A kódon túl: egy fejlesztő útja a vezetői székbe - ChangeRulez

1. beszélő Sziasztok ez a change podcast következő adással én Horváth Gábor vagyok és köszöntöm ivanicz Pétert, aki a webstarnak ACTO mindjárt meg fogjuk tudni, hogy ez pontosan a websztárnál mit akar. Szia Péter egy pár szót mondjál magadról. 2. beszélő Szia Gábor. Nagyon szépen köszönöm a meghívást. Örülök, hogy itt lehetek. Ivanics Péter vagyok a webstárnál vagy vesztárcsoportnál dolgozok műszaki vezetőként. Tulajdonképpen magyar fordításban, de az informatika világában, a ct hoz az elterjedt kifejezés, ami az én pozíciómat leírja. Ez nagyon sok mindent jelent, attól függően, hogy maga az informatikai cég vagy vállalat milyen állapotban és ügyfélkörrel dolgozik nálunk. Ez leginkább azt jelenti, hogy én vagyok a cégen belül a. Szoftverfejlesztő csapataink technológiai. Döntéseiért és ezért a technológiai szekért felelős, amit mi a mindennapokban használunk. Tehát tulajdonképpen én hozok meg a csapattal olyan döntéseket, hogy mik azok a kiindulási pontok a technológiai térben, amivel mi együtt dolgozunk, függetlenül attól, hogy milyen ügyféllel, milyen ügyfélkörrel dolgozunk együtt. 1. beszélő Ha visszaugrunk a középiskolába, megmondtad volna, hogy ilyesmi ilyen komplex pozícióban fogsz dolgozni. 2. beszélő Nem nem én soha soha nem gondoltam volna. Ezt magamról és az a helyzet, hogy szerintem aki körülöttem volt, ők is kevesen hitték volna ezt el, hogyha valaki ilyet mond, én a középiskola során tulajdonképpen ez a srác voltam, akik ha leültettél egy sarokba egy számítógép elé, akkor én nagyon jól elvoltam, de ezen felül nem volt semmilyen. Aspirációm hogy én mi szeretnék lenni, amikor egyetemre mentem és pályát kellett választani, tulajdonképpen még akkor sem voltam biztos benne, hogy informatikán belül én milyen irányba megyek. Azt tudtam, hogy érdekelnek a számítógépek. Nagyon jól el tudtam ezekben ebben a világban boldogulni, de egyébként alapvetően egy kocka srác voltam, aki szeretett videojátékozni, nem voltam kifejezetten. Szociális sem szerintem tehát a középiskolai. Életből én viszonylag azért elég jól kimaradtam emiatt. De összességében ez a döntés később nagyon jól kifizetődött, és nagyon sok olyan lehetőséget adott, amit egyébként én nem is gondoltam volna. Az akkori énem legalábbis semmiképp sem. 1. beszélő És akkor itt maradtál Fehérváron egyetemre nem mentél, nem hagytad el a várost, ahogy sokan tetszik manapság mi vezethet ehhez a döntéshez. 2. beszélő Szerettem volna otthon maradni a szülővárosomban, mert ott volt egy műszaki informatikus BSC képzés az óbudai egyetemen, ami nekem alapvetően nagyon tetszett tartalmilag és voltak olyan barátaim. Konkrétan a legjobb barátom, aki a padtársam volt középiskolában, aki szeretett volna Budapestre költözni, nyilvánvalóan elsősorban azért, mert az ottani egyetem. Színvonalasabbnak volt megítélve, így a közvélemény szerint. De őt nagyon vonzotta az a fajta függetlenedés, amire nyilvánvalóan én is vágytam, de azt gondoltam, hogy nekem a fehérvári egyetem sokkal jobb. Kiindulási pont lesz mondjuk így részben azért, mert tartalmilag amit oktattak az szerintem egy az egyben ugyanaz. Viszont az amilyen módon az oktatás történt egy kisebb vidéki campuson, az számomra sokkal barátságosabb volt. Nem 500-an voltunk beterelve egy nagy előadóba azért, hogy a félév végén kiszórjanak abból 90 %, hanem csak 80-an, szakmailag meg emberileg. Nagyon sok olyan dolgot tudtam egy ilyen közegben tanulni, amit. Talán egy nagyobb egyetemen vagy egy nagyobb campuson úgymond nem kaptam volna meg vagy más irányba tolt volna az. 1. beszélő Élet azzal függetlenedés, az a kiszakadás a megszokottból ez nálad finnországgal történt meg, hogy jött ez a döntés? Hova mentél, milyen közegbe? 2. beszélő Amikor én elkezdtem a székesfehérvári egyetemet, nem igazán voltak céljaim. Talán 2 célja volt a szemem előtt. Az egyik az, hogy ne bukjak ki és. Csináljam meg? Lehetőleg minél hamarabb írás esetben 7 félév alatt azt az alapképzést, amire jelentkeztem ez sikerült, és a másik célom pedig az volt, hogy ha van lehetőség, akkor erasmus-szal tudjak menni valahova. Finnországban pedig úgy keveredtem, hogy az egyetemnek tulajdonképpen 4 kapcsolata volt külföldi egyetemekkel. Volt egy németországi hely, ahol németül kellett volna tudni, és ez nyilvánvalóan egyből kiesett, mert pár 8. tanultam németül. Nem tudok megszólalni. Volt egy hely Bulgáriában, ami inkább szólt volna arról, hogy ott jól érezzük magunkat és bulizunk, amiből nekem volt elég részem. A 7. Félév alatt volt egy angol hely prestone-ban azt hiszem, ahova 2 félévre kellett volna menni, és ez már a 7. félévemben volt és nem akartam feláldozni még egy fél évet. Tehát nem akartam még egy fél évet maradni az egyetemen, szerettem volna inkább dolgozni az utolsó. Félévem után. És hát maradt az utolsó hely Finnország, ami lappföldön volt. Ráadásul tehát nem is egy központi helyen lévő nagyvárosban, hanem tulajdonképp a svéd határon lévő negyvenezres kis városban, amit úgy hívnak, hogy tornyo. És hát így tulajdonképpen az isten háta mögé elkeveredtem, mert a jegyeim jók voltak tanulmányaim jók voltak, nem volt a jelentkezéssel alapvetően gond. 1. beszélő Mi volt a ha visszaemlékszem mi volt a prekoncepciót finnországról és ehhez képest mi volt a valóság amivel ott találkoztál? 2. beszélő A legnagyobb prekoncepció, ami szerintem a legtöbb ember fejében van az az, hogy ez egy olyan hely, ahol baromi sötét van, baromi hideg van és az emberek is nagyon távolságtartókartók kultúrálisan. Na most ez így alapvetően mindig az. Egyébként tehát, hogy ezek a sztereotípiák abszolút így voltak. Én is ezzel a mindsettel mentem bele a félévbe, de itt nagyon átértékelődött bennem ez az egész, hogy. Annak ellenére, hogy az időjárási viszonyok milyenek meg egyébként a kultúra milyen, ha egy kicsit megkapargatjuk a felszín alatt azt, ami van az emberek egyébként nagyon nyitottak, barátságosak, akit barátként meg tud nyerni magának az ember, tehát akivel mondjuk ápol már egy annyira mély kapcsolatot ami, ami ahhoz elég az azokra a kapcsolatokra nagyon lehet alapozni, és ők nagyon az ember. Az ember szívébe tudják zárni a másikat. És egyébként nagyon nagy a nyitottság olyan szempontból, hogy annak ellenére, hogy én külföldi voltam, nem éreztem azt, hogy diszkriminálva lennék, vagy másképp lennék kezelve. Tehát ők nagyon nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy. Oktatásban akár mentális vagy más jellegű egészségügyi kérdésekben segítsenek minket, segítsék a külföldieket, és valójában nincs különbség. Nem tesznek különbséget azért, mert külföldről jöttél, vagy mert helyi vagy, hanem egyenrangú félként kezelnek, ami szerintem egy nagyon-nagyon jó érzés, főleg akkor, amikor az ember egyedül kikeveredik egy ilyen egy ilyen helyre tanulni. 1. beszélő Visszatérünk még erre arra, hogy a. Finn kultúra az neked mit adott ahhoz, hogy. Szakmailag tovább fejlődjön, sőt, hogy később vezetővé is váljál, aki komplex területeket tud összefogni, kicsit még maradjunk annál, hogy életedben először került el olyan helyzetbe. Talán huszonegy-két évesen, amikor egyedül vagy teljesen önellátó vagy emlékszel olyan pillanatra, amikor megérkezett ennek AA súlya ennek a helyzetnek. 2. beszélő Igen igen, tehát ez volt az 1. Olyan fél év, illetve az 1. olyan időszak az életemben, mikor a szüleimtől távol voltam. Ráadásul teljesen egyedül és augusztus végén költöztem ki, de mielőtt én elköltöztem, megkértem édesanyámat, hogy tanítson már meg azért ilyen alapdolgokat, hogy mondjuk hogyan kell főzni, meg mosni meg. Hogy nyilvánvalóan ilyet soha nem kellett nekem csinálni, mert mindig megcsinálta helyettem valaki más. És hát volt egy olyan sztori, amikor az történt már ott éltem. Szerintem két-három hónapja, tehát ilyen november lehetett, hogy minden. Jól ment. Alakultak a dolgok nem haltam éhen nem tudom. Megtudtam mondani a bevásárlást. Most már ilyesmit és volt egy este amikor főzni akartam magamnak pont spagettit és nyilván volt már addigra sikerélmény meg kétszer háromszor ez sikerült. És addigra megjött az önbizalom is, tehát az történt, hogy én feltettem az olajat AA tűzhelyre, és akkor még ott tettem-vettem. Gondoltam majd megmelegszik az olaj és akkor minden jó lesz. Majd rádobom a hagymát ilyesmi és mire visszamentem a konyhába, azt láttam, hogy lángokban áll az egész tepsi és és kigyulladt az olaj és mondom hűha szerencsére AA tűzjelző az nem kapcsolt be, meg sikerült viszonylag hamar eloltani, ezért szerencsém volt, hogy már jó hideg volt addigra, és igazából pillanatok alatt ezt el lehetett intézni, de. Ott volt egy ilyen sok hogy hú basszus majdnem leégettem az egész kollégiumot meg nem tudom azért vannak dolgok, amire jobban oda kéne figyelni. És hát tudom azt, hogyha ezt édesanyám ott lett volna és látja, akkor akkor már nem biztos, hogy élő ember lennék. Viszont nyilvánvalóan meg kellett oldani az ilyen helyzeteket, és ez egy elég extrém példa talán. Ez talán ez volt az 1. ilyen. 1. beszélő Tehát úgy tűnik, akkor megúsztad ezt a testélyes nagyobb lelki sérülések nélkül is. 2. beszélő Igen igen, nem lehet ennek különösebben nagy következménye. Nem éltem meg traumaként, csak azért huszonpár évesen erre így nem voltam felkészülve, pedig nyilvánvalóan. Tettem mindent, hogy még miért történik, csak hát igen. 1. beszélő 2 hete meséltem a saját 16 éves fiamnak AA finn oktatási rendszerről, hogy projekt alapon sok együttműködéssel, csapatmunka alapján. Strukturáljuk az oktatást sokkal kevésbé jellemzőek azok, hogy el vannak választva egymástól a tantárgyak sokkal nagyobb a szabadság, sokkal nagyobb a proaktivitás, amit AA gyerekekből ki tudnak hozni nálad. Mik voltak azok, amiket így? A finn kultúrában megtapasztaltál az oktatással kapcsolatosan, az oktatókkal, a társaiddal kapcsolatosan. 2. beszélő Az oktatókkal szemben vagy az oktatókkal együtt szerintem az van, hogy ők nagyon egyenrangúnak gondolják saját magukat is a diákokkal. Tehát nem arról van szó, hogy az oktató kiáll és elmondja az anyagot és utána a diákon számon kéri, hanem sokszor közös gondolkodásban is részt vesznek, ami. Ennek egy nagyon jó jele, hogy a finnek nem magázzák a tanárokat, bár a nyelvben nyelvtanilag létezik ez a dolog, de hogy nem úgy szólítják őket, hogy tanár úr vagy tanárnő vagy professzor, hanem gyakorlatilag ugyanúgy keresztnéven szólítják őket, mint te vagy én egymás közt magunkat. És ez ez nagyon nagy közelséget ad. Szerintem a diákoknak talán ez egy. Ami nagyon-nagyon meglepő volt, vagy nekem nagyon tetszett a másik, ami inkább a tanóráknak meg a férjeknek a tervezéséből adódó dolog volt. Én ahhoz voltam ugye hozzászokva, hogy felsőoktatásban van egy - 7-es szorgalmi időszak, amikor hallgatjuk azt a - tantárgyat, amit éppen hallgatnunk kell, utána pedig vizsgázunk és a hétig semmilyen számonkérés vagy talán zh van. És a végén pedig vizsga magyar felsőoktatásban. Ez tulajdonképpen mindenhol így van. A finneknél viszont egyáltalán nem ők azt csinálják, hogy betömbösítik a tantárgyakat. 2. -Három 7-re, amikor nagyon intenzíven vannak óráink vagy voltak óráink 1 1 tantárgyban és annak a végén van egy olyan számonkérés ami általában nem is vizsga, hanem valamilyen csoportmunka. Tehát egyrészt azt emelném ki, hogy sokkal gyakorlatorientáltabb és nem csak olyan szempontból, hogy egyedül kell dolgoznunk, hanem. Többi diáktárssal közösen valamilyen problémán, amit úgy kérnek számon, hogy általában prezentálni kell megmutatni önreflexiót végezni. És a másik pedig az, hogy maga a tantárgyaknak a szervezése az amiatt, hogy be van többesítve nem telik el annyi idő az 1. óra és az utolsó óra között. Tehát felkészülni 1 1 vizsgára is sokkal jobb, sokkal könnyebb, és nem, nem száraz elméleti anyagot kell visszaadni jellemzően, sőt a legtöbbször tényleg nem, hanem gyakorlatban demonstrálni azt, hogy mi az, amit mi tanultunk. 1. beszélő Ahogy így hallgatlak, az az jár a fejembe, hogy a finnországba készülni vagy üzletembereket, vállalkozókat, egyetemistákat arra szokták felkészíteni, hogyha ott előadsz, akkor ne lepődj meg azon, hogy nincsen kérdés és ülnek ülnek. Ülnek és nem nagyon nem nagyon kérdeznek vagy tesznek hozzá. Ugyanakkor te azt írod le, hogy együttműködésen alapuló közös prezentál, közös munkánál és közös prezentáláson alapuló módszertan van meg még meg visszaadása az anyagnak, amiről. Amiről beszéltek, hogy te ennek a kettősége, hogy tapasztaltad meg. 2. beszélő Szerintem ez amit te mondasz ez lehet abból a prekoncepcióból vagy sztereotípiából, amivel én is szembesültem, hogy ugye zárkózottabbak az emberek és én azt éltem meg, hogy nekik valójában valamilyen alkalom kell arra, hogy megnyíljanak, és amikor van mondjuk egy közösségi esemény, mondjuk egy buli vagy nem tudom, akkor sokkal nehezebb mondjuk megnyitni a finneket. Merthogy bennük van ez az árkózottság, hogy én nem ismerlek téged, akkor inkább kicsit. Távolságtartó vagyok, viszont abban a pillanatban, hogy van már egy ok, ami miatt nekik kikérik a véleményét, vagy elmondhatják a véleményüket valamiről például egy prezentációról vagy például van egy közgyűlés, ahol megkérdezik azt, hogy mi legyen a nemtom az épületben azzal, hogy a lépcsőházban lehet-e zajongani? Mondjuk és csak mondtam egy példát, akkor ott már sokkal szívesebben elmondják, és én inkább azt érzem, hogy ez a távolságtartás az az emberi kapcsolatokban a szociális kapcsolatokban van, viszont egy munkahelyzetben sokkal kevésbé. Jellemző, mert ott azért mindenki úgy érzi, hogy hozzá szólhat az adott témához, és fontos a véleménye. Tehát kvázi pont emiatt nem is annyira tartják magukban. Nyilván vannak szélsőségek, tehát nem azt mondom, hogy nincs olyan, hogy valaki csak ül és nem szólal meg, tehát van ilyen is nyilván, de szerintem egy ilyen közegben a finn kultúrában nem domborodik ki annyira erősen a fajta távolságtartás. 1. beszélő Jó, így így világos. Egyébként ha egy munkahelyen vannak és az a az a. Prekoncepció egy. Munkahelyi szituációról, hogyha szeretnék hozzátenni és szeretnék javítani AA projekten szeretném az ötleteimet bevinni, akkor akkor ott ott igenis belépnek a helyzetbe és kommunikálnak. És ez inkább a hétköznapi kapcsolattartás szintjén igaz ez a ez a fajta szűkszavúság vagy. 2. beszélő Lényegretörőség. 1. beszélő Lényeg az a jó szó. Itt igen. 2. beszélő Igen, igen, tehát ez sokkal jellemzőbb, hogy olyan helyzetekben nem szólnak többet, vagy nem mondanak többet, mint amit kell, és amikor mondjuk megnyerulnak egy szakmai vagy professzorális helyzetben, akkor is. De hát ők ilyenek, ezért szeretjük őket. Volt egy. 1. beszélő Olyan revelációd is, hogy felismerésed a különböző tantárgyak felvétele során, hogy igazából téged nem csak a hardtech érdekelt, nem csak a programozás, nem csak a kódolás, hanem sokkal tágabban. Milyen fajta kurzusokkal találkoztál, amit így felnyitották a szemedet erre a ezekre a határterületekre? 2. beszélő Reveláció az az volt, hogy az erasmusom alatt. Volt egy ukrán tanárunk, aki később a szakdolgozati konzulensem is lett. Ő jousa pility néven tartott tantárgyat. Ez ilyen használhatóság tulajdonképpen és arról szólt a tantárgy, hogy oké, hogy írunk szoftvereket, de egyébként ha azok nem felhasználó központúlag készülnek, tehát kvázi egy programozói megközelítésből programozói mindsettel építjük fel azoknak a működését, felületeit. Struktúráját akkor valójában nem lesznek használhatók. És az egész tárgyat tulajdonképpen arról szólt, hogy hogyan csináljunk olyan szoftvereket weboldalakat, amik nem, nemcsak hogy működnek is. De egyébként a felhasználónak értéket teremtenek és nagyon jól rávilágított a tanár erre, hogy hogy oké, hogy értünk mondjuk szoftverfejlesztéshez, de az ilyen lazán kapcsolódó területek, mint például a usability az nagyon fontos, hogy valamennyire rálássunk még és a hard skill-nek. Tehát ezek a tech skill-ek alapvetően nem adják ezt, és ez én arra jöttem rá, hogy ez valójában. Nem elég, illetve elég lehet, hogy ha valaki így pozicionálja magát és a saját karrierjét, de én arra jöttem rá, hogy nekem, de hogy nekem sokkal hasznosabb lesz hosszú távon a karrieremben az, hogy ha a hard tech skill-jeim mellé tudok tenni még ilyesmi területeket, mint például a usability, mert akkor egy csapatban egy cégben nagyobb értéket fogok tudni képviselni, és nem feltétlen azért, mert jobb programozó vagyok, hanem azért, mert. Össze tudok dolgozni másokkal. Más területen lévő kollégákkal, ügyfelekkel, érintettekkel, bárkivel tulajdonképpen. 1. beszélő Igen nagyon érdekes amit mondasz. Hétköznapi felhasználóként is, ha felmegyek, mondjuk egy mobilszolgáltatónak, internetszolgáltatónak a honlapjára nagyon sokszor van az élményem, hogy nem az én fejemmel gondolkodnak. Nagyon sok lépésen keresztül kell azt megtalálnom, hogy mondjuk egy csomagot hol tudok megváltoztatni. Pierzsének a fejlődéstörténetének pszichológiai fejlődéstörténete jut eszembe, amikor a gyerek eljut arra a szintre, hogy már képes a másik fejével is gondolkodni valahol. Az általános iskola. Közepén szokott megtörténni ez a decentráció végül is a saját központi látásmódjából ki tud lépni valami ilyesmiről beszél. Szerintem, hogy hogy tudjuk áttenni magunkat a felhasználónak a cipőjébe és hogy tudjuk 1 1 az ő szemszögéből is felhasználóbarát oldalt. 2. beszélő Kialakítani így van, nagyjából erről szólt maga a kurzus, és ezt vezetett engem a felismeréshez. És egyébként még az nagyon jó, így visszacsatolva az előző kérdésedre, hogy nagyon sok olyan gyakorlati példát néztünk, amikor a tanár úr kivetített egy pár weboldalt, hogy nézzük meg ezt, hogy itt mi a jó, vagy mi a rossz és egyébként mutatott jó és rossz példákat egyaránt köztük az egyetemnek a weboldalát is, amit rámutatott, hogy mi diákként hogyan, hogy mennyire nem találunk meg ott semmit valójában. 1. beszélő Szépen. Szétszedtétek az egyetem weboldalát igen. 2. beszélő Igen igen volt egy ilyen gyakorlatban. 1. beszélő Önálló. 2. beszélő Szempontból is. Nagyon hatásos volt igen. 1. beszélő Szoktad azt mondani hogy te generalista vagy? Márpedig ha azt gondolod, hogy fejlesztesz egy kódolót megkérdezünk, akkor ez ez tőlük nagyon-nagyon távol az ő szemléletüktől. Tehát ők aztán végletekig specialisták, hogy tudod összeegyeztetni ezt a generalista szemléletet azzal, hogy igazából neked specialistákat kell kell vezetni. 2. beszélő Igen ez ez egy nagyon jó meglátás és voltak olyan. Szakaszok a karrieremben, amikor azt gondoltam, hogy nekem egyetlen egy. Technológiához kell mélyen értenem és abban profinak lennem, de rájöttem, hogy egyrészt nekem egy pont után ez már nem adja meg azt az örömet, amit a munkámban keresek. Tehát én szándékosan választottam azt, hogy inkább mondom azt, hogy én alapvetően egy szoftverfejlesztő vagyok, aki mellette ért még különböző területekhez is, amiből mondjuk a usabt meg ez a felhasználó központú tervezés. Ez egy van még másik is, amit itt fel tudnék sorolni. És az, hogy egyébként vannak a csapatban olyan specialisták, akik vágynak, vágynak arra, hogy egy technológiát. A mély mélységében megértsék az egy adottság, és szerintem a szoftverfejlesztésben tényleg ez a jellemzőbb az, hogy nekem is ez volt az alap beállítottságom és felismertem magamról, hogy én nem ebbe az irányba akarok menni, és inkább több területet építeni magam köré, ami között hidat építek. Az egy tudatos döntés, de pont ez az, ami segített nekem abban, hogy tudom azt, hogy hogyan kell. A specialistákkal együtt dolgozni, merthogy kvázi beszélem az ő nyelvüket. És meg tudom velük értetni, hogy oké, hogy mondjuk az ügyfél azt kéri, hogy ez így legyen és nekünk műszaki oldalról ez olyan kihívásokat jelent. Ezt én, aki a 2 fél között van értem és így tudok kvázi egy köztük egy olyan hidat képezni, amivel ők is képesek megérteni azt, hogy műszaki oldalról milyen kihívásaink vannak, de egyébként üzleti oldalról miért kell mondjuk egy funciót megváltoztatni vagy úgy felépíteni, ahogy az ügyfél szeretné? 1. beszélő Nagyon. Sokan nem teszik meg ezt a lépést fejlesztő kódolók közül. Te pedig megtetted ezt minek tulajdonítod? Ez egyfajta vállalkozószellem, bátorság, nyitottság. Manapság nagyon sokat beszélünk arról, hogy cross mindset. Fejlődési szemlélet te hogyan írnád le ezt? 2. beszélő Nyilvánvalóan ehhez kell egyfajta bátorság, ezt már vezetőinktől is visszakaptam, hogy valamilyen szempontból én tudok bátor lenni, de én inkább azt mondanám, hogy ez egyfajta. Vállalkozó kedv vagy az, hogy én merek a komfortzónámból kimozogni bele merek menni olyan területekbe, amikről semmit nem tudok, és valójában emögött. Szerintem az én belső hajtóerőm vagy drive-om az talán az, hogy hogy mindig tanuljak valami újat, és jobban megértsem, hogy egyébként az a világ, ami körülöleli azt a területet, amin én dolgozok, ami ugyebár a szoftverfejlesztés, hogy az. Hogyan működik? 1. beszélő Ha még visszamegyünk oda, hogy. A mesterszakon milyen kurzusokat választottál egyfajta bátorságot láttunk nálad mobildaloknak machine learning data minning ilyeneket választottál. 2. beszélő Én kaptam egy munkát Helsinkiben, ahova úgy költöztem el, hogy egyébként senkit nem ismertem, és ismét belementem egy olyan helyzetbe, mint az Erasmus alatt, hogy gyakorlatilag önerőből kellett nagyon sok mindent megoldani és. A munkában is volt egy olyan lehetőség, hogy obi alkalmazásokat lehetett fejleszteni. De olyan technológiában, ami a cégen belül senki nem értett és ott is rám esett a választás félig meddig véletlenül, de nyilvánvalóan én sem ugrottam el előle, hogy akkor ezt megtanulhattam és eltelt durván másfél év, amikor én mobilfejlesztőként dolgoztam ebben a ebben a csapatban és megfogalmazódott bennem az a felismerés, hogy én szeretnék egy mesterdiplomát. Szeretnék még tovább tanulni és. Jelentkeztem Helsinkiben 3 egyetemre különböző szakokra. És 2-re fel is vettek volna. Viszont tudatosan azt választottam, amelyik abszolút kiesett a tudásomon és a komfortzónámon, míg a másik tehát az az egyik, amit végül nem fogadtam el az konkrétan mobilfejlesztő mesterképzés lett volna, ami tökéletesen belejött az akkori munkámba, hiszen ezzel foglalkoztam, a másik pedig a Helsinki egyetemen. Egy ilyen machine learning data minding szakirány volt, amiről. Abszolút semmit nem tudtam. Az egyetem is sokkal nagyobb kihívásokat rejtett magában. Nagyon jó rab helyen van a rangsorban. Tudtam, hogy ott azért több elméleti anyagot kell majd tudni. Nekem fel kell kötni a gatyát, rengeteget kell tanulni, de tudatosan választottam ezt az utóbbit nyilván biztos lettek volna új dolgok, de mondjuk a tartalomnak a százaléka nem lett volna új. Még a Helsinki egyetemen, machine learning témában minden új volt, hogy mondjam, ez, ez megint egy olyan dolog volt, amit tudatosan mentem ebbe az irányba. Mindannak ellenére, hogy tudtam, hogy baromi nagy kihívás lesz és meg fogok érte küzdeni, vagy meg kell érte küzdeni. De egyébként rengeteg olyan pluszt adott, amit máskülönben nem szereztem volna meg. 1. beszélő És most egy huszáros ugrással előre ugrunk, hogy a websztárnál vezető lettél. Szerinted mi az, ami téged vezetővé tett a websztárnál? És mi az, ami miatt elismert és jó vezető tudsz lenni és fejlődsz folyamatosan ebben a szerepben is? 2. beszélő Nagyon jó a kérdés. Én még egy huszárugrással visszaugranék azért arra, hogy középiskola alatt az 1. vezetői élményem így végiggondolva azt az egész utat onnan jön. Mint mondtam, én nagyon sokat ültem számítógép előtt és videójátékoztam és online szerepjátékokkal is játszottam, ahol pont volt ilyen szituáció, hogy 25 ember szokott vezetni egy srác, aki egyik nap éppen nem volt ott, de abból kifolyólag, hogy a karaktereink hasonló szerepet töltöttek be, azt mondta. Valaki más a csapatból, hogy na ma nincs itt ő akkor petikém te fogsz minket vezetni és ott is meg kellett oldani valahogyan ezt a helyzetet és improvizálni és feltalálni magam. Szóval hogy nem, nem ugrottam el ettől a lehetőségtől, és szerintem így a cégen belül ez a vezetővé válás is nagyjából erről szólt, hogy én felvételiztem ide akkor már volt annyi szakmai alapom, hogy és éreztem azt, hogy ennek az én utam nem a szoftverfejlesztői munka lesz kifejezetten, hanem valami vezető. I pozíció mellette. Tehát az, hogy ettől én nem ijedek meg az nagyon-nagyon fontos eszköz és készség egy vezetőnek, hiszen vezetőként legtöbbször olyan dolgon dolgozunk, amihez körülöttünk lévő emberek közül kevesen értenek. Plusz. Nem feltőként nem feltétlenül technikai dolgokkal kell együtt dolgozni, hanem emberekkel az embereknek az egy irányba mozgását koordinálni és ehhez nagyon jó kommunikációs készségek kellenek. Empatikusnak kell lenni, meg kell tudni érteni azt, hogy a másik miért mondja azt amit és nyilvánvalóan kell érteni a szakterületeket is valamennyire, de sokkal több múlik azon, hogy az ember mennyire tud másokkal együtt dolgozni, hatékonyan is jól. Szerintem ehhez a generalista hozzá generalista hozzáállás is nagyon kellett, hiszen hogyha én be összezárom ezeket a lehetőségeket és azt mondom, hogy bocsi, én csak egy mobilfejlesztő vagyok, aki nem akar mással foglalkozni, akkor lehet, hogy még ma is azt csinálnám, de nem hiszem, hogy annyira jó tudnék lenni benne, mint néhány kolléga. 1. beszélő Vezetőként nap mint nap olyan helyzetekben magadat, ahol meg kell határozni azt, hogy belemész egy. Témába mélyen, amikor mondjuk támogatsz 1 1 munkatársat. És te is egyfajta specialista szerepet veszel fel vagy megtalálod azt a határt ahol ahol jó kérdéseket tudsz feltenni, vagy ahol hozzátok ahol segíteni azt a specialistát, hogy ő oldja meg a feladatot, hogy hogy hogy és hol húzod meg azt a határt? 2. beszélő Szerintem vezetőként az egy nagyon fontos dolog, hogy a csapatunkban dolgozóknak megadjunk olyan készségeket, ami még nincs a birtokukban. Tehát kvázi unlockolni. Én szeretek unlockolni embereknek olyan képességet. Amiket én már lehet, hogy tudok, viszont ők még nem és nem is tudják magukról sokszor vagy nem tudják. Legtöbbször, amikor nincsenek mondjuk szűk, határidős vagy bármilyen keretek, akkor én igyekszem azt lehetővé tenni, hogy mindenki tudjon új dolgokat megtanulni, mert egyébként a csapatdinamikát az nagyban meg tudja növelni, hogy nem csak egy ember ért valamihez, hanem vagyunk 2-en 3-an, akik mondjuk ugyanazt a feladatot el tudjuk látni. Ez tök jól működik akkor, amikor a kollégának még ad kihívást az adott feladat, és nem túlzottan se nem túl könnyű, se nem túl nehéz, mert akkor ez egy nagyon jól működő. Helyzet hogy hogy ki is mozog a komfortzónájából, de nem annyira, hogy azt. Zavarja. A mikor én ennek nem akarok vagy nem szoktam teret adni az a krízishelyzet tehát amikor mondjuk nagyon-nagyon szűk határidővel fontos az, hogy jó minőségben gyorsan elkészüljön valami és ilyenkor, hogyha nálam volt, meg mondjuk a legmélyebben a tudás, ami nyilván előfordult sokszor, akkor inkább bevállaltam azt, hogy én megcsinálom, mert a krízishelyzetet így tudjuk a leggyorsabban feloldani. És akkor ez egy kivételes szituáció. Nyilvánvalóan törekszünk arra, hogy ne legyenek krízisek, de olyankor szerintem indokolt vezetői pozícióban azt mondani, hogy inkább megcsinálom én vagy az, aki a lehető legjobban ért hozzá és feláldozzuk azt, hogy egyébként a csapatban most ne tanuljam meg ezt senki, mert nem olyanok a körülmények. 1. beszélő Melyek azok AA készségek, amit te egy technidnek tulajdonítasz, amitől valaki jó technid lesz. 2. beszélő Nálunk ez leginkább abban teljesedik ki, hogy nyilvánvalóan kell. Szakmai tudás, hiszen a csapatot irányítania kell tudni, és hogyha nem rendelkezik azzal a programozói szakmai tudással, ami a csapatnál megvan, de legalább valamilyen szintig, akkor nem fogják őt elfogadni. Tehát szerintem egy erős szakmai alap mindenképp kell, ami nálunk ehhez még nagyon kell a mi csapatainkban. Ez a strukturális gondolkodás a munkaszervezési képesség és az, hogy azért tudjon együtt dolgozni más szereplőkkel, tehát egy pici ilyen generalista szemlélet, amiről az előbb is beszéltünk, mindenféleképpen. Ez legyen projektvezetés, üzleti elemzés vagy ügyfélkommunikáció tárgyalási szituációk például ez mind mind ide tartozik a 3. terület pedig talán az, hogy az embereket jól ismerjük. Pont ezért, hogy hogy kinek adjunk mondjuk olyan feladatot, amihez még nem ért vagy mennyi nyomás alá tegyünk mondjuk egy junior fejlesztőt, és mivel ártunk, vagy használunk többet, mert lehet, hogy valaki egy tök tehetséges. Junior bejön a csapatba, de nem bírja az elején a nyomást, akkor nem érdemes nyilvánvalóan tenni. A lehető legnehezebb feladatokat meghatáridőket, hanem inkább adni neki egy picit erre, hogy ki tudjon bontakozni és később megtenni ezt. Tehát ez a people management is kell hozzá tulajdonképpen és az embereknek az ismerete egyén szinten. 1. beszélő Az az érdekes, hogy. Sokkal inkább soft skill eket említettél, nyitottság, tárgyalási technikák vagy éppen az empátia. Ez a fajta moderátori facilitátori szerep. Mi az amiben úgy érzed, hogy még fejlődnöd kell, mint mint techlíd. 2. beszélő Én ez ez mindig az tehát ez a vezetői szerep, bár technikai embereket vezetek, valójában sokkal többször szól a soft skill-ekről, meg arról, hogy hogyan vezethettél, hogyan vezessünk, hogyan dolgozzunk másokkal, amiben én szerintem a leggyengébb vagyok, az a az az érdekérvényesítés és a konfrontáció. Ennek nyilvánvalóan van. Vannak okai, amit már coachinggal más módokon én megismertem magamról, de önismereti oldalon. Vannak ebben hiányosságaim, hogy nekem a következő szint ebben, ami ami előre visz, az az ez ezeknek a készségeknek a jobb gyakorlása. 1. beszélő Van egy olyan helyzet, amikor ez a ez a fajta konfrontáció jól jönne. 2. beszélő Igen volt egy konkrét sztori, ami egy számomra nagy kudarc volt, egy sikertelen pénzügyileg sikertelen projektről van szó. A jó dolog az egészben, hogy a ügyfél felé és egyébként összességében egy nagyon jól sikerült projekt. Tehát nem mondom azt, hogy kudarc volt az egész, de ha projektvezetői oldalról pénzügyileg nézzük, akkor nagyon nagyon rossz eredményt zártunk. Az történt, hogy megnyertünk egy új ügyfelet, akivel. Elindítottunk egy projektet. Viszont már az ártárgyalás során elrontottuk azt, hogy hogy ugyan szükségünk volt a projektre, de nagyon sokat engedtünk alkudozni az ügyfél számára. Így jutottunk el oda, hogy egy tizennyolcmillió forintos projektet egy projektre szerződtünk. Nagyon sok új dologgal kísérleteztünk AA projektben. A csapatösszetétel technológia. Szerepeknek a variálása tehát nagyon sok új dolgot behoztunk, és az lett az eredmény, hogy. Tizennyolcmillió forint helyett olyan harmincötmillió forintból zártuk le a projektet, és mint mondtam, ez nekem egy óriási csalódás volt, mert én voltam a projektvezető, és ez lett volna az elsődleges. Feladatom, hogy pénzügyileg sínen tartsam a projektet, de hát ez lássuk be, hogy nem annyira sikerült és. 1. beszélő Pont ebben a projektben. 2. beszélő Hát már az elején az érdekérvényesítés, de ez még önmagában belefért volna, hogy engedtük az ügyfelet alkudozni, ami szerintem ami szerintem nagyon sok múlott, hogy talán túlzottan bátrak akartunk lenni. Nagyon sok új dolgot, túlzottan sok új dolgot hoztunk be és. Amikor a csapattal mondjuk le is ültünk. Hogy kinek mi lesz a feladata, akkor nagyjából körvonalazni tudtuk ezt, de nagyon sokszor össze voltak mosva szerepek. Nem tudtuk, talán elég egyértelműen kimondani azt, hogy kinek hol vannak a felelősségi körből adódó határai, és amikor volt mondjuk konfliktus, akkor az sem kezeltük vezetői szinten kellően jól, és a csapat ugyan tudott mindenről olyan szempontból, hogy a projekt mondjuk pénzügyileg nem lesz sikeres. Vagy hogy mondjuk baj van ilyen oldalon, de mégsem reagáltuk ezt le megfelelően. 1. beszélő Mi az, amit személyesen ebből elvittél, amit legközelebb nagy valószínűséggel nem fogsz megismételni? 2. beszélő Hát nekem nagyon szívem csücske volt ez a projekt új üzleti területre is mentünk be és nagyon szerettem volna, hogy ez jól sikerüljön. Ez volt talán az 1. olyan, amikor több teret adtam a csapaton belül olyanoknak, akik szintén vezetői szerepbe léptek be, de még én is viszonylag kezdő voltam ebben. De azt, hogy mi vezetett oda, hogy mínusz lett a profitunk. Azt így elmeséltem ugyanannak a projektvezetői körnek, akik hasonló munkakörben voltak, mint akkor én, tehát kvázi azt szerettem volna elérni, hogy azt a hibát vagy azt a banánhéjat, amin én elcsúsztam mást ne kövesse el más ne lépjen bele ugyanebbe, mert szerintem az lett volna a legnagyobb hiba ezen a ponton, hogyha. Ezt az információt így magamnál tartom a szőnyeg alá. Söpröm. Nem ismerem be, vagy nem beszélünk róla, mert nyilvánvalóan ezt mindenki úgymond tudta, vagy előbb utóbb megtudta volna, hogy ez hogy ez így sikerült, és az meg akkor olyan kellemetlen. Tehát akkor még rosszabb lett volna. Szóval szerintem bele kellett állni abba, hogy hibáztam és elismerem. Nyilvánvalóan megvoltak az okok, hogy miért, de hát ez van ebből lehet építkezni, meg tanulni a jövőben. 1. beszélő Szerencsére nem lőtték le a messengert, ugyanakkor azt is mondhatjuk, hogy te egy hibából egy tanulási pillanatot csináltál, amikor az egész projektmenedzseri csapat valamit nagyon erősen meg tudott. Tanulni és jegyezni magának. Nézzük mondjuk azt, hogy van egy húsz-huszonkét éves kocka, egyetemi hallgató. Mi az, amit üzennél, hogy hogyha ő vezető szeretne lenni, akkor akkor mik a legfontosabb dolgok, amik amik kiderülhetnek? 2. beszélő Egyrészt én azt üzenném, hogy legyen nagyon büszke arra a tapasztalatra, meg arra a szakmai alapra, ami már megvan neki, mert valószínűleg ez ez nem kevés és sokan vagyunk abban az imposztor szindrómában, hogy nem tudjuk, hogy mire jó a tudásunk, vagy abban is bizonytalanok vagyunk, és szerintem ez az 1. lépés, hogy hogy ezt elfogadjuk magunkra, hogy igenis az, amit tudunk, az az az egy erős alap, ami szerintem a vezetői készségekhez kell. Az talán ez a fajta nyitottság bátorság. És tudatos gondolkodás tehát az, hogy ha bátrak is vagyunk, akkor azért gondoljuk meg, hogy mennyire vagyunk bátrak és és hogy eszközökhöz próbáljunk meg úgy nyúlni, hogy tudatosan, mikor mit miért használunk és miért pont úgy vagy mi az, amit esetleg elengedünk, főleg korábban berögződött szokásokból, mert azok azért tudnak minket hátráltatni. Ez ez szerintem önmagában magunkból kifolyólag nagyon kell tehát, hogy magunkról ezt tudjuk. El merjük fogadni, hogy mondjuk hibázhatunk is, mert benne van a pakliban minden ilyen helyzetben és a hibázás valójában szerintem nem egy rossz dolog, főleg vagy hát különösen akkor nem, hogyha tudunk belőle tanulni, hogyha így, ahogy az előző példában elmondtam tanulási. Konklúziókat le tudunk belőle vonni, akkor a hibázás az egy nagyon jó dolog. Egyébként, mert ezáltal tudunk en blockolni új skilleket. Ha pedig bekerülünk egy csapatba, akkor szerintem a mindennek a gyökere az a bizalom, hogy meg tudjunk bízni a csapattagokban, hogy hogy ők is a legjobbat akarják. A legjobb tudásuk szerint végzik a munkájukat, nekik is megvan az a szakmai alap, ami amire ők építkeznek. 1. beszélő Megnőtt a fülem, mert akár soft skill amit mondtál hogy nyitottság. Bizalom. Empátia a saját tapasztalatod szerint ezeket mennyire tudtad te fejleszteni? 2. beszélő Szerint senki nem születik úgy meg nulla naposan hogy vezető tehát ez ez egy olyan, ezek mind olyan készségek amiket lehet és kell is fejleszteni. És szerintem akinek természetesen van hozzá tehetsége, az egy óriási előnyből indul. De egyébként, hogyha nem foglalkozik ezeknek a fejlesztésével, akkor valójában nem lesz benne sohasem jobb és nem fogja tudni alkalmazni azokat a gyakorlatokat amik. Ebben a pozícióban kellenek nekem rengeteget kellett ezzel foglalkozni. Nem azért lettem vezető, mert ebben alapvetően jó vagyok. Én azért lettem vezető és a legtöbb mérnök így kerül szerintem vezetői pozícióba, mert egész egyszerűen jó voltam abban, amit csináltam. Jó szoftverfejlesztő voltam, szerettek az emberek velem dolgozni és a szakmámban jó voltam, de azt fel kellett ismerni egy ponton, hogy azok a szakmai harckillek, amik nekem már rendelkezésre állnak. Nem érnek valójában semmit, hogyha nincsenek meg mellette ezek a soft skill ek egy vezetői posztí pozícióban. 1. beszélő Rá lehet nézni 3 dolgot a homlokára a fiatal fejlesztőnek akkor az az mi lenne abba az irányba? Természetesen segítendő őt, hogy hogy egyszer vezetőbbé váljon. 2. beszélő Talán. Talán az egyik amit én. Vallok és szoktam is mondani csapaton belül, hogy az teljesen rendben van, hogyha valamit ma még nem tudsz és egyébként kihívást jelent annak a készségnek az elsajátítása vagy annak a feladatnak a megoldása, mert ez egy teljesen természetes dolog. Enélkül nem tudsz valójában tanulni és jobbá válni, és ezen mindenki átesik. Én is voltam junior a pályám elején, vagy öt-tíz évvel ezelőtt, és ez ez a fajta család. Hogy hogy mindig kihívások elé áll és magad meg kimax komfortzónából. Ahhoz nagyon kell, és ez néha hibázással jár, de ez teljesen rendben van szerintem. 1. beszélő Szóval kezelni kell tudni ezt a fajta frusztrációt is, ami az új dolgok tanulásával jár. 2. beszélő Így van igen, a 2. az talán az, hogy csapatban játszunk, tehát egyetlen fejlesztő sem önmagában egyedül dolgozik, hanem valaki másokkal együtt. Tehát úgy kell hozzáállnunk a csapathoz, hogy még ha valaki mondjuk ki is esik, mert nem tudom beteg lesz vagy szabadságra megy, vagy történik vele váratlanul valami. Akkor a csapatnak kutya kötelessége helyettesíteni őt és eljátszani ugyanazt a játékot, amit egyébként játszanak és ehhez nagyon kell az a fajta csapatszellem meg az a fajta meglátás, hogy oké, hogy én egy személy vagyok a csapatban, de egyébként akik körülöttem dolgoznak ők mind számítanak rám és a csapatnak közös céljai közös felelőssége van. Tehát mi az én részem ebben mi az én szerepem ebben van egy. 1. beszélő Kosárlabda ahogy jövő mondás ahogy AA tehetség az meccseket nyer, de a bajnokságot azokat a csapatok nyerik. 2. beszélő Igen igen ez szerintem egy nagyon jó ide kapcsolódó gondolat, a 3. pedig, hogy én főleg ezt talán lehet, hogy egy kicsit szakmai, de a sok fejlesztőnél érzem azt, hogy hogy nem gondolkodnak eleget vagy számomra eleget, ha arról, hogy hogyan lesz a mi munkánk minőségi, hanem valójában. Sokszor csak az van, hogy valahogy működővé tegyünk egy-egy szoftvert egy-egy igényt kielégítsünk, de egyébként, hogy módszertanilag a mögött milyen hosszú távon fenntartható eszközök és módszerek vannak, amitől egyébként nekünk nemcsak ma lesz eredményes a csapatunk, hanem mondjuk éveken átívelően az az nem kap elég figyelmet. És és szerintem az, hogy hogy a szoftverfejlesztésben mik azok a megközelítések. Módszertanok fejlesztési eszköztár, ami egyébként programnyelvtől, meg technológiától teljesen. Független azzal nagyon-nagyon érdemes foglalkozni, mert ez egy ilyen. Transzformskill tehát az, hogyha megtanulod egyszer, akkor teljesen mindegy, hogy hova hova keveredsz valójában ez. 1. beszélő Használható lesz áthelyezhető máshova igen. 2. beszélő Igen igen áthelyezhető, és ehhez szerintem nagyon sokat segít ez a generalista szemlélet. Merthogy ez az amin keresztül én azt gondolom, hogy könnyebben meg tudtam érteni dolgokat, meg ezeket a kapcsolódási pontokat, és ez tök nagy értéket teremt. Nagyra értékelik azt vezetők meg csapattagok, hogyha vannak ilyen emberek körülöttünk. 1. beszélő És azzal szeretném befejezni, hogy mi az a az a következő dolog, ami aminek kész vagy a megtanulására. 2. beszélő Ami cég. A cégünk jelenlegi helyzetéből adódó és félig-meddig rám eső feladat az az, hogy mi szakmailag tudjuk magunkat kifelé láttatni a világ felé, mert mi tehát ez a csapat a webster-nál ugye fővel vagyunk most és éve vagyunk jelen a piacon, ami egy magyar, főleg vidéki vállalkozásnál szerintem elég szép számok szám. Mind a 2 de egyébként azt érzem, hogy relatíve kevesen tudnak rólunk, annak ellenére, hogy milyen profi és minőségi munka folyik itt az épületen belül, és nincs olyan emberünk igazándiból, aki ezt így kifelé láttatja és kifelé kommunikálja, de ebben a pozícióban, amibe bekerültem tavaly, ez valójában feladatom, és megint az van, hogy nem értek hozzá. De ahhoz, hogy a cégünket a következő szintre juttassuk, ezek a dolgok kellenek, mert a webstárnak nyilván van egy brandje. De nagyon sokat segít, hogyha van mellette egy személyes brand, ami ezt erősíti, tehát hogy ez a személyes márkaépítés az amiben én most jelen pillanatban vagyok mindamellett, hogy még van 1000 más dolog is, de ezek olyan készségek, amiket most tudok és igyekszem a lehető legjobban beépíteni a saját munkámba, meg másoknak is átadni ezt a fajta. 1. beszélő Tudást a webstart egyébként a nagyközönség leginkább onnan ismerheti, hogy. Elnyerte az évirodája díjat egy-két évvel ezelőtt. Ez ez mikor volt hogy volt? 2. beszélő Ez -ben volt. És mi a kisvállalati kategóriában nyertük ezt el? Mert ugye a covid alatt mi teljesen leromboltuk. Gyakorlatilag az irodát és érezhető volt az, hogy ez a fajta hibrid munkavégzés meg fog maradni és pont ezért az irodát úgy alakítottuk ki, hogy igazából nem egy munkahely szerintem, hanem találkozásoknak a helye, ahova bejövünk akkor ha van valami apropó és egyébként imádjuk és nagyon szeretjük. És az teljesen más mint az az open office, amikor ami előtte volt, hogy mindenkinek van egy helye, mindenki bejön nyolctól négyig és ott ül a kis sarokban a gép előtt. Ez teljesen átalakult. 1. beszélő Nagyon érdekes ez az egész történet és köszönöm szépen, hogy ezeket elmondtad és akkor neked mi lenne az utolsó üzeneted AA hallgatóknak? 2. beszélő Én azt gondolom, hogyha most szoftverfejlesztői oldalról beszélek, hogy ugyan arra vagyunk szocializálva és nevelve, hogy a kódírás meg a programozás a lehető legfontosabb skill, amit el tudunk sajátítani, és nyilván ez az, ami a legtöbb embert ebbe a szakmába bevonz, köztük engem is. De egyébként idővel felismeri az ember azt, hogy ez csak egy része az egész dolognak és nagyon sok dolog van, ami ezt megelőzi. Körülöleli és egyébként, hogyha ebben egy kicsit közeli, közelíteni tudunk egymáshoz, meg kicsit jobban megérteni azt, hogy mi történik a kódírás mellett, akkor azt szerintem mindenkinek nagyon jó és én bátorítok mindenkit arra, hogy tegyen azért lépéseket, hogy értse. Azt, hogy mi történik körülötte és ehhez nem kell feltétlen generalistának lenni. Egyébként a másik. Pedig talán az, hogy merni kell kontrolláltan kísérletezni új dolgokkal, mert ez az, ami ugyan ki fog mozdítani minket a komfortzónánkból, de ez az, amiből tanulni tudunk és előre viszi az egyént is meg egyébként a csapatot is meg az egész világot, úgyhogy erre kell kell időt szánni és és merni merni próbálkozni, mert abból nagyon jó dolgok tudnak kisülni. 1. beszélő Hát akkor fogadjuk ezzel a zászlónak. Köszönöm szépen az interjút. Szia Péter. 2. beszélő Nagyon szépen köszönöm szia Gábor.