikor egyszer csak nem déletázik. És akkor tudom, hogy ez úgy hívjuk, hogy bűnözök, amit soha nem értettem, hogy ki ellen nem most ez finom. Tehát, hogy a seját részi műnkvől kikerülni, a az ünnep egy nem ürügy, hanem annak a meg értettés, hogy ilyen is lehetek, mint hogy néha kővéreptesben érünkni, ha soványogban, és aki én szemésen ezt töbszor is megjeltem, és azt kell mondjam, hogy minden kinek kívánom, mert a test alakja formája, léte, az a leket is valamennyire formája, és elképzes, olyamta utaznék. Tehát nem állítom bárkinek a kórus elhizás hasznát, de azt állítom, hogy a változás szükség szerűbe fog következni és élmény. - Hát megbármilyen állapotban vagyunk annak, ha azt meg nézzük, hogy annak mi az okka, és mi a célja, és nem rögtön elutasítjuk, már azáltal sokkal könnyelbe megtudjuk változtatni. Mert az elutasítás, az egy nagyon nehéz fegyvernem a változáshoz. - Az elutasítás, az tölnöképpen egy átsitértem, benne egy belenem nézni merés, hogy egy hávosság. Tehát az elutasítás, az szent így nem merek belegondolni, csült nem tartom magam késznek arragyeszt a változáshoz. Ugyanúgy képesszeszek kezelni, mint ahogy a részimemet ki alakítottam emusmá. És mérjük azokat a Longevity részimeket, amikor gyakorlatok már a nap eltelik az, hogy ne úgy valami kimaragyom, tehát már kentem daráltam. - Dőzsőltem, eztem, ürítettem, tehát már minden megvolt a nap eltelt, volt a képe lehet, hogy nem is életem, de mert valamiért szentem, nagyon érdekes például, hogy az ember mindig diétházik, ugye? - Egy nagyon egyszerű és hét közön a élet, már nem is illikmon a ideéta, az valami másképpen életmodot változ. És most nem eszik minden nap robós csülköt. De volt, hogy évet. Akkor az ember elkezim magát, sené és most nem helyetek. Tehogy nem helyetek, most robós csülköt. És nem arra gondolj, úgyisztem de jó volt egy, tehát én ezt emróból sők a tesemlékszem. Ez olyan, mint hogy jártam rómában, és arra jó visszelemlékezni. Valami élet egy utazás ne ezt végret tudjuk ha a hajta né, egy testélménynél, mindig az konulj, hogy vagy hihányzik, vagy legyen meg, vagy ne legyen meg, vagy. Tehát szerintem az ember ne legyen az két az életében. Ez olyan, mint amikor utazónk, és ezek a rapülőgép társaságok rávesznak, minket, hogy most már gyakötek ilyen nanomére tőzacskóval utazónk, különme nem szállatunk, föl megvednek minket, csak többé. De ez arra, arra vezet, hogy utazni csak úgy lehet, hogy mindent levetek magamra, amit szeretek ha velem van. Szemben nem menjen olyan helyres szerintem, ahol állalnan az kétta, mert őrök ki az két állnak lenni réjmás, ez nem. Tehát ez a megvognjuk magunktól a jelenből, azért, hogy a jövőben nehogy elveszétsük, de ez olyan, mint nem akkor az ember ki óper áll magából mindent, ami betegységra atokot, magyarál megülön magam, töödenképpen, már csak úgy nem fogok meghalni, ha már most meghalok. Én azért azt látom, hogy csomólyan irányzat van, ami már ebből a szempontból, ilyen megengedő, és hogy mértékkád, engedmág, ebből jelenségben engem, az fustrálassizem a legjobban, hogy a bárni az oszomédi a füluletetsz kinyitok, akkor így őmlik rám azt, hogy ki, mi te vett, hogy a neszi, a bőrének a lilag, hagyma karikát, hogy a raktará, a dinjére és neki ettől sugárzó az egész bőrá, és akkor latilag téleg olyan az internet, mint hogy a kinyit náda azt, hogy így őmlik ráda azt, hogy mások ezt, ezt nek, és hogy milyen okoságok mentén, és már ezt is állképesztően nehéz egyszerűen elviselni, hogy az illetterekben ilyen szintem ez így kontroláltan út bárod. És rádásul azért értekes a mondaszt, mert föltűnő a cél talansága, de rendkívül elősben a hogyan, tehát állandan úgy, működik az értünk, vagy jó valamit kéne, valamit kéne így kell, de ez optimalizált egy dikitális szemét, tehát optimalizált egyébként ebből azért kapunkokat az utcánis, tehát az ember menjen végig majd egy utcán, és akkor nézemek, hogy minden második mondjuk bejáraton kiaradval a mienéte, tehát egy picit egyérebb legyfordatott, de sziguran alvokádóval és sziguran egészségesen, után a maszirostas megmagad. Tehát azért a fizikai közegünk is tele vanés miver, hogy a testeddel, a testeddel, és a lelke, de van mindstrím dolgot kezdjél, és ugye rent kívülni modor leköty az embert, mert még egyszer arról szülyezd így kell, tehát nézz a ídekelem, ugye akkor ez itt, ami nekem van, ez el fog tűnné, és akkor én már ohanok is, és te szem is, és hát nem töntel, ugye. Tehát azonna meg kell nézem valami más, ahol most már biztos, hogy eltűnék. És amúgy jövgye tápákozásba, és psihológiába, és szigészségősz, és területén meggelent azt, hogy én nagyon rövid. Négy jel, hogy a partneret, nárt szistikus, de meg tudváltozni, és emberek ennyire lehet szirűsítve, tehát én állképzelem tényleg marikált, akivel kell józsim el lett, és elhova se ezt a postoz, hogy helyváltozhat meg a nárt szistikus, négy pontban, és hogy lehet szirűsít ez valami, tehát ez káros abból az empponból, ahogy azért víctenlő komplex dolgokat, próbálme egy instapostal helyretani bennünk. - Az van az egy káros, sőt veszélyes is, tehát gyakorlató, amikor tudjuk, hogy körbele 3-4 másodpercelat megítéjük a másikat, és van egy eleve az emberben egy úgy nevezet is lezési elfogúcság, hogy amikor én hét másodpercik velet vagyok, akkor én nem, hogy tudom, hogy milyen ember vagy, így egy ez egy bén, tudom, hogy bánha, amikor ta egy és akkor itt mondok valamit, hét másodpercelat el. Én egy irgalmatlan veszélyeibannak, hogy vissza nyorok hozzád megbántalak, néhogy istenak, el fizikai lagis, ugye, tehát mondjuk belédrólóok, mert te olyan vagy, mert te, hogy az az egész nőhát ez na ez biztosaján, hogy vagy éppen pozitíván, hogy ő magalcsoda, tehát ez is nagyon nagy gond, az is, hogy ez ilyen recept szerű, nagyon szeretem ezekben az ez valoban digitális szemét, tehát ezt a gyakorlatak ez olyas mi, töképpen ha már az utcánámaradunk, ez olyas mi, mint hogyan mindenki köpött egyet, aki arra járt, tehát ő oda köptem a magájét. És az a kérdés, hogy olyan az utcáról felnyorlánkezt, hogy meg lehetősen gustustal legyek, akkor információsa melyen nyalljuk fel. Szaz igazi veszi a szézek a videó gyakorlan úgy kezdőnek, hogy én nem akarom megmondan el tudtít, ezt csak az én tapasztalatom, de itt van 10 dolog, amit ha nem csirációt fennéves korodig, akkor bóldoktan a leszel. És minimombanjé jumpinguai három szor lehetőre kötélnél küljen. Régen voltak azok az imélek, hogy ezt a nemkődőd el 10 ismőrűsőnek, akkor őra kátok lesz rajtad, így nagy abon ez a sosemidia változata annak. - Tehát ő itt van ez a tönkeben ez az ellenmondási, és én csak azt mondom, amit én tudok, és te is gyerelán magadig a segára, de itt vannak a pontok. Ezért mondom mindig, hogy hagyjuk a bakon sistákat, pontokat, kategoriákat személység tipud. Nem virátlenül érték eludik felleg, és az én szememem minden féleképpen az a tipus oautentikus tartarom, amikor a látom magát az embert, és nem feltetni azt érzem, hogy három lapozós pozban kíván meggyőzni az életfiloszofiajáról, hanem egy kicsit ennél autentikusabb módon tudja átadni a tapasztalatát, mert erre meg nagyon nagy szükség van, és ugyanígy tudok citrom tartar ezzeptelt, meg illetbölcsességet, ami viszont ugyanúgy elért hozzám a hozzanegéséges, hogy a júminőségűéletel kapcsolatban, és hálás vagyok értettelt. És életek és amit mondasz, és ez mit törélyezzünk rá, hogy valaki igazából beszél, valakinek az valóban az élet története, és szokször pontattor, hogy ibázék szokször pontattor, hogy néha, mondjuk éventet tart három, mónapszül netett a postolásban, a tökéletlenséga az életek. Az autónomia, tehát azt, hogy nem megy a trendekkel, tehát hogy nem minden másdik videó, egy síró s videó arról, hogy mi legyőttem rá, hogy égtem ki, hogy nem égtem ki. Nem, hogy elkezdjük érezni, van valami fúcsoljnálosága, banamit csinális, hogy szentem, amit a legjobban az ember érezésre eréysvannak is gált, hogy adni akar, nem nyertni belőle. Tehát valójában van? Nem öncélhoz, amit van? Múdkor mondja nekem valaki beszélgettem vele, és tudod mondja nekem, hogy egy harmadik szemérő volt szolgy, hogy amikor megpróbálom kinyitni rajta az ajtót, hogy mi van mögöttel, de nem engette, és az felmerőd mellett, hogy neki nincs ajtó, és nincs mögöttel. Még hisszük nem, nem mindenki nek van ajtó, és mögöttem még két szoba, alaki még nem gyűjtöttanyit. Tehát ez is egyén áltános közsegy, mindenki van egy kis ajtó, és az ott el. Sajnos nem, jó lenne, de nem mindenki, és azt viszont megérezzük, hogy ha valaki önként azért, hogy a gyón kinyitja ezt az ajtót. És hogy amit megtapasztad, ez aralsul itt, amikor a nagymamánk mesélyer, érdekes, hogy mennyire érdekes kata vandoj bele. Még amikor azt mondja, olyan az édesenyek, hogy necsináldeszt kislányom, itt el, hogy ez nem őt pontba el tudnám neked mondani miért necsináldak, azért, ahogy annyia. Nem, nem hogy célni. Egy volt idegen el, mondja, hogy necsináldeszt kata, őt pontban el tudom mondani, akkor ki próbálod. Pelik pontosan tudott, hogy a nyádi ottakar neked, és egyáltal nem tudott, hogy ez a másik jótakar neked, azt sejtetet, hogy magának igen. Egy, ez egy mesilevezetőkért, de azértem, ahogy a hiteleség, tehát, hogy azért nem íteles az édesenyán, mert tudom, hogy csak jótakar, én meg ín szeretném el döntene ilyen nekem mi a jó. Igen, csak mindig a nyelnális pejúhet a kontról, hogy lássán is, abba is jannis, eből gönsze van, visszont ez a téma szendem, olyan szempontből is is gámas, és egy bennek kérdésem is felét, hogy itt a tartalomra vanatkozóan a digitális terbenegi szene cserően, mint hogy a kényszerűséglenni a főamatosan gyárcsunk, hogy előmaradjunk felszínem maradjunk. És ebben ez az analógia ezeken vjedekel a longjevittivel kapcsolatban is, hogy mi az összefüggés, az adatvezéreltség és a technológia, és ez a főamatos ömmére és önoptan optimalizálási kényszer között, és hogy egyáltalán viletlená, hogy mostitottunk el, jelszintig arra, hogy megszerelt négálítani az öregedésünkert. Emzokatlá, hogy megéráltapint az szerintem a lényegre tőred, hogy az mondjuk, hogy a technológia fejlődése, az emberiséget kihoszt a zárt és biztonságos értelmérzelmég közegegből, és megnitott a a végtenen felé, a végtenen kopacítás, a végtenen adott, a végtenen elérhetőség, a végtenen produktivítás felé. Ez a legesleg elbizonyta a nítóba, az ember számára, határtananság, a semmi benézés, ez a káosz. És ez hívja elő, hogy akkor nekem is állandóan progressívnek kellennem, tehát ebben a végtenenben nekem is végtenen ne kellennem. Mely nem holhatuk meg? Jó, hogy az extrém, live életnek hosszabbító nézzet, ugye a superhumán, a sponsorő szól, hogy mi velen tudom, hogy hol lenne a végében a dolgoknak? Nincs zárt biztonságos közegűk, tehát nincs egy kerekségűk, hanem innen vonal. Ezért nekem is sokáig kerélnem nagyon, ez nem maradhatabb, hát nézz meg amit történik, hát nincs végé. Hát kata majd szövegnek nincs végé, én mondatnak nincs végé. Pár nem isokat beszélete. Nincs végé, tehát a véget nem akarjuk megértelni, hogy az van, tehát hosszú, hosszú, tarcsomik. És mert mér, és hogyan tacso, hogy fellődgyön is, mert amihalad, az előre megy, ugye, mert mi gesszus, gesszus és mutatom, hogy az odafel e halad a progressió. Hogy kialítja, hogy pedig az emberi értelem az egyre jobb. Sőt, sajnos az kémonyom, hogy nem kimvannak a pizeledmények, eventet sőkken az intelligenci, apontunk szeretnémére ez néhogy, hát egy bizonyos ürléik van a palacintában. Tehát nem jó, nem lettünk mi, okosabbak, nem lettünk egyre jobbak. Tehát a technológia kopacitás, mítosszal sőt valósága, az az emberből is előhívja, hogy nem lettek rosszap, tehát nekem is működnöm kell. Csak egy apróság, nem tudt, digitálsa nem tudsz elmúlni. Tehát és ez kezdülőtt annak jeléne az el, hogy ott Facebook profilokkal ismamár, mert jelétezik egy külön jogága arra, hogy kire hagyom, ezeket az adatokat. És ha valaki el megy ebből a világból, akkor a Rokonainak a szeretténynek gondolnia kell arra, kimi endigitális adat mennyisége van az, amit kell kezdeni, az kiorökli meg, az kivédi, az kinek a tulajdona. És szerintem azért kell erőn nagyon sokat beszélni, mert azt, hogy én okos órával, miért azt, hogy ma mennyit teljesítettem, és meg tudnék számos példát, hozzani nézzem a biomarkereimet, megnézek bármilyen adatot. Ez a szó és egy biomarker. Az gyakorlatira az életünk, mert egyen minden napit döntésé vált, hogy miszerint, milyen filozófi a szerintéjük az életünkett, és itt nekem bekakcsol, és nem akarvasztnak kinyitni, mert a beszélgetésónak a végén, nélt tartunk, de nem tudom nem azért behozni, ez a transhumanizmus, verzóz, klasszikus emberi lét, ami realmúgy a szervezetünk agyából létre jött, hogy azért ez ma már nem egy ilyen távlatidolok, hanem a minden napit döntéseinket, meg a minden api szorongása inkat befolyásolja. Ennyi itibagy erősíti. Alapvetelmük a biomarker ekról beszélsével a folyamatról, akkor, és az előbb a technológiáró kérdeszélyk, kicsi két nézzünk a karunkra, mondjuk arra a trekker, amit minden nap hordunk, hogy amikor technológiai lagezz ennek a tököppen a szektornak a gyártása felesztése elindult, akkor az egyik olyan terület volt, ahol a legnagyobnövekedés, és gazdasági növekedés lehetett eléné, mert csodálatos, hogy látom, hogy mennyit léptem, miért? Mi az a lépés szám, amitől boldogabb vagyok? Mi az, amitől egészséges, ebben, és akkor ugye minden nap megjánhet ezekabcsadői mondás, hogy 10.000, vagy 15.000, vagy 3.000 süt, mennyire ízgalmas, amikor az úra kélzi, hogy az emberek 900.000 éken átetőbbet lépz, az a 3.000, amit ma megtettél. Ezek a viszajelzések okozzák azt, hogy az útár különbséget meg azt, hogy mit te szüngde. De valójában te az kérdezet, hogy miért ezt őzük, és miért nem azt a valóságost. Azért mert a jól étítászadal magban rendkívülsok élményünk várt közvetetté. Tehát zártelegben őlünk és beszélünk valami ről. Rengeteg embert dolgozik az információs iparágban, amikor nem megcsinál valamit, hanem adatokat hozlétre és adatokat használ újabb adatok kért, hogy egy ilyen informatikai cégnek a vezetői mondta, az őjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjam a cirkóját, hogy előmátán egy beszélgetésünk van szóba is került, hogy fizikai lagodak el egy nyújt, ennek le kellett van, hogy venni, vagy amikor az ember elkezsütni egy kenyerezt, dőbenetes érmény, hogy meg kell létrejön, megesszük, annak is lesz egy terméke, tehát Magyarán a közegéink a kopcsolatóink át vittek, tehát nem valóságosak nem tapasztalásokon alapulnak és nagyon hasonló a. - És ezért nem tapasztalunk fizikai lagod, akkor érzéket lennedünk nagyon nagyon sok minden irány. - Is mondta ez, hogy kockázatvállalás kell, amit teljesen lennem egy alonja vitélyik filoszófiálynak, hogy mindig türek egyor, hogy ne úgy kigyere a részimből, mert akkor elveszted a. Ez a úgyan el, tipikuson ez a mikor lehezeb, úgyan ér a alkotunak, maradni, mutka egy színészen néztem, hogy hallgattam röviden egy podcastetés, hogy mikor volt neked nehezeb, a testedet karbantartani húszévesen, vagy négy benne, hogy ugyaníj el legyet, hogy kimont a ugyaníj eljelnek kell lenni, egyikény nem is ugyan olyan. Mér lenne ugyan olyan az életesen, az ő sem az, tehát magyarán el, aholz meg, hogy tapasztaljunk, nem ki lenni le félni. Hogy történik velünk valami, és hogy az el is kell majd van, amit kezdeni, pedig minden amit fontos az életben az egy ilyen történés, az születésztül a lállik bezáról, és talán az értékét is meggerősitia az, hogy egyszer vége. Úgy van, de attól, hogy vége, attól ilyen az élet, amikor az emberi a egyban valami megsérül, akkor egy plastikuszágnak is hívjuk, az egy elkezdik ilyen súly az négy, ugyehet, tehát ugyanarra képpes, tehát eltünik akár kilehet vágni az egyból tudjuk, bizonyos darabokat, és ugyanúgy képes mindenre. Mert kelletkezik benne valami vagy amikor a selyt újra termeli magát, ugye, szokször élénkeben erőseben valahornán valami tlehozzolok és újbőr nőfölöttel, én az egészséges idősödést, egy újbőrnek gondolom vagy egy plastikuszágnak. Amiben ha már hiányzik valami az csodálatosan kégyen liti valami más, örömbodokság, szívosság, bölcsesség belátás, tudok olyos műnek örülni, aminek korában nem, tudok, tudok, tudok, tudok, tudok, tudok, tudok, tudok, tudok, tudok, tudok, tudok, tudok, tudok abba lelegem lenni, amiből korában nem. Fondtos talán egy ruhal meg, hogy pont passzoljon hozzá a cipő, és annyira várom már én összindenszől várom már azt a pilanatot, hogy ezt végre elengedgem. Milyen jól ennén, pazariszlégs talán ő, mert éven négy cipőt és érvezni, és talán eljön talán nem ez jön el. De a úgy tudjuk, hogy például azak így, négy romlik a látása, szukször, jobb lesz a hallása, hogyha a szaglásunk nyengéb, és nem poszkovítűnet miatt, egyébként például a taposztalása poszkovítűneteket is ennyi itt. Tehát a jó megtopasszalása az beden, mindenki neki waslam azon és segít. Tehát én így képzelem egy egész maradok, és egy közösség része. Tehát, hogy hogy része maradok valaminek, része maradok valami olyan egésznek, tehát nem én magamban vagyok egész, hanem egész vagyok valaki másokkal együtt, akiknek adni tudok, adni. Akkor is a nem kériképpen, és a pokolba kíványák, de a kiaadni tud istenem szal, adni a soha nem árt. A bovékban a nem született kivéve, hogyha vérusokatodunk elteidmásnak. Nagy szépen köszönöm petra, hogy itt volt, én köszönöm mindig élméveletkata. A nézénynek és a haagatóinek pedig köszönöm a figyelmet, ez itt vagyok kamarosan volt, a tudik adig is nefelecsetek elfejratkozni, együtt csatornára lájkolyatok, hájpolyatok, és kövessetek be, minket a soson midi a főleteinkem. Sziasztok. Ez az itt vagyok, illet és egészség potkázban hamikatával. (upbeat music)